3.fejezet

Meghoztam a 3-fejezetet.. rem tetszeni fog..Komikat kérek :D Köszi ;D


Ez a hetem,hát nem volt valami rózsás. Alice örömkitörése egy kicsit aggasztottak.  És délután van a bál.
- Min gondolkozol? –kérdezte kíváncsian Edward ahogy befordult a sulihoz..
- Áhh.. Csak a bál.. Egy kicsit kivagyok borulva Alice boldogsága miatt. Nagyon beindult a kis kobold. –mosolyogtam.
- Az biztos. Szegény Jazz alig bírja tartani magát Alice közelében. Azt mondja szétroppan a feje a sokfajta érzéstől.
- Hu szegény.. Nem csodálom.. Azért eléggé nehéz lehet neki. –jegyeztem meg. Edward csak bólintott. Kiszálltam a kocsiból és Alice rögtön idejött hozzám.
- Sziasztok –köszönt Alice majd egy pillanatra összenézett Edward-dal. Nem hagyhattam szó nélkül.
- Mi az Alice? Mit láttál? –kérdeztem feszülten.
- Semmi olyasmi ami miatt aggódni kéne.. –mormogta Alice. Hát ezt nem veszem be..  - Induljunk. –mondta Edward. Felsóhajtottam és elindultunk a befele.
Délután Alice a bálról fecsegett.  - Isteni lesz elhiheted. Előre látom,hogy neked is tetszeni fog. –mosolygott.
Mondtam Charlie-nak,hogy nem megyek haza mert ma lesz a bál, és nem is otthon alszom. Mondanom sem kell,hogy nem repesett az örömtől azt hitte Edward-dal leszek. De szerencsére Alice is mondta Charlie-nak,hogy vele leszek mert Edward-ék mennek kirándulni. Ami persze nem igaz,de Charlie hitt Alice-nek. Ahogy a Cullen házhoz értünk Alice kitoloncolta Edwardot a házból.
- Menj el Edward.. Vadássz vagy menj … Tudod hova na.. –vigyorgott Alice rá.
- Miért kell Edward- nak elmennie? –kérdeztem szomorúan.. De tudtam miért. Alice azt akarja,hogy Edward a bálon lásson meg.
- Egy pillanat. –mormolta Edward mosolyogva. Kecsesen kikerülte Alice-t majd megcsókolt. Megpróbáltam normálisan lélegezni,ami nehézkesen de sikerült így  nem ugrott ki a szívem a helyéről. –Légy jó. –lehelte majd eltűnt. Alice-t követtem  a szobájába,ahol ott volt a ruhám és az ő ruhája. Alice ruhája fekete,és kétségtelenül jól áll neki. Leültetett egy székbe és elkezdte fésülni a hajamat.
- Milyen lesz a hajam? –kérdeztem érdeklődést mímelve.
- Hmm… Szerintem kapsz egy kis göndörséget,és hajhosszabbítást.
- Hogy mi?? Na jó csináld. –mondtam és behunytam a szemem Alice a hajam után az arcomat pepecselte.
- Ne nagyon fess ki,kérlek – motyogtam.
- Nyugi. Csak egy kis szájfény és a szemedre kék csillámpor aztán kihúzom egy kicsit feketével. Egy kis idő múlva Alice felállított és felvettem a ruhámat. Belenéztem a tükörbe és szó szerint leesett az állam. Bőröm hófehér hajam hosszú és hullámos.. Sose hittem,hogy szép vagyok de most szép voltam. Alice egy pillanatra eltűnt és a ruhájában jelent meg.
 - De szép vagy Alice. –mosolyogtam. –és köszönök mindent.
- Nincs mit Bella.. Most már te is a családhoz tartozol,ezt vésd az eszedbe. –mosolygott. Megöleltem ez a kis kobold néha idegesítő de egy valóságos csoda is egyben. Nem tudom miért érdemeltem ki ezt az élettől..
- Jajj Alice. –majdnem elkezdtem sírni. –Annyira boldog vagyok. Amúgy Edwardot hova küldted? –kérdeztem,mikor elhúzódtam.
