9.fejezet

A nyomorult blogger kitörölte de itt van még egyszer... Nagyon köszi az előbbi komikat.. *.*

Reggel könnyes szemmel ébredtem,ezért felpattantam és a fürdőszobába megmostam az arcomat. Kifésültem a hajam,aztán felvettem a szürke csőnadrágomat,pólót aztán a pulcsit.
- Szia Bella. –szólalt meg Alice,én pedig majdnem szívrohamot kaptam.
- Jesszus. Többet ne csináld ezt. Kopogj vagy valami. –mormogtam.
 - Hmmm… Végre feltudtál venni,egy normális nadrágot. Az ízlésed mélyen el van temetve benned, ami elő fog egyszer csak bukkanni. –suttogta titokzatosan a fülembe.
- Csakis. –gúnyolódtam. –Ugye ma te viszel suliba azért jöttél? –szúrtam rá a lényegre.
- Ami azt illeti igen. –mosolygott Alice. A felismerés utolért. Edward is ott lesz..
- Nem megyek suliba. –jelentettem ki.
- Nem lesz ott Edward . –simogatta a vállamat. A könnyeim viszont hamarabb kezdtek gyűlni a szemembe,mint a tudomás,hogy Edward nem megy iskolába. Nehezen bólintottam,majd ismét megmostam az arcomat. Lementem a konyhába,de meggondoltam magam így nem ettem. Felvettem a sportcipőmet a kabátomat és kiléptem a szemerkélő esőbe. Alice Porsche-ja állt a felhajtón.
- Nem feltűnő egy kicsit? –kérdeztem. Alice megvonta a vállát.
- Nem. És különben is nem érdekel ha bámulnak. –kecsesen beszállt a kocsiba és elindultunk. Vagyis inkább száguldottunk.
A suliban elég hamar eltelt a nap,s egyre izgatottabb lettem,hogy láthatom anyut.
- Nyugi Bella. Ne izgulj,hamarosan láthatod anyukádat és,hogy őszinte legyek nagyon meg  fog lepődni.
- Jaj,már annyira várom,hogy Jacksonvill-be érjek. Jó lesz elgondolkodni a történteken. –Alice furcsán nézett maga elé.
- Akarsz találkozni Edwarddal? –kérdezte aggódva. Automatikusan arra felé néztem amerre Alice. Edward állt a kocsinál,s szeme engem nézett amiben mérhetetlen fájdalom és szomorúság vegyült. A szívem majd megszakadt. Gyorsabban lélegeztem,és éreztem ahogy a mellkasom összeszorul,aztán olyan mélyről szakadt fel belőlem a zokogás,hogy szinte összeestem. A karjaimat a mellkasomra tettem,s próbáltam csillapítani a fájdalmat. Alice átkarolta a vállamat,és elindultunk. A könnyzuhatagon át láttam,ahogy Edward elindul felénk.
- Jól van? –kérdezte bársonyos hangon Alice-től.
- Nem,nincs jól. –felelte Alice gorombán. Edward felnyögött. Sírva ránéztem. Aranyszín szemébe nézve,egyre jobban zokogtam. Közben Alice arról vitatkozott,hogy nem lenne most ez,ha Tanyat kirakata volna Edward.
- Mehetnénk? –szakítottam közbe Alicet. Alice rám nézett,és elindultunk az autójához. Beszálltam és Alice még Edwarddal beszélt,de nem hallottam semmit. Majd könnyedén beült és gázt adott. A pulcsim újával töröltem ki a könnycseppeket a szememből. Alice megállt a ház előtt. Charlie még nem volt itthon,pedig mondta hogy el akar búcsúzni. Kiszálltam,és bementem úgy gondoltam ideje pár dolgot összecsomagolni. A ruhákkal nem nagyon vacakoltam,ugyanis ott ilyenkor meleg van és a meleg cuccaim ott vannak,szóval csak pár dolgot szedtem össze. A laptopomat is betettem a táskájába,azt meg a bőröndbe.  Alice szomorúan figyelte a ténykedésemet.
- Meddig maradsz? Nem látlak,mert nem döntöttél? –kérdezte, Felsóhajtottam.
- Talán egy hét,de nem biztos. –elmélkedtem. Alice lehuppant az ágyra és kérdőn nézett rám.  Nem tudtam miért néz így kínosan elmosolyodta.
- Mi az? –kérdeztem.
- Nem bírlak kiismerni így. –mormolta. Ezt nem tudtam hová rakni.
- Ezt,hogy érted? –felvontam a szemöldököm.  Alice ajkát szívogatva gondolkozott,hogy válaszoljon-e vagy ne.
- Olyan vagy mintha.. –kereste a szavakat vámpír létére. Hah. – Mintha nem is te lennél. –fejezte be végül. A szívem is megállt egy pillanatra. Inkább nem kérdeztem hogy érti ezt mert tudtam a választ. Nagyon is. Elfordultam fürkésző tekintetétől és lementem. Gondoltam eszek egy almát így megmostam,de mielőtt beleharaptam volna,egy hirtelen ötlettől vezérelve,megnéztem a tükörképemet. Vörösre kisírt szemek,feldagadva,csapzott haj,hófehér arc. Mintha egy zombi lettem volna. Vállat vontam majd beleharaptam az almába. Mikor megettem az almát,Charlie-t hallottam.
- Szia,kicsim. Alice visz ki a reptérre? –kérdezte s arcán döbbenet ült ki.
- Igen,nem sokára indulunk. – az óra, négyet mutatott. Jól el szaladt az idő. –gondoltam. Charlie morogva kutakodott a hűtőben. Kopogtatást hallottam,leugrottam a pultról és az ajtóhoz rohantam. Alice állt előttem. Mellettem besiklott.
- Szervusz Charlie. Jó étvágyat. –mondta Alice.
- Szia Alice,kérsz valamit inni vagy enni? –kérdezte miközben néha-néha rágott.
- Nem köszönöm. Csak azért jöttem,hogy Bellát kivigyem a reptérre. –a hangja elhalkult a végére.  A könnyek gyűlni kezdtek a szemembe,de gyorsan felmentem a bőröndömért,és lenyeltem a hatalmas gombócot a torkomba ami iszonyúan szorított. Nagy nehezen de végül lementem a bőrönddel együtt. Charlie megölelt,engem pedig a bűntudat mardosott. Ő nem tehet róla,hogy szenvedek.
- Vigyázz magadra Bella,és siess vissza. –mormolta.
- Rendbe. –motyogtam. –Akkor szia. –néztem a szemébe,de majdnem elbőgtem magam. –Szia Apu. –majd kimentem a szemerkélő esőbe. Alice kinyitotta,a Porsche csomagtartóját betettem a bőröndöt és beültem. Alice rám nézett majd bólintott. Tudta,hogy menni akarok így gázt adott és elindultunk.