Sziasztok! Istenem de rég írtam ide, na de történt a családomban egy nagy baj. Édesapám elment.
De hiányzik az írás így majd valami akkor is ki fogok találni, ha nem tudom! Majd jövök
2011. december 27., kedd
2011. szeptember 24., szombat
Segítsetek!
Sziasztok! A helyzet a következő,hogy szünet lesz. Nem tudok folyamatosan írni,pedig nagyon szeretnék. Mindenkinek,köszönöm aki olvas. A lényeg,hogy suli mellett nem bírom. Felvételi,és egyéb apróságok. Szóval hétvégéken próbálok írni meg néha hétköznap is. De nincs ötletem se. Sajnos. Akinek lenne ötlete,az kérem írjon a twilightsaga0413@gmail.com-ra. Segítsetek,adjatok tippeket és minél hamarabb fog jönni a friss. Nagyon köszönöm mindenkinek!
2011. augusztus 31., szerda
Elérhetelenség--"
Sziasztok! Áwh..na a lényeg,hogy bedöglött a gépünk,úgyhogy nem bírom írni.. Most is apuméról írok persze titokban,de gondoltam illik ezt megosztani.. Ahogy sikerült jelentkezem!!
2011. augusztus 30., kedd
Díj
Köszönöm:Lívinek,és Rubinak :)
Szabályok:
- Tedd ki a logót!
- Írj magadról egy kis szösszenetet!
- Küldd tovább 5 írónak!
1997.-óta a boldogítom a világot,most vagyok 14 éves(már elmúlta). Másodikos koromban furulyát tanultam,3-tól 6.-ig pedig fuvolát. Nagyon szeretek/szerettem fuvolázni,de sok volt így abba hagytam, Pár éve kezdtem el írni,és rájöttem,hogy nagyon szeretem ezt. Emelet imádok olvasni,szinte bármit,úgyhogy ez a tanulásban is elég hatásos. :) Ennyi lenne.
Akiknek küldöm:
Természetesen vissza Rubinak és Lívinek.
Đonnának
Dórinak
Most egyenlőre ennyi hutot kapásból eszembe:)
2011. augusztus 25., csütörtök
17.fejezet
Sziasztok! Ketten írtak,megjegyzést az előzőhöz de itt van a 17.fejezet. Már három napja kész van és azt hittem írtok de nem. És ez nekem rosszul esett,úgyhogy... Lehet ez lett az utolsó. :( Sajnálom.
Köszönöm a két embernek.!
- Peter? –döbbentem le teljesen. – De hiszen… te ember vagy.. –hitetlenkedtem. Peter elmosolyodott én pedig azt sem tudtam mit mondjak.
- Nem,Bella. Én is vámpír vagyok,csak a képességem az alakváltoztatás. Olyannak szoktam mutatni magam napfényes helyeken,ahogy emberként néztem ki,így nem csillogok. A szeme aranyba borult hirtelen,bőre hófehér lett.. Viszont,csak a szeme és a bőre színe változott meg
- Most,hogy ki beszélgettétek magatokat.. –kezdte Tanya,és hirtelen megfogta a két karom így moccanni sem tudtam. Olyan erősen fogta a karomat,hogy éreztem amikor egy könnycsepp folyt végig az arcomon.
- Peter! Menj! Legalább te ne halj meg.. –kérleltem. Peter hirtelen eltünt és Tanya-t egy fához hajította.
- Menj Bella! –kiáltotta. Nem,nem,nem!
- Nem hagyom itt Edwardot. –mondtam határozottan. Peter,arcán hitetlenkedés tükröződött.
- Menj már! Majd kiszabadítom a barátodat. –hittem neki,bíztam benne így elkezdtem rohanni,de sajnos pont akkor ért vissza Dianna a vadászatból,és szeme rubintként csillogott.
- Hova-hova kedvesem? –kérdezte Dianna,gyönyörű mosollyal az arcán. A szívem kihagyott amikor Dianna megfogta a karomat és ellökött.
- Nem mész sehova ameddig én vagy Tanya nem mondja! –üvöltötte.