- Csak a másik házba ahova általában én szoktam menni Jazzel. Most ott öltözködik. Bólintottam. –Hozom a cipődet. –ettől féltem,hogy majd magas sarkúban kell járnom. De nagy meglepetésemre Alice egy tornacipőt rakott le elém..
- Csak a kedvedért. De leginkább magas sarkút adtam volna rád. Nem fog látszani,hogy tornacipőben vagy ugyanis a szoknyád eltakarja. –fintorgott mosolyogva. Hálásan pillantottam rá majd belebújtam a cipőbe. Alice gyorsan belebújtatott egy kék kabátba. –De le fogod venni.. Remélem nem kell mondanom.
Alice azt mondta indulni kéne,mert azt látta,hogy Edward már eléggé aggódik értem. És persze nekem is hiányzott már. Beültünk a kocsiba,de Alice mondta nagyon vigyázzak a ruhámra. Megígértem,hogy vigyázok rá. A tornaterem előtt álltunk. A bejárat tele csillogó égőkkel,amik csodásan szikráztak a sötétségben.
- Nyugi Bella. Edward már ott vár mutatott az erdőszéléhez.  –szívem feldübörgött ahogy megláttam angyali arcát.  Kinyitottam volna az ajtót,hogy induljak de Alice megfogta a karom.
- Jó szórakozást. –mondta. Kiszálltam a kocsiból s Edward már mellettem is termett.
- Olyan gyönyörű vagy. –mondta Edward, fekete öltönye kiemelte hófehér arcát és bronzbarna haját. Aranyszeme még egy árnyalattal,világosabb volt.
Megcsókolt,de úgy hogy majdnem elájultam.
- Szeretlek. Induljunk táncolni. –mondta,nem nyafogtam hanem követtem.
Mikor beléptünk akkor Angela ugrott a nyakamba.
- Szia Bella.. De jó a a hajad a sminked. Mindened. –Angela haja kontyba volt tűzve.
- Szia. Hát igen Alice elkapott. –mosolyogtam. –Jó a hajad.
- Na azt hiszem megyek. –mondta és eltáncolt Bennel együtt. Edward a parketthez irányított,épp egy lassú szám ment. Mosolyogva figyelt rám. Szemének arany tengerébe nézve,rögtön minden gondom,bajom elszállt. Edward könnyedén-de úgy hogy senki ne vegye észre a lábaimat a lábaira helyezte- így nekem nem kellett táncolnom,s a ruhám is elég hosszú volt,hogy ne látszódjon a lábam. Alice lépett közbe.
- Bella tudsz jönni egy percre? –kérdezte Alice. Reménykedve pillantottam Edward-ra. Alice elhúzott a sarokba.
- Vedd le a kabátot,olyan bénán festesz így. Mindenkinek le van véve a kabátja csak neked nem. –Alice nem cicózott,levette a kabátomat. Én meg félénken néztem körül.
–Mehetsz. –majd eltűnt a szemem elől,a kabáttal együtt. Edward elém jött s megcsókolt.
- Csodálatos vagy. –mormolta a fülembe. Ismét elkezdtünk táncolni,s egész
este meg sem álltunk.
---
- Na milyen volt? –kérdezte Alice letörölhetetlen vigyorral az arcán.
- Nem hazudok,de kellemes volt. –Edward egész este a karjaiban tartott,s nekem ez így volt csodálatos. Nem kérdezősködött Alice,hanem beszálltunk és elindultunk a Cullen ház elé. Félúton Alice megszólalt.
- Edward... –motyogta. Tudtam- tudtam hogy valami nagyon rossz fog történni. Edward a fogát csikorgatta.
- Mi a baj? –kérdeztem ijedten. Mikor odaértünk a Cullen házhoz egy vöröses szőke hajú aranyszemű gyönyörű vámpír nő állt ott,és gúnyosan mosolygott.

