8.fejezet

Meghoztam a 8.fejezetet,hát ez most így jött ki.. De remélem azért tetszik.. Sietek a köivel ugyanis sok ötletem,van hozzá .. És mostanában elég sok fejezetet hozok mert egyre több az ihletem xD

Mikor odaértünk megláttam Tanyat ahogy,Carlisle-al beszélgetett. A szívem majd megállt,amikor rám nézett s a szeme szikrákat szórt.
- Ne foglalkozz vele. –suttogta Edward,a fülembe. Erre Tanya fogta magát és úgy csapta be az szobája ajtaját,hogy még én is hallottam. Edward a vállamat simogatta miközben Emmett csörtetett ki elém.
- Szia Bellus. Úgy látszik,jól feltudsz húzni egy vámpírt. –vigyorgott.
- Emmett,ne hülyéskedj már,legalább most hagy békén. –morogtam. Emmett még mindig vigyorgott. Edward,megfogta a kezemet és elhúzott a ház felé. Esme a kanapén olvasott.
- Szia Esme. –köszöntem,ő pedig megölelt.
- Jajj, de rég láttalak Bella. Úgy örülök. Nem vagy éhes? Van itthon egy kis sütemény a látszatért. –mosolygott kedvesen.
- Nem köszönöm,csak meglátogatlak titeket,mert már régen találkoztunk. Ezek után csak beszélgettünk,s körülbelül egy óra múlva Tanya lépkedett le a lépcsőn.
- Nahát,még mindig itt vagy? Azt hittem már Edward hazavitt. –vigyorgott,gúnyosan. Felálltam és elkezdtem a szónoklatomat,amit persze nem szándékoztam hosszúra de felidegesített az önelégült képe.
- Tanya,tudom,hogy ember vagyok de szeretem Cullen-éket. És legfőképpen Edwardot. Lehet te nem bírod elviselni,hogy itt vagyok mert szereted Edwardot,de engem nem érdekel. Csak szállj le rólam,kérlek. –mondtam.
- Nekem állsz feljebb? –kérdezte vicsorogva. –Semmi,közöd Edwardhoz. Csak egy béna kis ember vagy úgyhogy szállj le róla,szerintem húzz innen,és Edwardot is hagyd békén. Elvetted az eszét. –üvöltötte. A szemembe könnyek gyűltek,s a szívem majd megszakadt. Tanya kimondta azt,amit én eddig magamba tagadtam. Hogy semmi közöm Edwardhoz. Fogtam magam és kirohantam. Edward megfogta a csuklómat.
- Ne hallgass,rá. –kérlelt. De most már zokogtam. Ahogy a szemébe néztem,láttam hogy szenved.
- Sajnálom,de igaza van. –mondtam. –Kérlek engedj el,had menjek haza.. –kérleltem. Alice megfogta a kezemet és elhúzott Edwardtól.
- Én megmondtam. –suttogta Alice de meghallottam. A sírógörcs ismét rám szakadt és azt hittem kettészakad a szívem,mikor Tanya elkezdett arról üvöltözni,hogy én milyen kis béna vagyok. És hogy elvettem az eszét Edwardnak. Alice a Porsce-hoz húzott ahova beültetett. Felhúztam a lábam és sírtam. Miért mindig én vagyok a rossz?
- Bella.. Edward mondta,hogy este felmegy hozzád.
- Ne. –kérleltem. –Egy ideig nem akarom látni a színét se. –Alice csak bólintott.
- Itt vagyunk.. –mormolta. Nagy levegőt,vettem és kiszálltam. Alice,kiszállt velem és bementünk. Hideg újaimmal kitöröltem a könnycseppeket.
- Szia, Apu. –krákogtam. Charlie kétségbeesetten nézett Alice-re.
- Bántotta? –kérdezte Charlie olyan dühösen mint még soha.