- Rendben. –dadogtam. Dianna megfogta a karomat és hiába akartam fel állni mindig el estem,így szinte a földön húzott végig. Mikor odaértünk,akkor éppen Peter volt olyan fura pajzsos valamivel körbe kerítve.
- Kár volt elmenne. –mondta,megragadta a karomat,és először a reccsenést hallottam majd utána a fájdalmat és a dobhártya szaggató sikolyt. Rádöbbentem hogy én sikoltozom. Hallottam amint Edward felordított,én pedig próbáltam nem sikoltozni. Nem akartam neki fájdalmat okozni. A fogaimat összeszorítottam,a könnyek pedig megállíthatatlanul hullottak. Hirtelen nagyon gyorsan történt minden. Hét vámpír jelent meg,és lefogták Tanya-t és Dianna-t is. Jasper Tanya-t tartotta fogva,Emmett Dianna-t,Rosalie és Esme pedig ki akarták szabadítani Edwardot. Alice és Carlisle pedig mellettem voltak.
- Bella,annyira sajnálom,hogy hamarabb nem tudtunk jönni de valami miatt nem tudtuk mi történik veletek. –mondta Alice.
- Semmi baj! Tényleg. –mondtam őszintén. Alice felpattant majd a kisházhoz rohant.
- Bella! Hogy van a karod? Nagyon fáj? –kérdezte Carlisle.
- Igen,és nem bírom megmozdítani. –feleltem. Carlisle kötelességtudóan bólintott,majd megszólalt.
- Rosalie! –kiáltotta. A szívem hetedik sebességre kapcsolt amikor Rosalie leguggolt,Carlisle mellé.
- Kérlek Rose,vidd haza Bellát! –kétkedve néztem Rosalie arcát és végül bólintott. Megkönnyebbülten felsóhajtottam. Rosalie rám nézett majd a karjába kapott és a ház felé száguldott. Nem tudta mit kérdezzek vagy mondjak. Mikor a házhoz értünk Rosalie Edward szobájába ugrott majd letett a bőr kanapéra.
- Köszönöm! –mormoltam hálásan. Rosalie csak biccentett és én beértem ennyivel.
-Rosalie. –kezdtem félénken. –Anyu nem tudod hol van? –kérdeztem.
- Elvittem egy szállodába. Arra kért. – csak bólintottam mire Rosalie hirtelen lesuhant. Fel keltem,és én is lementem. Carlisle állt az ajtóban.
- Edward.. ? –kérdeztem. Carlisle,szeme felém rebbent én pedig rettegve figyeltem.
- Jól van,de nem tudjuk kiszabadítani. Tanya azt mondta,csak akkor szabadítja ki,hogyha vissza mész.. –a hangja elhalkult.
- Még jó hogy vissza megyek! –szinte hisztérikusan mondtam. Legnagyobb döbbenetemre Rosalie közbe szólt.
- Bella,ezt Edward sem akarná. Nem engedhetünk el. –közölte. Erre köpni-nyelni nem tudtam,és bénán ácsorogtam amikor Carlisle bólintott.
- Igaza van Rosalie-nak Bella! Semmi szükség veszélynek kitenni téged.
- De Edward… -motyogtam. Carlisle egy határozott „nemmel” belém fojtotta a szót,utána pedig egy szempillantás alatt begipszelte a karomat. Az ajtó kinyílt és belépett rajta: Emmett- akinek a nyakába Rosalie rögtön oda ugrott. Esme: akit Carlisle hosszan megölelt,Alice és Jasper és a legvégén Edward. Odamentem hozzá,és megcsókoltam. Az ajtóban pedig Peter állt aki csalódottan figyelt rám.
Komikat kérnék. Köszönöm!
Köszönöm a két embernek.!
- Peter? –döbbentem le teljesen. – De hiszen… te ember vagy.. –hitetlenkedtem. Peter elmosolyodott én pedig azt sem tudtam mit mondjak.
