8.fejezet

Meghoztam a 8.fejezetet,hát ez most így jött ki.. De remélem azért tetszik.. Sietek a köivel ugyanis sok ötletem,van hozzá .. És mostanában elég sok fejezetet hozok mert egyre több az ihletem xD

Mikor odaértünk megláttam Tanyat ahogy,Carlisle-al beszélgetett. A szívem majd megállt,amikor rám nézett s a szeme szikrákat szórt.
- Ne foglalkozz vele. –suttogta Edward,a fülembe. Erre Tanya fogta magát és úgy csapta be az szobája ajtaját,hogy még én is hallottam. Edward a vállamat simogatta miközben Emmett csörtetett ki elém.
- Szia Bellus. Úgy látszik,jól feltudsz húzni egy vámpírt. –vigyorgott.
- Emmett,ne hülyéskedj már,legalább most hagy békén. –morogtam. Emmett még mindig vigyorgott. Edward,megfogta a kezemet és elhúzott a ház felé. Esme a kanapén olvasott.
- Szia Esme. –köszöntem,ő pedig megölelt.
- Jajj, de rég láttalak Bella. Úgy örülök. Nem vagy éhes? Van itthon egy kis sütemény a látszatért. –mosolygott kedvesen.
- Nem köszönöm,csak meglátogatlak titeket,mert már régen találkoztunk. Ezek után csak beszélgettünk,s körülbelül egy óra múlva Tanya lépkedett le a lépcsőn.
- Nahát,még mindig itt vagy? Azt hittem már Edward hazavitt. –vigyorgott,gúnyosan. Felálltam és elkezdtem a szónoklatomat,amit persze nem szándékoztam hosszúra de felidegesített az önelégült képe.
- Tanya,tudom,hogy ember vagyok de szeretem Cullen-éket. És legfőképpen Edwardot. Lehet te nem bírod elviselni,hogy itt vagyok mert szereted Edwardot,de engem nem érdekel. Csak szállj le rólam,kérlek. –mondtam.
- Nekem állsz feljebb? –kérdezte vicsorogva. –Semmi,közöd Edwardhoz. Csak egy béna kis ember vagy úgyhogy szállj le róla,szerintem húzz innen,és Edwardot is hagyd békén. Elvetted az eszét. –üvöltötte. A szemembe könnyek gyűltek,s a szívem majd megszakadt. Tanya kimondta azt,amit én eddig magamba tagadtam. Hogy semmi közöm Edwardhoz. Fogtam magam és kirohantam. Edward megfogta a csuklómat.
- Ne hallgass,rá. –kérlelt. De most már zokogtam. Ahogy a szemébe néztem,láttam hogy szenved.
- Sajnálom,de igaza van. –mondtam. –Kérlek engedj el,had menjek haza.. –kérleltem. Alice megfogta a kezemet és elhúzott Edwardtól.
- Én megmondtam. –suttogta Alice de meghallottam. A sírógörcs ismét rám szakadt és azt hittem kettészakad a szívem,mikor Tanya elkezdett arról üvöltözni,hogy én milyen kis béna vagyok. És hogy elvettem az eszét Edwardnak. Alice a Porsce-hoz húzott ahova beültetett. Felhúztam a lábam és sírtam. Miért mindig én vagyok a rossz?
- Bella.. Edward mondta,hogy este felmegy hozzád.
- Ne. –kérleltem. –Egy ideig nem akarom látni a színét se. –Alice csak bólintott.
- Itt vagyunk.. –mormolta. Nagy levegőt,vettem és kiszálltam. Alice,kiszállt velem és bementünk. Hideg újaimmal kitöröltem a könnycseppeket.
- Szia, Apu. –krákogtam. Charlie kétségbeesetten nézett Alice-re.
- Bántotta? –kérdezte Charlie olyan dühösen mint még soha.