2.fejezet

Meghoztam a második fejezetet.Sajnálom,hogy csak most tudtam hozni de elég sok gond van.... De  hosszú lett..:D Na komizzátok. :] Jah és mostantól lucca lesz a nevem... Köszii

Reggel, arra keltem fel, hogy egy hideg kéz simít végig a homlokomon.
Edward.
- Jó reggelt Csipkerózsika – köszöntött életem szerelme.
- Edward.. Annyira örülök, hogy itt vagy. – motyogtam.
- Ez csak természetes. – hangja akár a bársony is lehetne. Felkeltem, úgy gondoltam lemegyek és megreggelizek. Nagy meglepetésemre Charlie-t találtam a nappaliban.
- Szia apu. Hát te nem mentél el dolgozni?- kérdeztem.
- Nem, mivel még csak háromnegyed hat van. Hatkor szoktam indulni. Hogy-hogy fenn vagy ilyen korán?- kérdezte.
- Nem tudtam aludni. – hazudtam. – Csinálok valami reggelit. – mondtam. Charlie csak bólintott. Elővettem a kenyeret és csináltam két szendvicset Charlie-nak, hogy eltudja vinni. Betettem egy zacskóba.
- Köszi Bells. Megyek. Ne várj haza lehet, hogy át kell mennem a másik megyébe segíteni.
- Oks Apu. – mosolyogtam. Charlie megfogta a zacskót és kiment a zuhogó esőbe. Én meg csak bambultam utána.
- Szerelmem minden rendben van?
- Jesszusom Edward. Megijesztettél. - mormoltam.
- Nem állt szándékomban .
Elkapott képzeletem tengere, ahogy csodálatos aranyszín szemébe néztem, és öntudatlanul megcsókoltam. Nyelvem,utat akart törni a szájába de Edward gyengéden eltolt magától.
- Bella. Sajnálom. – kért elnézést. – Ha tudnám kontrollálni magam tovább mennék. – mentegetőzött.
- Semmi baj. Az én hibám. Sajnálom Edward tényleg. – mondtam paradicsom vörösen.
- Te nem tettél semmit Kincsem. Az én hibám, hogyha.. - Edward szemében szomorúság csillogott.
- Csss.. Nekem csak az számít hogy szeretlek. És mindig is szeretni foglak. –mondtam.
Kezét a csípőmre helyezte,és elkezdte csókolni a nyakamat. –édes istenem csak most maradjak talpon. –fohászkodtam. Szédültem, Edward érzete gyorsuló szívdobogásomat így felrakott az asztalra. És most meg csókolt. De úgy, hogy azt hittem mentem végem van.
Nyelve utat tört számba, és én csak hagytam. Nem akartam véget vetni ennek a csodálatos,.. Edward elhúzódott és kajánul elvigyorodott. Ziháltam. Mellkasom majd meghalt egy kis levegőért. Leugrottam az asztaltól, és felmentem átöltözni. Arra gondoltam egy farmert és egy pólót veszek fel. A fürdőszobába megmostam a fogamat, és kifésültem a hajamat. Lefelé menet rohantam amit nem kellet volna-ugyanis elestem  egy pulcsiban,s mielőtt betörtem volna a fejem,egy hideg kéz ragadt meg.
- Úristen. – lihegtem,ijedten.
- Bella jól vagy? – kérdezte Edward, s ahogy a szemébe néztem,minden fájdalmam elmúlt.
- Igen. –motyogtam,kábán. - Indulhatunk suliba. –jegyeztem meg.
- Biztos,hogy jól vagy? – kérdezte ismét.
- Néha túlreagálod a dolgokat. –nevettem fel keserűen. –Hát persze,hogy jól vagyok. Edward gyöngéden talpra állított,és kiballagtunk a Volvo-hoz. Beültem és vártam,hogy odaérjünk a suliba. Mikor kiszálltam, Alice a nyakamba ugrott.
- Köszönöm,köszönöm köszönöm.. – trillázta. –Imádlak. –ölelt meg.
- Nyugi Alice. –csitítottam. –Attól,hogy megyek a bálba…. –grimaszoltam –Nem fogsz úgy kisminkelni mint egy Barbie babát. –morogtam.
- Majd meglátjuk. –vigyorgott ördögien. Szóltam volna,de Edward karjai bilincsbe zártak, s megcsókolta a nyakamat. Alice pedig - még mindig vigyorogva- eltáncolt..
A düh könnyei kitörtek belőlem, és elkezdtem sírni.
- Miért kell ezt? –kérdeztem,de már nem nagyon sírtam.
- Semmi baj, beszélek vele. Menjünk órára. Elindultunk. Majd elkezdődött a nap.