- Nem,Bella. Én is vámpír vagyok,csak a képességem az alakváltoztatás. Olyannak szoktam mutatni magam napfényes helyeken,ahogy emberként néztem ki,így nem csillogok. A szeme aranyba borult hirtelen,bőre hófehér lett.. Viszont,csak a szeme és a bőre színe változott meg
- Most,hogy ki beszélgettétek magatokat.. –kezdte Tanya,és hirtelen megfogta a két karom így moccanni sem tudtam. Olyan erősen fogta a karomat,hogy éreztem amikor egy könnycsepp folyt végig az arcomon.
- Peter! Menj! Legalább te ne halj meg.. –kérleltem. Peter hirtelen eltünt és Tanya-t egy fához hajította.
- Menj Bella! –kiáltotta. Nem,nem,nem!
- Nem hagyom itt Edwardot. –mondtam határozottan. Peter,arcán hitetlenkedés tükröződött.
- Menj már! Majd kiszabadítom a barátodat. –hittem neki,bíztam benne így elkezdtem rohanni,de sajnos pont akkor ért vissza Dianna a vadászatból,és szeme rubintként csillogott.
- Hova-hova kedvesem? –kérdezte Dianna,gyönyörű mosollyal az arcán. A szívem kihagyott amikor Dianna megfogta a karomat és ellökött.
- Nem mész sehova ameddig én vagy Tanya nem mondja! –üvöltötte.
- Rendben. –dadogtam. Dianna megfogta a karomat és hiába akartam fel állni mindig el estem,így szinte a földön húzott végig. Mikor odaértünk,akkor éppen Peter volt olyan fura pajzsos valamivel körbe kerítve.
- Kár volt elmenne. –mondta,megragadta a karomat,és először a reccsenést hallottam majd utána a fájdalmat és a dobhártya szaggató sikolyt. Rádöbbentem hogy én sikoltozom. Hallottam amint Edward felordított,én pedig próbáltam nem sikoltozni. Nem akartam neki fájdalmat okozni. A fogaimat összeszorítottam,a könnyek pedig megállíthatatlanul hullottak. Hirtelen nagyon gyorsan történt minden. Hét vámpír jelent meg,és lefogták Tanya-t és Dianna-t is. Jasper Tanya-t tartotta fogva,Emmett Dianna-t,Rosalie és Esme pedig ki akarták szabadítani Edwardot. Alice és Carlisle pedig mellettem voltak.
- Bella,annyira sajnálom,hogy hamarabb nem tudtunk jönni de valami miatt nem tudtuk mi történik veletek. –mondta Alice.
- Semmi baj! Tényleg. –mondtam őszintén. Alice felpattant majd a kisházhoz rohant.
- Bella! Hogy van a karod? Nagyon fáj? –kérdezte Carlisle.
- Igen,és nem bírom megmozdítani. –feleltem. Carlisle kötelességtudóan bólintott,majd megszólalt.
- Rosalie! –kiáltotta. A szívem hetedik sebességre kapcsolt amikor Rosalie leguggolt,Carlisle mellé.
- Kérlek Rose,vidd haza Bellát! –kétkedve néztem Rosalie arcát és végül bólintott. Megkönnyebbülten felsóhajtottam. Rosalie rám nézett majd a karjába kapott és a ház felé száguldott. Nem tudta mit kérdezzek vagy mondjak. Mikor a házhoz értünk Rosalie Edward szobájába ugrott majd letett a bőr kanapéra.
- Köszönöm! –mormoltam hálásan. Rosalie csak biccentett és én beértem ennyivel.
-Rosalie. –kezdtem félénken. –Anyu nem tudod hol van? –kérdeztem.
- Elvittem egy szállodába. Arra kért. – csak bólintottam mire Rosalie hirtelen lesuhant. Fel keltem,és én is lementem. Carlisle állt az ajtóban.
- Edward.. ? –kérdeztem. Carlisle,szeme felém rebbent én pedig rettegve figyeltem.
- Jól van,de nem tudjuk kiszabadítani. Tanya azt mondta,csak akkor szabadítja ki,hogyha vissza mész.. –a hangja elhalkult.
- Még jó hogy vissza megyek! –szinte hisztérikusan mondtam. Legnagyobb döbbenetemre Rosalie közbe szólt.
