10.fejezet

Itt van a 10.-k fejezet.. Remélem elnyeri tetszéseteket. ;D

Kifelé néztem,a kocsi ablakán ahogy az esőcseppek lefelé folytak,egy időben a könnyeimmel.
Az esőt egyre nyelte a sötétség míg végül,fél hét nem lett.
- Ideje indulni. –jegyezte meg Alice. Bólintottam,majd Alice már a bőröndömet tartotta,kinn esernyővel. Kisszálltam s közben Alice húzta a bőröndömet és tartotta az esernyőt.
- Nem fog elázni a laptopom? –kérdeztem aggódva… Még a saját pénzemből vettem.
- Nem,semmi baja sem lesz… Bella,kérlek siess vissza.. Úgy gondolod,hogy a szülinapodat ott ünnepled? Mert már csak két hét…  - Két hét múlva tizenkilenc leszek? Ledöbbentem. Nem is gondoltam erre. Majd elgondolkodtam,hogy mi lenne jó..
- Igen Alice.. Anyuval ünneplem a tizenkilencedik születésnapomat. –Alice próbálta leplezni csalódottságát,de nem sikerült neki.
- Figyelj,te gyere el Jacksonvillbe,és akkor nyugodtan megünnepelhetjük.. Ketten. –mormoltam. Alice egy percre elgondolkodott.
- Nem lenne jó ötlet,ugyanis ott süt  a nap.. –mosolygott. Elkeseredtem.
- Igazad van.. Akkor ha hazajövök… Kérlek addigra tüntesd el Tanyat. –kérleltem.
- Ne aggódj addigra,kihajítom a házból… –mosolygott. Csak bólintottam,ugyanis eszembe jutott Edward..  Alice megkocogtatta az óráját,hogy már menni kéne. Elindultunk befelé  és láttam,hogy egyre feljebb ugrott a Jacksonville-i járat a kivetítőn. Felsóhajtottam. A terminálok felé indultunk a csomagot leellenőrizték,majd már a gép csomagtárolójában volt.
- Hát akkor… –mormoltam. Alice szomorúan bólintott. És egy hang kiáltott fel,amit most nem akartam hallani.
- Ne menj el! Kérlek! Szeretlek Bella! –kiáltotta Edward. Jaj,ne csak most ne. Édes Istenem.  Láttam,ahogy átfurakodik a tömegen. Alice villámgyorsan,Edwardhoz ment. A sírógörcs kerülgetett. Egy ötlettől vezérelve,beszaladtam a terminálba és még láttam Edward fájdalomtól elgyötört arcát. Alice hitetlenkedését,de nem törődtem semmivel. Edward lerogyott,és sírt- mivel neki nem voltak könnyei,ezért könnyek nélkül. A jegyszedő elvette a jegyemet,és leültem az egyszemélyes ülésre. Most már,kitört belőlem a sírás. Nem köszöntem el Alice-től sem,és Edward elgyötört arca... Álomba zokogtam magam.. Reggel a nap besütő simogatására ébredtem. Éreztem hogy vizes a felsőm úja vége. Könnyes volt..
- Kérem kapcsolják be biztonsági öveiket. –jelentette a pilóta. Nehézkesen bekapcsoltam és a légnyomás máris megváltozott. Majd a gép lefelé ereszkedett. Görcsösen próbáltam nem visszaemlékezni az utolsó emlékekre. De hány nap is míg megérkeznék Jacksonnvillbe? Azt hiszem kettő.. De nem vagyok biztos benne. Mellettem egy fiú ült-vagyis nem pont mellettem hanem a bal karomtól két lépésnyire ugyanis egyszemélyes ülésen ültem. Ő is egyedül ült. A fiúnak hollófekete haja volt,és szürkés-zöld szeme,és nem annyira fehér de egy kicsivel barnább mint én,és olyan izmos mint… - nem gondolhatok rá. A fiú észrevette,hogy őt nézem..
- Óh,szia csak azt szeretném megkérdezni,hogy hányadika van ma? –kérdeztem zavartan. A fiú elmosolyodott,hófehér fogai kivillantak.
- Szeptember ötödike. –mosolygott. Akkor 2 napig utaztam –Egyébként a nevem Peter. –felelte s a kezét felém nyújtotta. Bénán kezet fogtam vele. Megrezzentem,így gyorsan elkaptam a karomat.
- Bella vagyok. –mormoltam. –Na és te honnan jöttél? –kérdeztem.
- Forksból. –válaszolta. Milyen kicsi a világ.. –gondoltam.
- És te? –rám nézett amitől,ismét megrezzentem.. Te jó ég