- Nem Charlie,csak Tanya-val kapott össze Bella,és egy kicsit kiborult. –magyarázta Alice,és elindultam a szobámba. Leborultam az ágyamra,s tovább kínzott a tudat,hogy én Edwardba szerettem bele. Ha akkor nem jövök Forksba,akkor még mindig normális életet élhetnék. Hirtelen ötlettől vezérelve,bekapcsoltam a laptopomat. Beírtam a keresőbe,hogy repülőjegyek Jacksonvillbe. Alice olyan erővel rontott be,hogy azt hittem kitörik az ajtó.
- Mit csinálsz? Nem mehetsz el iskolaidőben. –jelentette ki. Felálltam és leraktam a laptopot az ágyra.
- De igen. Elmehetek. És ez az én dolgom. Egy kicsit szeretnék elgondolkodni az életemen. De nem itt. Remélem megérted. –Alice kétségbeesetten nézett rám.
- És mikor akarsz indulni? –kérdezte.
- Holnap délután,és legalább egy hetet maradok ott. Tanya megcsinálhatja a kis gonosz tervét. Felőlem. Nem illek Edwardhoz. –hangsúlyoztam. Majd ismét elkapott a sírás. Egymás után jöttek rám a sírógörcsök,és körülbelül egy óra múlva nyugodtam meg.
- Hány óra? –kérdeztem.
- Éjjel tíz van. Még mindig elakarsz menni? –kérdezte Alice szomorúan.
- Igen. –majd megnyomott egy gombot a laptopomon. Odasandítottam,s láttam hogy lefoglalt nekem egy jegyet Jacksonvill-be. Holnap este hétkor indulok Seattle-ből. Megöleltem.
- Köszönöm Alice. Igaz barát vagy. –majd csak egy kétségbeesett hangot hallottam.
- Elmész? –kérdezte Edward. Nem néztem rá.
- Alice küld el kérlek. –könyörögtem.
- Húzz innen Edward. Ez mind a te hibád,mert engedted,hogy Tanya nálunk lakjon. Jobb hogyha az igazság fáj.
- Szeretlek Bella. –suttogta fájdalmasan. Nem fordultam,meg de éreztem hogy egy könnycsepp gördül le az arcomon. Letöröltem. S Alice-hez fordultam.
- Lemegyek egy kicsit. Ha Charlie lent van,elmondom,hogy holnap repülök. Hogy fog reagálni? –kérdeztem. Alice a szeme kiürült s a távoli jövőbe kutakodott.
- Először nem fogja érteni,de természetesen elenged.. Mond azt neki,hogy hiányzik neked Renée. Bólintottam. Felkeltem majd lementem Charlie éppen,a focimeccset nézte.
- Apu,holnap elrepülök Jaksonvillbe. –böktem ki.
- Miért? Nem érzed jól magad itt? Vagy Edward miatt? –lenyeltem a gombócot a torkomból és válaszoltam.
- Csak hiányozik anyu… –mormoltam. –Holnap megy a gépem este hétkor Seattle-ből. –válaszoltam.
- Jól van kicsim,ha így akarod felőlem. Nem tartalak vissza.
- Köszönöm Apu. –odamentem és megöleltem. Utána gyorsan felszaladtam a szobámba. S végre egy kicsit jobban éreztem magam. Alice a laptopomon nézte a ruhákat.
- Mit csinálsz? –huppantam le mellé.
- Csak nézem a ruhákat Jacksomvillbe. A Bealls részlegnél szoktatok vásárolni? –kérdezte.
- Igen,Anyu imádja azt az áruházat. Mindig ott vásárol. –lelkendeztem.
- Hozol nekem valamit? –szeme csillogott,ahogy rám nézett.
- Természetesen. –mosolyogtam. –De most ha nem bánod szeretnék aludni. Alice bólintott,majd elköszönt én meg rögtön rosszabbul éreztem magam. Edward nincs itt.. Zokogva merültem az álomvilágba.