- Sajnálom Bella. –kért bocsánatot Alice iskola után. –Tudod én nem emlékszem milyen voltam emberként és ezt rajtad keresztül tapasztalom ki. –szeme szomorúan csillogott.
- Semmi baj Alice, végül is én is  túlreagáltam. –mondtam bűntudatosan. – És most induljunk ruhát venni. –mosolyogtam.
Alice a nyakamba ugrott..
- Köszönöm Bella. –ugrált örömében. De Angela közbeszólt.
- Sziasztok. Indulhatunk- kérdezte.
Alice a kocsihoz ment én pedig, hátulra ültem had üljön Ang elől.
Seattle-be mentünk. Alice végig csacsogta az utat Angelával, így nyugodtan gondolhattam Edward-ra. A ma reggelre.
- Bella,kelj fel. –rázott meg Alice.
- Elaludtam? –kérdeztem,ijedten.
- Igen,de nyugi nem beszéltél álmodba. –suttogta a fülembe Alice. Felsóhajtottam.
Elindultunk és Alice egy plázába vitt minket. Sose gondoltam volna de izgatott voltam. Egy gyönyörű ruhát látott meg Angela és azután elszontyolodott.
- Mi a baj? – kérdeztem.
- Nagyon drága,nem vehetem meg. –mondta szomorúan.
- Ne csináld Ang. Kifizetem. –ajánlotta Alice. –Kérlek Angela fogadd el. –nézett Alice a szemébe, de ő már tudta hogy elfogadja.
- Annyira köszönöm Alice. –hálálkodott Angela.
- Ne köszönd meg,inkább nézzük meg milyen. –Alice olyan lelkes volt,hogy senki sem tudja elrontani a napját. Bementem én is és megvártam míg kijön a fülkéből. Angela egy lila térdig érő, váll pánt nélküli selyem ruhában jött ki. Nagyon jól állt neki.
- Na milyen? –kérdezte,s közben a tükör felé fordult.
- Ang. Ez gyönyörű. Jó ízlésed van a ruhák terén. –jegyezte meg Alice,s közben rám nézett,amitől paradicsom vörös lettem. –Ez tökéletes lesz neked. Cipőd van hozzá? –kérdezte szigorúan.
- Igen, van egy lila cipőm. Pontosan ilyen színű,és persze magas sarkú.
- Vedd le,megvárlak majd kifizetem. –mondta Alice. Angela engedelmesen bólintott,és visszament a fülkébe. Addig Alice a mini ruhákat nézegette,amitől nekem görcsbe rándult a gyomrom. Ha ilyet mer rám adni én megölöm. –átkoztam magamba.
Angela kijött majd Alice elslisszolt a pénztárhoz.
- Milyen ruhát szeretnél? –kérdezte tőlem Ang. Elgondolkoztam magamba,én azt mondtam volna hogy semmilyet. De valamit kell mondanom.
- Hmm… Kéket, vagy narancssárgát és hosszú legyen. –szerencsétlenségemre Alice pont ideért és fülig ért a szája. –tuti,hogy látomása volt.
- Kék lesz. –mondta Alice magabiztosan.
- Szerintem is. –kontrázott Angela. Felsóhajtottam. Titkon,tényleg kéket szerettem volna én is. Alice elvezette minket a következő boltba,itt ugyanis ahol most voltunk csak  rózsaszín és lila ruhák rengetegje volt. A másik boltba pedig minden fajta. És persze méreg drága.
Megláttam egy ruhát a kirakatban és persze sose gondoltam volna de nagyon tetszett. Alice úgy mosolygott mint egy vadalma.