- Bella,ezt Edward sem akarná. Nem engedhetünk el. –közölte. Erre köpni-nyelni nem tudtam,és bénán ácsorogtam amikor Carlisle bólintott.
- Igaza van Rosalie-nak Bella! Semmi szükség veszélynek kitenni téged.
- De Edward… -motyogtam. Carlisle egy határozott „nemmel” belém fojtotta a szót,utána pedig egy szempillantás alatt begipszelte a karomat. Az ajtó kinyílt és belépett rajta: Emmett- akinek a nyakába Rosalie rögtön oda ugrott. Esme: akit Carlisle hosszan megölelt,Alice és Jasper és a legvégén Edward. Odamentem hozzá,és megcsókoltam. Az ajtóban pedig Peter állt aki csalódottan figyelt rám.
Komikat kérnék. Köszönöm!
2011. augusztus 19., péntek
Díj
Dórinak,és Elizabeth-nek.
Szabályok:
1.Tedd ki a logót a blogodra!
2.Köszönd meg a díjat attól akitől kaptad!
3.Írj ki magadról 7 dolgot!
4.Küld tovább 7 írónak. (ne felejtsd el belinkelni a blogjukat)!
5.Hadj megjegyzést a blogjukon, hogy meglepetés várja őket!
7 dolog rólam:
1: Szeretek olvasni.
2: Nem nagy dolog,de szerelmes<3
3: Tud főzni.
4: Nagyon szeretek zenét hallgatni.
5: Szeretek írni.
6: Barátságos.
7: Imádom a Twilight-ot.
Küldöm:
Sunny-nak
Lizzy-nek
Dórinak vissza
és Elizabeth-nek is vissza
Ennyi.. :D Többet nem írok.
Küldöm:
Sunny-nak
Lizzy-nek
Dórinak vissza
és Elizabeth-nek is vissza
Ennyi.. :D Többet nem írok.
2011. augusztus 15., hétfő
16.fejezet
Sziasztok! Itt is van a 16. fejezet. :) Remélem elnyeri tetszéseteket. Köszönöm,az előzőhöz a 4 db véleményt. Több is jól esett volna.. :[ Na mindegy. Itt van
Tanya fogta a két karom és az erdő felé száguldott. Nem tudtam mit csináljak. Edwardot fogalmam sincs hova vitette,én pedig nem futhattam el előle ugyanis hiába tennék már két lépést, bármikor kitörheti akár a nyakamat is. Észre sem vettem,hogy az erdő közepén állunk és egy kis ház állt ott. Tanya úgy engedte el a karomat,hogy közben eltántorított így hanyatt estem. Én pedig sírógörccsel küszködve felálltam és úgy gondoltam,jobb lesz ha hallgatok. Hirtelen Dianna jelent meg és mosollyal üdvözölte Tanyat.
- A lányt vidd be a házba. –jelentette ki Tanya. Dianna megragadta a karomat,én pedig nem ráztam le,mert akkor legrosszabb esetben kicsavarja a karomat. Óriási. Dianna lelökött egy székre és megkötözött.
- Úgysem tudnék elszökni. –jelentettem ki. Meglepett,hogy a hangom nem csuklott el. Dianna csak elvigyorodott.
- Ó,tudom én azt. De ez parancs volt. –majd megkötözte a kezeimet és a lábamat. Mikor Dianna kiment egy hangot hallottam,és azon nyomban megkönnyebbültem.
- Bella. –nyögte Edward.
- Edward,annyira sajnálom. –most már nem bírtam tovább,zokogtam a megkönnyebbüléstől,hogy Edward jól van.
- Jaj,ne sajnáld az én hibám. Hogyha hallgatta volna Alice-re…
- Ó,elnézést hogy megzavarom ezt az idilli jelenetet,de elbeszélgetnék Bellával.
- Hozzá ne merj érni! –ordította Edward. Tanya gonoszan elvigyorodott,és megsimította az arcomat,engem pedig a hideg rázott. Edward szeme szikrákat szór,és szabadulni akart de valamiért nem tudott,pedig nem volt megkötve. Mintha… mintha valami burok féleség vette volna körül. Az adrenalin csak úgy száguldott az ereimben ahogy Tanya kikötötte a kezeimet és a lábaimat. Megfogott,és kiráncigált.