Írjatok valami véleményt. Köszi.. Akinek nincs fiókja az is tud írni hogy Megjegyzés írása mint NÉV/URL csak a neved írd be és ennyi.. :D Köszike..

7.fejezet

Az előző 6.fejezetet megtaláljátok lentebb.. Kérlek írjatok komikat.. Please.

Mikor hazaértem Charlie meglepett arcától majdnem elsírtam magam.. Alice…
- Szia kicsim. Hát te,hogy-hogy hazajöttél? –kérdezte. Megköszörültem a torkomat,mielőtt válaszoltam.
- Hát,hogy őszinte legyek kicsit összekaptam Alice-szel. Meg most, jött ide az unokanővérük Tanya és nem akartam zavarni. –mondtam.
- Értem. –morgott Charlie. –De remélem kibékültök Alice-szel,mert nagyon jól nevelt,jószívű lélek. Mintha a testvéred lenne,Bella. És Edward? –kérdezte.
- Ő hozott haza,mert ma ért vissza a túrából,és mert Alice-szel most nem sok kedvem volt beszélni. Apu felmegyek,szeretnék egy kicsit tanulni. Charlie bólintott. Edward az ágyamon ült.
- Emlékszel,hogy elakartunk menni a rétünkre csak,mégse mentünk mert esett az eső? –kérdezte Edward.
- Hogyne emlékeznék. Miért ma nem fog esni,vagy mikor megyünk? –kérdeztem. Edward egy percre elgondolkodott.
- Hát,Alice azt mondta,hogy ma még esni fog,de holnap már nem. Szóval, akkor holnap megyünk.
- De suli.. –motyogtam.
- Majd akkor suli után megyünk. Nem lesz baj,és Alice egyébként nem haragszik rád. –egy hang szólalt meg.
- Csak a magad nevében beszélj bátyus. –mondta Alice. A szemembe könnyek szöktek. Alice kecsesen leült az ágyam szélére,és sötéten méregetett. –Tudod Bella,nagyon megbántottál. Tanya egy kígyó,és te megvéded? Te mondat Edwardnak,hogy készül valamire szóval nem értelek. Bella nem haragszom rád,mert nagyon szeretlek,és Edwardot is. Ti vagytok a legjobb testvéreim és nem akarlak titeket elveszíteni,de azért tényleg bántott. –mondta Alice komolyan.
- Alice kérlek bocsáss meg. Igazad van,nagyon sajnálom.. –Alice legyintett és elmosolyodott majd egy pillanat múlva megölelt.
- Nem baj Bella. Na én megyek is,Charlie két másodperc múlva kopog. –kopogtatást hallottam.
- Bella,vacsorázol? –kérdezte Charlie.
- Igen Apu. Egy percet kérek. –mondtam majd hallottam,ahogy eltrappol. Alice kajánul vigyorgott.
- Na jól van. Sziasztok. –majd egy pillanat alatt kiugrott az ablakon.
- Lemegyek. Szeretlek Edward. –elmosolyodott és ő is kiugrott az ablakon. Lent Charlie,jóízűen ette a tojásrántottáját. Megnéztem mi van a hűtőben,és kivettem egy joghurtot.
- Kicsim alig eszel mostanában.. Jól vagy? –kérdezte Charlie.
- Persze jól vagyok.. –egy csengőt hallottam. Edward hivatalosan is megérkezett igaz,hogy ő hozott haza,de akkor is. Felálltam és,kinyitottam az ajtót. Még mindig nem tudtam betelni tökéletes arcával. Megfogta a kezemet és megcsókolta. Charlie lépett ide.
- Szervusz Edward. Milyen volt a kirándulás? –meglepődtem,milyen udvarias Charlie Edwarddal.
- Köszönöm az érdeklődését nagyon jó volt,de nagyon hiányzott a Bella,ugyanis nagyon szeretem őt. –mosolygott Edward.
- Ajánlom is. Nagyon vigyázz rá, az egyetlen lányom. Nagyon szeretem,és remélem nem fogod kihasználni. Mert most volt egy ügy és ott a lányt kihasználta a fiúja és egyedül neveli a kisfiát. Nagyon nem szeretném,ha Bella is így járna,nagyon jó férfit érdemel.
- Apu,nyugi.. Én még egy jó ideig nem szeretnék semmi.. –de Charlie közbe szólt.
- Nem baj Bella. Edwardnak tudnia kell mit gondolok. –majd Edwardra nézett. – Nagyon vigyázz a lányomra. Ő az életem. –rárakta a kezét Edward vállára és megveregette,majd a nappali felé indult. Edward mosolygott ahogy ránéztem.
- Bocsánat Edward. Én nem tudtam,hogy Charlie.. –Edward az úját az ajkamra tette.
- Sss.. Igaza van Charlie-nak úgyhogy semmi baj szerelmem. Ez természetes. Mit szeretnél csinálni. –vállat vontam.
- Talán elmehetnénk hozzátok. Esme-t nagyon rég láttam,és szeretnék vele találkozni. –elmosolyodott. –Apu elmentem itthonról,majd jövök.. – kiáltottam,és Edward után mentem. Beültem a kocsiba és Edward felnevetett,majd elindult.
- Bella,nagyon szeretlek ugye tudod? –kérdezte.
- Miért kérdezed? –kérdeztem ijedve.
- Semmi baj,de ha.. tegyük fel,hogy ha elszeretnélek venni  mondjuk úgy hogy lennél akkor a feleségem? –a szívem felgyorsult,s a pír elöntötte az arcomat.
- Te…. Te most megkérted a kezemet? –dadogtam.
- Nemm.. –nyomta meg az m-betűt. –Ez csak egy költői kérdés volt. Ne aggódj,de igent mondanál? –faggatott tovább.. Beszívtam az ajkam.
- Talán,de nem most… Még csak tizennyolc éves vagyok,igaz nemsokára tizenkilenc de, nagyon fiatal vagyok még. Egyébként meg először vámpír szeretnék lenni. Majd akkor esetleg. –Edward arca megfagyott.
- Erről nem vagyok hajlandó vitatkozni.. Vegyük úgy mintha ez a beszélgetés meg se történt volna. –bólintottam.
- Egyetértek… -mormoltam. El se hiszem,Edward megakarja kérni a kezemet… 