- Nem Charlie,csak Tanya-val kapott össze Bella,és egy kicsit kiborult. –magyarázta Alice,és elindultam a szobámba. Leborultam az ágyamra,s tovább kínzott a tudat,hogy én Edwardba szerettem bele. Ha akkor nem jövök Forksba,akkor még mindig normális életet élhetnék. Hirtelen ötlettől vezérelve,bekapcsoltam a laptopomat. Beírtam a keresőbe,hogy repülőjegyek Jacksonvillbe. Alice olyan erővel rontott be,hogy azt hittem kitörik az ajtó.
- Mit csinálsz? Nem mehetsz el iskolaidőben. –jelentette ki. Felálltam és leraktam a laptopot az ágyra.
- De igen. Elmehetek. És ez az én dolgom. Egy kicsit szeretnék elgondolkodni az életemen. De nem itt. Remélem megérted. –Alice kétségbeesetten nézett rám.
- És mikor akarsz indulni? –kérdezte.
- Holnap délután,és legalább egy hetet maradok ott. Tanya megcsinálhatja a kis gonosz tervét. Felőlem. Nem illek Edwardhoz. –hangsúlyoztam. Majd ismét elkapott a sírás. Egymás után jöttek rám a sírógörcsök,és körülbelül egy óra múlva nyugodtam meg.
- Hány óra? –kérdeztem.
- Éjjel tíz van. Még mindig elakarsz menni? –kérdezte Alice szomorúan.
- Igen. –majd megnyomott egy gombot a laptopomon. Odasandítottam,s láttam hogy lefoglalt nekem egy jegyet Jacksonvill-be. Holnap este hétkor indulok Seattle-ből. Megöleltem.
- Köszönöm Alice. Igaz barát vagy. –majd csak egy kétségbeesett hangot hallottam.
- Elmész? –kérdezte Edward. Nem néztem rá.
- Alice küld el kérlek. –könyörögtem.
- Húzz innen Edward. Ez mind a te hibád,mert engedted,hogy Tanya nálunk lakjon. Jobb hogyha az igazság fáj.
- Szeretlek Bella. –suttogta fájdalmasan. Nem fordultam,meg de éreztem hogy egy könnycsepp gördül le az arcomon. Letöröltem. S Alice-hez fordultam.
- Lemegyek egy kicsit. Ha Charlie lent van,elmondom,hogy holnap repülök. Hogy fog reagálni? –kérdeztem. Alice a szeme kiürült s a távoli jövőbe kutakodott.
- Először nem fogja érteni,de természetesen elenged.. Mond azt neki,hogy hiányzik neked Renée. Bólintottam. Felkeltem majd lementem Charlie éppen,a focimeccset nézte.
- Apu,holnap elrepülök Jaksonvillbe. –böktem ki.
- Miért? Nem érzed jól magad itt? Vagy Edward miatt? –lenyeltem a gombócot a torkomból és válaszoltam.
- Csak hiányozik anyu… –mormoltam. –Holnap megy a gépem este hétkor Seattle-ből. –válaszoltam.
- Jól van kicsim,ha így akarod felőlem. Nem tartalak vissza.
- Köszönöm Apu. –odamentem és megöleltem. Utána gyorsan felszaladtam a szobámba. S végre egy kicsit jobban éreztem magam. Alice a laptopomon nézte a ruhákat.
- Mit csinálsz? –huppantam le mellé.
- Csak nézem a ruhákat Jacksomvillbe. A Bealls részlegnél szoktatok vásárolni? –kérdezte.
- Igen,Anyu imádja azt az áruházat. Mindig ott vásárol. –lelkendeztem.
- Hozol nekem valamit? –szeme csillogott,ahogy rám nézett.
- Természetesen. –mosolyogtam. –De most ha nem bánod szeretnék aludni. Alice bólintott,majd elköszönt én meg rögtön rosszabbul éreztem magam. Edward nincs itt.. Zokogva merültem az álomvilágba.

Írjatok valami véleményt. Köszi.. Akinek nincs fiókja az is tud írni hogy Megjegyzés írása mint NÉV/URL csak a neved írd be és ennyi.. :D Köszike..