- Nos,mit csináljak veled? –járkált föl-alá gondolkodást tettetve.
- Hát,szerintem engedj el vagy ölj meg. –mondtam bátran. Tudtam,hogy nem ölne meg,ahhoz túlságosan szereti Edwardot.
- Ez jó ötlet,de az a helyzet,hogy nem akarlak megölni. –meglepett a kijelentése. –Úgy tudom,hogy Edward nem szeretné,hogy vámpír legyél. –ahogy ezt mondta meghűlt bennem a vér. Nem,nem az nem lehet. Edward fog átváltoztatni. Csak ne Tanya. Nem akarom,hogy az ő mérge égesse az ereimet. Tanya látta az arcomon a rémületet,így elmosolyodott. A magabiztosságom azonnal elszállt.
- Egy kissé rémült vagy. –jegyezte meg. Még hogy rémült? Simán meg is ölhetne…
- Azt hiszem… ez nem lenne jó ötlet. –nyögtem.
- Ó nem?
- Tanya. Ha hozzáérsz….! –Edward nem fejezte be a fenyegetést,de Tanya csak mosolygott. Nem tudtam mit csináljak. Fussak vagy haljak meg? Egy hang megszólalt bennem,hogy futni kéne. A lábamat arrébb raktam. Tanya arany szeme viszont rögtön felém rebbent. És egyébként is,Dianna bármikor megállíthat ha Tanya nem is. Elfogadtam a tényt miszerint,nincs menekvés. Meghalok. A kezemet magam köré fontam,hogy ne fázzak. Legalább egy pulcsit hozott volna nekem,vagy valami inni valót. Remek.
- Szóval visszatérek az eredeti tervre. Szerintem átváltoztatlak,de lehet,hogy csak megharaplak,viszont nem változol át. –a lábam remegni kezdett.
- Ne!Kérlek! Engedj el és esküszöm,soha többé nem látsz engem Forks közelében. –könyörögtem. Tanya megrázta a fejét.
- Arról szó sem lehet. Azt akarom,hogy lássa Edward,hogyan veszít el téged. –megremegtem.
- De nem teheted ki ekkora szenvedésnek. Hiszen szereted. –hitetlenkedtem. Tanya,bólintott.
- Igen szeretem,de ő téged szeret és te csak útban vagy. . . –Tanya felém lépett egy lépést.
- Kérlek. –könyörögtem. –Ne változtass át. –Edward felordított,én pedig félve a ház felé pillantottam. – Ne tedd ezt Edwarddal. –Tanya szeme szomorúan megvillant.
- Pont rá gondolok.. –ordította. – Te csak útban vagy neki,nem lehetsz vele. És jobb ha nem provokálsz ki Bella. –a nevemet gúnyosan ejtette.
- Eszemben sincs.. –dadogtam. Tanya kivillantotta éles fogait én pedig hátráltam,majd egy hangot hallottam.
- Nem ajánlom. – a szívem egyre gyorsabban vert,ahogy Tanya előre fordult és szembe fordult a vámpírral.
2011. augusztus 5., péntek
15.fejezet
Sziasztok! Itt is van a 15. fejezet. :) Remélem elnyeri tetszéseteket. Köszönöm,az előzőhöz a véleményeket. Nem is húzom,itt van. Igen,úgy lett volna hogy hosszabb lesz,de ez így sikerült:S Sorry.
Két nap után végre ereszkedni kezdett, a repülő. A szívem össze-vissza vert folyamatosan. Halálra voltam rémülve Tanya miatt. Anyu szerencsére nem vette észre,hogy szét izgulom magam,de szerintem azt gondolta,hogy csak Edward miatt vagyok ideges. De most nem vágytam semmi másra,csak hogy Edward karjai közé zárjon. Elfelejtettem azt a dolgot,és cseppet sem érdekelt már. A gép egyre közelebb került a földhöz,és már szinte ugráltam,nem tudom miért talán örömömben vagy csak,hogy Edwardot lássam. De a második okra támaszkodtam inkább. A pilóta közölte,hogy ideje leszállni. Idegesen kiszálltam a gépről és a csomagomat el is vettem. Anyu is jött utánam és kérdően nézett rám.