- Szintúgy. Kicsi a világ. –vigyorogtam. Amíg leszállt a gép beszélgettünk. Majd felálltam és kivettem a csomagot. Peter mellettem állt.
- Akkor viszlát Bella, örülök,hogy megismertelek. Esetleg találkozhatnánk itt Jacksonvillbe. –jegyezte meg. Szemébe néztem,de muszáj volt valamit mondanom.
- Barátom van. –böktem ki. Peter mosolyogva a fekete hajába túrt.
- Hát akkor jó.. Vigyázz azért magadra.. –lazán hátára dobta a táskáját és elment. Megfogtam a bőröndömet és leintettem egy taxit. Megadtam a címet,és elindultunk. Jó félóra múlva,megérkeztem anyuhoz. Levettem a pulcsim. –iszonyú hőség volt itt. Alig kaptam levegőt. Becsengettem. Anyu nyitott ajtót,és szó szerint sírva a nyakába borultam.
- Bella. –ölelt magához,míg bevezetett a nappaliba. Zokogva rogytam le a fotelbe. –Mi a baj? Atyavilág, Bella. Terhes vagy és egyedül hagyott? Bántott? Mondj már valamit. –kiáltotta anyu kétségbeesetten. Fuldokolva vettem a levegőt. Anyu szorosan magához ölelt.
- Nem,nem bántott,csak van egy örökbe fogadott rokona aki megmondta,hogy nem illek hozzá. –krákogtam,sírva. Örökbe fogadott rokona? Hogy találhattam ki ilyet?
- Ne mondj ilyen butaságokat. Edward szeret téged. –mondta anyu vállamat simogatva. –De annyira örülök,hogy eljöttél,kincsem. Meddig maradsz? –kérdezte.
- A születésnapom utánig. –mondtam. Anyu hamiskásan elmosolyodott,majd megölelt.
- Azért örülök,veszünk neked ruhákat,és egyebeket. –mondta. –Szeretnél enni valamit? Van itthon palacsinta,spagetti, de pizzát is rendelhetek. –ajánlotta fel anyu.
- Inkább,csak egy pohár vizet kérek. Bemegyek a szobámba kipakolni. –mondtam. Az itteni házban kék színű szobám volt,és egy nagy ablak a baloldali falon,amin persze szintén kék függöny függött.. A szekrényem a jobb oldali falhoz volt rakva. A bőröndöt felraktam az ágyra és mindent kipakoltam.. Szerencsére a házban nem volt forróság ugyanis Phil nem szeretett,úgymond szaunázni,így anyu beszereltette a lég kondit az összes szobába. De szerintem ő se bánta.
- Itt a víz Bella. –letette az íróasztalomra a poharat. –Segítsek valamiben? –kérdezte.
- Áhh,nem kell nemsokára végzek utána meg felhívom Alicet. –pont abban a pillanatban megszólalt a telefonom. Anyu intett,majd kiment a szobámból.
- Bella. Annyira aggódtam rendben vagy? –megkönnyebbülten felsóhajtott. Alice volt.
- Igen,annyira sajnálom,hogy nem köszöntem el,de féltem ha Edwarddal beszélek ott maradok. –vallottam.
- Igen.. De tudod,mi a furcsa? Hogy nem látom a jövőjét neki. –Edwardra gondolt.
- Tanya. –vágtam rá gondolkodás nélkül.. –Lehet,hogy olyan erős kapcsolatba vannak? –a szemembe könnyek gyűltek.
- Nem.. Mikor elmentél Edward kihajította Tanyat. Szó szerint. –csicseregte Alice. –Csoda volt nézni Bella.. Húú .. –áradozott Alice.
- Jó,annyira nem érdekel,de most már itt maradok a szülinapom végéig. –zártam le a témát.
- Hát jó.. Majd beszélünk,Szia Bella. –köszönt el Alice,és lerakta. Lehajítottam a telefont az ágyra,és szórakozottan beleittam a vízbe. Az itteni ruháim közül kivettem egy farmer shortot,és egy ujjatlan zöld felsőt,meg a lábujjas papucsomat.
- Lemegyek a partra. –kiáltottam anyunak,és kirontottam a hőségbe. A hűvös után,éreztem ahogy minden porcikám belesajdul a hirtelen forróságtól. Pár percre van a part a háztól,így már ott is voltam.. Nem lehetett összetéveszteni a sós tenger illatát. Leültem a homokban és élveztem a nap simogatását a bőrömön. Míg valaki el nem takarta.