Írjatok légy szíves elég 2 szó,hogy jó vagy nem.. Mindegy de jól esne..

Helyzet van

Sziasztok már kész a 7.fejezet, de addig nem akarom felrakni amíg az előzőhöz nem kommentáltok. Sajnálom,de egy árva komment sem jött,s hogy őszinte legyek, ezért dolgozok? A nagy semmiért?... Akkor ennek semmi értelme.. Csak ennyi lenne.. Ha legalább 2 komi jönne már annak nagyon örülnék,de azért minimum legyen négy... K

6.fejezet

Nem fűznék hozzá sok mindet..
Reggel egy hangra keltem fel.. Tanya.
- Edward elmegyünk vadászni? –kérdezte Tanya.. Nem nyitottam ki a szemem,hanem továbbra is egyenletesen lélegeztem.
- Ma suliba kell mennünk.. Sajnálom, de Bellát se hagyhatom egyedül. –mondta Edward..
- Jó,rendben akkor majd máskor… Üdvözlöm Bellát. Szia. –köszönt el. Edward jéghideg ajka a nyakamon pihent.
- Bella, szerelmem reggel van… Nagyon szeretlek. Szeretlek Bella..  –elmosolyodtam.
- Én is szeretlek. –mondtam még csukott szemmel. Kinyitottam a szemem és Edward, barnás szemével találtam szembe magam.
- Jó reggelt. –mormoltam. – Hangokat hallottam.. Alice volt? –kérdeztem tettetést színlelve. Mielőtt Edward felelhetett volna,Alice besuhant és leült.
- Nem én voltam,hanem Tanya vagyis a boszorka. Tudod mit mondott Edward??? Azt mondta,hogy szeret téged. Szerelmes beléd. –mondta Alice. A szívem megállt majd gyorsabban kezdett verni.
- Ssss.. Szerelmem,nem fog a közelembe férkőzni mivel én téged szeretlek.. –megcsókolta a fejem búbját.
- Edward.. –kezdte Alice, nyugodtan. –Igen Bellát szereted,de ez a sátán szerintem bármire képes. Egy boszorka. És ha ez a nő kitalál valamit akkor,véged van..
- De Alice... –csitítottam. –Azért mert neked gyanús,nem biztos hogy tervez valamit.. Ne beszélj így róla. –mondtam. Meglepett,hogy ezt mondom de, Tanya nem biztos,hogy sátáni lenne. Reggel eléggé rendes volt.. –legalább is gondolom.
- Te a boszorka mellett állsz Bella? –kérdezte Alice,s szeme elsötétült.
- Nem.. Én csak azt mondom,hogy figyelj rá de ne becsméreld le.. –mondtam,s szívem úgy vert,hogy azt hittem kiugrik. Megijedtem Alice-től..
- De ez azt jelenti,hogy mellette állsz. –szögezte le Alice. –Ééés ne mond azt hogy nem Isabella. Őszintén, nagyot csalódtam benned. Elakarja venni tőled Edward-ot és te szabad utat adsz neki? Elment a józan eszed? Bella ez a nő közveszélyes. Én elmentem,és remélem mire újra jövök megjön az eszed,mert.. Na mindegy.. –a szemembe könnyek gyűltek,és a fülemben a vér ütemesen dobogott. Edward sziszegését hallottam,s Edward átölelt..
- Bella.. –nyögött fel.. –Oh,Bella.. Ne, kérlek,ne sírj. Alice nem gondolta komolyan csak ideges mert nem látja a jövőjét.. –egy pillanat alatt kiugrottam Edward kezei közül.
 - Hazamegyek. –motyogtam. –Edward.. Én nem vagyok ide, ebbe a világba való. Haza akarok menni. Nem haragszom,de kérlek vigyél haza Charlie-hoz. –szeme üres volt és csak bólintott. Felvettem egy farmert és egy sötét rózsaszín pulóvert. Szememben a sós könnyek egyre csak gyűltek, a gombóc a torkomban egyre csak dagadt, de szenvedve lenyeltem. Edward karjait éreztem a derekamon. Megborzongtam..
- Félek.. –bukott ki belőlem.
- Mitől félsz? –kérdezte Edward,jéghideg hangon.
- Főleg attól,hogy Alice örökre gyűlölni fog.. És ez nekem annyira besüllyedt a lelkembe,hogy nem bírom el.. –most tört el a mécses. Szívem szakadtából sírtam.. Igazán sírtam.. És ez ha nem is az én hibám az enyém. Mert én keveredtem bele ebbe az őrültségbe. Tanya egy gyönyörű vámpír nő,és Alice-nek igaza van. Teljes mértékben. Edward-hoz bújtam és sírtam. Beszippantottam édes illatát-többször is-,hogy soha ne felejtsem el,ha úgy adódna,hogy.. –még gondolni is alig akarok rá- elhagyna. Mikor befejeztem a sírást, Edward meggyötört arcával találtam szembe magam.
- Kérlek ne nézz így.. Szeretlek. Sose haragudnék rád.. –megsimogattam az arcát a kézfejemmel. Felsóhajtott.
- Bella,bánt hogy szomorú vagy. Azt akarom,hogy boldog légy még akkor is ha nem velem. Annyira.. szeretlek. Mindig is szeretni foglak. Mindörökre. Megcsókoltam. Szerelmem,lassú gyengéd volt,és én közbe sírtam. Elszakadtam ajkaitól, de ő még becézgetett. Egyszer.. kétszer.. háromszor..
- Szeretlek,és téged foglak mindig szeretni. Másra ne gondolj,csak erre.. Kérlek. –kérleltem. Bólintott. Elmosolyodtam.
- Akkor hazaviszel? –kérdeztem. Megtört a jég az arcán és elvigyorodott.