- Olyan idegesnek tűnsz. –jegyezte meg. Én csak megvontam a vállam és a pályaudvart pásztáztam mikor megláttam Alicet. Szó szerint a nyakába borultam,miközben egy könnycsepp folyt végig az arcomon.
- Ó Alice. –motyogtam jéghideg vállába.
- Bella,nyugodj meg. Már rendben van minden. –eltolt magától majd elmosolyodott. Hófehér fogai csak úgy csillogtak. Üdvözöltem Esmet is de anyuval már most beszélgettek. Én csak elmosolyodtam. Elindultunk a kocsihoz ami Edward Volvo-ja volt. Alice átvette tőlem és anyutól a csomagot,és berakta a csomag tartóba. Hazafelé Esme vezetett,gondoltam nem Charlie-hoz megyünk és be is igazolódott a gyanúm amikor az ösvényre értünk. Lélekben felkészültem Edwarddal a találkozásra,de a szívem így is majd kiszakadt. Alice támogatóan megszorította a kezemet. Én félénken rá mosolyogtam. Esme és Anyu bevitték a csomagokat a házba és csodák csodájára Charlie is itt volt.
- Kislány,hazataláltál? –vigyorgott apu,én pedig megöleltem.
- Szia Apu! –mormoltam. Renée-t is üdvözölte én pedig felsóhajtottam. Jöjjön aminek jönnie kell. –gondoltam. Befelé mentem ahol Emmett,Jasper és Rosalie a kanapén ült. Edwardot nem láttam.
- Sziasztok! –köszöntem. Rosalie csak biccentett a fejével,Emmett viszont vámpír sebességgel idejött hozzám és óvatosan megölelt.
- Bells,végre itt vagy. Eddy már nagyon ki volt bukva. –vigyorgott Em. Óvatosan elmosolyodtam. Jasper,odajött hozzám és ő csak kezet fogott velem.
- Szia Jasper!
- Bella ne aggódj semmi baj,suttogta úgy hogy csak én halljam. –majd egy nyugodt hullám söpört végig rajtam,de közben ideges voltam. Rosalie felém fordult,aranyszőke haja olyan gyönyörű volt,meg egyébként is,hogy belém hasított az irigység.
- Edward fent van. –közölte kurtán,majd meglibbentette aranyszőke hajzuhatagát. Elindultam a lépcsőn,és benyitottam Edward szobájába ahol ott ült összeroskadva. A szívembe belehasított a fájdalom. Edward felém nézett,és óvatosan közelített.
- Bella! –hangjából megkönnyebbülés,őszinteség,és szerelem sugárzott. Nem bírtam tovább. Odamentem hozzá és megcsókoltam. Edward hezitált de végül visszacsókolt. A szívem újra egyenletesen dobogott,és én nem tudtam ellenállni neki. Erősen szorítottam magamhoz,amíg egy hangot nem hallottam.
- Bocsi,hogy megzavarom ezt a szép jelenetet,de Bellát magammal kell vinnem. –mondta Tanya. Hirtelen Edward védelmező tartásban állt előttem.
- Umm… Edward,nem akarlak bántani de ha te ezt akarod. –csörömpölést hallottam s Edward kiesett az ablakon.
- Edward! –sikoltottam magamon kívül.
Tanya gonosz mosollyal az arcán,közelített felém.
- Nem tudnak a közeledbe férkőzni Bella. –jegyezte meg,mintha valami kis dolog lenne. – Szerintem emlékszel Dianna-ra,birtoklom a képességét így senki nem tudja mi történik veled. Edward se. –susogta. Ez most nem érdekelt,csak Edward.
- Mit csináltál vele? –kérdeztem,és engem is meglepett de a hangom erősen csengett.