Komikat kérek,köszike.. :D

Díj

Köszönöm a díjat, Gréta-nak,

1. Tedd ki a logót a blogodra! 

2. Köszönd meg a díjat annak, akitől kaptad! (linkelve) 

3. Add tovább 7 embernek! 

4. Hagyj náluk megjegyzést, hogy tudjanak róla! 

5. Írj magadról 7 dolgot!

Küldöm:
                                                    Beának
                                                    Lizzynek
                                                  Vissza Grétának
                                                 Dóónak
Ennyi:
7 dolog:
1.Szereti a Twilight-ot.
2.Olvasni
3. Tanulni[igen tudom rémisztő,de ez van]
4.Csokii<3
5. Robert Pattinson nagyoon*.*
6. Igen szerelmes.
7. Barátságos,nyílt.

1Enn

9.fejezet

A nyomorult blogger kitörölte de itt van még egyszer... Nagyon köszi az előbbi komikat.. *.*

Reggel könnyes szemmel ébredtem,ezért felpattantam és a fürdőszobába megmostam az arcomat. Kifésültem a hajam,aztán felvettem a szürke csőnadrágomat,pólót aztán a pulcsit.
- Szia Bella. –szólalt meg Alice,én pedig majdnem szívrohamot kaptam.
- Jesszus. Többet ne csináld ezt. Kopogj vagy valami. –mormogtam.
 - Hmmm… Végre feltudtál venni,egy normális nadrágot. Az ízlésed mélyen el van temetve benned, ami elő fog egyszer csak bukkanni. –suttogta titokzatosan a fülembe.
- Csakis. –gúnyolódtam. –Ugye ma te viszel suliba azért jöttél? –szúrtam rá a lényegre.
- Ami azt illeti igen. –mosolygott Alice. A felismerés utolért. Edward is ott lesz..
- Nem megyek suliba. –jelentettem ki.
- Nem lesz ott Edward . –simogatta a vállamat. A könnyeim viszont hamarabb kezdtek gyűlni a szemembe,mint a tudomás,hogy Edward nem megy iskolába. Nehezen bólintottam,majd ismét megmostam az arcomat. Lementem a konyhába,de meggondoltam magam így nem ettem. Felvettem a sportcipőmet a kabátomat és kiléptem a szemerkélő esőbe. Alice Porsche-ja állt a felhajtón.
- Nem feltűnő egy kicsit? –kérdeztem. Alice megvonta a vállát.
- Nem. És különben is nem érdekel ha bámulnak. –kecsesen beszállt a kocsiba és elindultunk. Vagyis inkább száguldottunk.
A suliban elég hamar eltelt a nap,s egyre izgatottabb lettem,hogy láthatom anyut.
- Nyugi Bella. Ne izgulj,hamarosan láthatod anyukádat és,hogy őszinte legyek nagyon meg  fog lepődni.
- Jaj,már annyira várom,hogy Jacksonvill-be érjek. Jó lesz elgondolkodni a történteken. –Alice furcsán nézett maga elé.
- Akarsz találkozni Edwarddal? –kérdezte aggódva. Automatikusan arra felé néztem amerre Alice. Edward állt a kocsinál,s szeme engem nézett amiben mérhetetlen fájdalom és szomorúság vegyült. A szívem majd megszakadt. Gyorsabban lélegeztem,és éreztem ahogy a mellkasom összeszorul,aztán olyan mélyről szakadt fel belőlem a zokogás,hogy szinte összeestem. A karjaimat a mellkasomra tettem,s próbáltam csillapítani a fájdalmat. Alice átkarolta a vállamat,és elindultunk. A könnyzuhatagon át láttam,ahogy Edward elindul felénk.
- Jól van? –kérdezte bársonyos hangon Alice-től.