- Az kell. –mutattam a kék,hosszú pánt nélküli ruhára. Amin csillogó valamik voltak,és szúnyoghálós vagy ahhoz hasonló. Alice bement a nőhöz és el kérte a ruhát. A kezembe nyomta.
- Próbáld fel. Jah és Edward el fog ájulni Tőled. –kuncogott. Na persze… Bementem a fülkébe és felvettem a ruhát. Nem mertem kimenni,attól féltem,hogy kinevetnek. Nagyot sóhajtottam és kiléptem.
Angelának leesett az álla. Legalábbis úgy csinált.
- Júú.. Gyönyörű vagy Bella. –mondta Angela,és hittem neki… Mintha nagyobb lenne az önbizalmam. Alice még mindig vigyorgott.
- Menj be vedd le,és indulunk haza. Nekem már megvan a ruhám. Visszamentem a fülkébe és kihámoztam magam a ruhából. Kimentem Alice pedig,kivette a kezemből és kifizette. Visszamenetünk a kocsihoz,és elindultuk Forks felé. Először Angelát vittük haza.
- Köszönök mindent Alice. Jó barátnő vagy. Köszönöm. –hálálkodott Angela.
- Semmiség,menjél holnap találkozunk. –Ang bólintott és bement. Alice pedig mosolygott. Ismét.
- Na akkor örülök,hogy eljöttél velem. Ez sokat jelent nekem. –mondta őszintén Alice.
- Semmiség. –köszönöm a ruhát.
- Nincs mit. –menj Edward már vár. Kiszedtem a táskámat ugyanis Alice nem engedte meg,hogy bevigyem a ruhát. Mikor beléptem Edward állt ott és engem várt.
A karjaiba kapott és megcsókolt. Sokáig csókolt majd elmosolyodott.
- Hiányoztál Szerelmem.
- Nekem is. –motyogtam. –Ha nem baj eszek valamit.  –a konyha felé indultam.
Kivettem a hűtőből a tejet és megettem a szokásos müzlimet. Mást nem kívántam. Edward mosolyogva figyelt. Felálltam és nyújtózkodtam,majd elindultam felfele tanulni. Szerencsére csak matekot kellet tanulni. Edward némán figyelt,s mikor végeztem,megcsókolt.
- Végeztél? –kérdezte.
- Igen.. Mi a fene van? Olyan fura vagy. –lehet,hogy megint én csináltam a bolhából elefántot.
- Semmi félnivalód és semmi baj nincsen jó? Nyugodj meg. –édes lehelete az arcomat csiklandozta.
- Rendben.. Akkor jó. –felálltam és elindultam zuhanyozni,majd arra gondoltam lefekszek. Mikor beértem Edward már az ágyamon feküdt.
- Gyere ide. –mormolta. Odamentem hozzá és karjai közé furakodtam. Gyengéden megcsókolt,a szívem úgy vert hogy majd kiugrott. Jéghideg nyelve könnyedén végighúzta szám vonalán, s én úgy ziháltam,hogy az már zavarba ejtő. Megpróbáltam lenyugodni. Még jó hogy nem álltam különben már rég a földön lettem volna mint egy darab fa.

- Szeretlek. –mondtam.
- Én is szeretlek,és örökké szeretni foglak. –mondtam,majd elkezdte dúdolni altatódalomat. Én pedig mély álomba zuhantam.

Bella ruhája:                                                        Angela ruhája:
                        

Helyzetjelentés

Húú most nagyon ideges vagyok.. Már végeztem a második fejezettel erre kitörlődött.. Megőrülök . Húú most egy kicsit felhúztam magam így nem tudom mikor lesz felrakva.. :[ bocsii