/Tanya/
Nem jött el velem Edward.. Bellácskával van. Aki ember de ha neki az a nyomorult kell,akkor csak tessék. Nem tudja mit hagy ki. Könnyű léptekre lettem figyelmes. Az illatából tudtam ki az: Alice.
- Bella megvédett. –morogta. –Úgyhogy nem bántalak,de ha készülsz valamire  ha bántod Bellát és a bátyámat akkor az életemre esküszöm,hogy megöllek. Te egy perszóna vagy,és ha kell hanem valahogy látni fogom a jövőképedet. –mondta. Majd felnevetett.
- De gyenge vagy úgyhogy már foltokat látok. –kajánul elvigyorodott.
- Ne örülj előre Alice! –figyelmeztettem. –Bármikor levédhetem magam és te ehhez egy nagy senki vagy. Hallod te kis jósasszony? Szóval ne húzd ki a gyufát. És nem áll és állt bántani Bellát és Edward-ot se. Szóval egyszer és mindenkorra szállj le rólam mert,semmi közöd az én életemhez.
- Mit képzelsz magadról te boszorka? Azt hiszed újat húzhatsz velem? Szállj le rólam és Edwardékról. –majd kilobogott. Mit képzel magáról Alice? Újabb lépteket hallottam,és más illatot. Edward a szerelmem..
- Tanya beszélhetnénk? –szólt szélcsengő hangon. Megfordultam s szembe találtam tökéletes arcával. Íves szája ahogy féloldalas mosolyra szokott húzódni.
- Persze. –mondtam. –Foglalj helyet,vagy álljál nekem mind egy.
- Tanya szeretném ha komolyan vennél. –megfogta a kezemet. Ha most ember lennék,biztosan kiugrott volna a szívem. –Kérlek,hagy békén minket. Szeretnék Bellával boldogan élni. És ha közénk állsz akkor kénytelen leszek téged elküldeni. Nem szeretném ha ez éket verne közénk,tudom hogy te máshogy érzel de én Bellát szeretem vagyis jobban fogalmazok az egész életem. –láttam a szemében mennyire imádja Bellácskát…
- Bízhatsz bennem, tudod nekem fontos hogy boldog légy.. –mondtam.
- Rendben.. Köszönöm Tanya. Viszlát. –elment. Visszaidéztem  szavaimat amelyekre kristálytisztán emlékeztem.: Fontos,hogy boldog légy.. De ne Bellával hanem velem. –folytattam volna..

Kérlek írjatok kommikat. Nagyon jól esne,bármilyen lehet. Thanks