- Nem,nincs jól. –felelte Alice gorombán. Edward felnyögött. Sírva ránéztem. Aranyszín szemébe nézve,egyre jobban zokogtam. Közben Alice arról vitatkozott,hogy nem lenne most ez,ha Tanyat kirakata volna Edward.
- Mehetnénk? –szakítottam közbe Alicet. Alice rám nézett,és elindultunk az autójához. Beszálltam és Alice még Edwarddal beszélt,de nem hallottam semmit. Majd könnyedén beült és gázt adott. A pulcsim újával töröltem ki a könnycseppeket a szememből. Alice megállt a ház előtt. Charlie még nem volt itthon,pedig mondta hogy el akar búcsúzni. Kiszálltam,és bementem úgy gondoltam ideje pár dolgot összecsomagolni. A ruhákkal nem nagyon vacakoltam,ugyanis ott ilyenkor meleg van és a meleg cuccaim ott vannak,szóval csak pár dolgot szedtem össze. A laptopomat is betettem a táskájába,azt meg a bőröndbe.  Alice szomorúan figyelte a ténykedésemet.
- Meddig maradsz? Nem látlak,mert nem döntöttél? –kérdezte, Felsóhajtottam.
- Talán egy hét,de nem biztos. –elmélkedtem. Alice lehuppant az ágyra és kérdőn nézett rám.  Nem tudtam miért néz így kínosan elmosolyodta.
- Mi az? –kérdeztem.
- Nem bírlak kiismerni így. –mormolta. Ezt nem tudtam hová rakni.
- Ezt,hogy érted? –felvontam a szemöldököm.  Alice ajkát szívogatva gondolkozott,hogy válaszoljon-e vagy ne.
- Olyan vagy mintha.. –kereste a szavakat vámpír létére. Hah. – Mintha nem is te lennél. –fejezte be végül. A szívem is megállt egy pillanatra. Inkább nem kérdeztem hogy érti ezt mert tudtam a választ. Nagyon is. Elfordultam fürkésző tekintetétől és lementem. Gondoltam eszek egy almát így megmostam,de mielőtt beleharaptam volna,egy hirtelen ötlettől vezérelve,megnéztem a tükörképemet. Vörösre kisírt szemek,feldagadva,csapzott haj,hófehér arc. Mintha egy zombi lettem volna. Vállat vontam majd beleharaptam az almába. Mikor megettem az almát,Charlie-t hallottam.
- Szia,kicsim. Alice visz ki a reptérre? –kérdezte s arcán döbbenet ült ki.
- Igen,nem sokára indulunk. – az óra, négyet mutatott. Jól el szaladt az idő. –gondoltam. Charlie morogva kutakodott a hűtőben. Kopogtatást hallottam,leugrottam a pultról és az ajtóhoz rohantam. Alice állt előttem. Mellettem besiklott.
- Szervusz Charlie. Jó étvágyat. –mondta Alice.
- Szia Alice,kérsz valamit inni vagy enni? –kérdezte miközben néha-néha rágott.
- Nem köszönöm. Csak azért jöttem,hogy Bellát kivigyem a reptérre. –a hangja elhalkult a végére.  A könnyek gyűlni kezdtek a szemembe,de gyorsan felmentem a bőröndömért,és lenyeltem a hatalmas gombócot a torkomba ami iszonyúan szorított. Nagy nehezen de végül lementem a bőrönddel együtt. Charlie megölelt,engem pedig a bűntudat mardosott. Ő nem tehet róla,hogy szenvedek.
- Vigyázz magadra Bella,és siess vissza. –mormolta.
- Rendbe. –motyogtam. –Akkor szia. –néztem a szemébe,de majdnem elbőgtem magam. –Szia Apu. –majd kimentem a szemerkélő esőbe. Alice kinyitotta,a Porsche csomagtartóját betettem a bőröndöt és beültem. Alice rám nézett majd bólintott. Tudta,hogy menni akarok így gázt adott és elindultunk.