- Ó,csak elvitettem valahová Dianna-val. –a szívem összeszorult,hirtelen nem tudtam mit mondani. Tanya egyre közeledett,s a szívem is egyre jobban vert. Megállt előttem,és megnézett.
- Nem mintha nem lennél nagyon szép,mert emberként a legszebbek közé tartozol,de mégis hogy tudott beléd szeretni Edward? –kérdezte oldalra billentve a fejét. Ez azért hízelgő lett volna ha nem forgok halálos veszélyben.
- Nem tudom mégis miről beszélsz.. –makogtam. Tanya unottan felsóhajtott.
- Úgy tűnik,nem vagy tisztában miről beszélek. Arról,hogy mégis hogy csábítottad el? – üvöltötte,a második mondatot. – Hátha ettől eszedbe jut. –mondta mézes mázosan,és a karomnál fogva megragadott és kiugrott velem együtt az ablakon.
Komikat, kérek. Köszönöm. ;]
Két nap után végre ereszkedni kezdett, a repülő. A szívem össze-vissza vert folyamatosan. Halálra voltam rémülve Tanya miatt. Anyu szerencsére nem vette észre,hogy szét izgulom magam,de szerintem azt gondolta,hogy csak Edward miatt vagyok ideges. De most nem vágytam semmi másra,csak hogy Edward karjai közé zárjon. Elfelejtettem azt a dolgot,és cseppet sem érdekelt már. A gép egyre közelebb került a földhöz,és már szinte ugráltam,nem tudom miért talán örömömben vagy csak,hogy Edwardot lássam. De a második okra támaszkodtam inkább. A pilóta közölte,hogy ideje leszállni. Idegesen kiszálltam a gépről és a csomagomat el is vettem. Anyu is jött utánam és kérdően nézett rám.
- Olyan idegesnek tűnsz. –jegyezte meg. Én csak megvontam a vállam és a pályaudvart pásztáztam mikor megláttam Alicet. Szó szerint a nyakába borultam,miközben egy könnycsepp folyt végig az arcomon.
- Ó Alice. –motyogtam jéghideg vállába.
- Bella,nyugodj meg. Már rendben van minden. –eltolt magától majd elmosolyodott. Hófehér fogai csak úgy csillogtak. Üdvözöltem Esmet is de anyuval már most beszélgettek. Én csak elmosolyodtam. Elindultunk a kocsihoz ami Edward Volvo-ja volt. Alice átvette tőlem és anyutól a csomagot,és berakta a csomag tartóba. Hazafelé Esme vezetett,gondoltam nem Charlie-hoz megyünk és be is igazolódott a gyanúm amikor az ösvényre értünk. Lélekben felkészültem Edwarddal a találkozásra,de a szívem így is majd kiszakadt. Alice támogatóan megszorította a kezemet. Én félénken rá mosolyogtam. Esme és Anyu bevitték a csomagokat a házba és csodák csodájára Charlie is itt volt.
- Kislány,hazataláltál? –vigyorgott apu,én pedig megöleltem.
- Szia Apu! –mormoltam. Renée-t is üdvözölte én pedig felsóhajtottam. Jöjjön aminek jönnie kell. –gondoltam. Befelé mentem ahol Emmett,Jasper és Rosalie a kanapén ült. Edwardot nem láttam.
- Sziasztok! –köszöntem. Rosalie csak biccentett a fejével,Emmett viszont vámpír sebességgel idejött hozzám és óvatosan megölelt.
- Bells,végre itt vagy. Eddy már nagyon ki volt bukva. –vigyorgott Em. Óvatosan elmosolyodtam. Jasper,odajött hozzám és ő csak kezet fogott velem.
- Szia Jasper!
- Bella ne aggódj semmi baj,suttogta úgy hogy csak én halljam. –majd egy nyugodt hullám söpört végig rajtam,de közben ideges voltam. Rosalie felém fordult,aranyszőke haja olyan gyönyörű volt,meg egyébként is,hogy belém hasított az irigység.
- Edward fent van. –közölte kurtán,majd meglibbentette aranyszőke hajzuhatagát. Elindultam a lépcsőn,és benyitottam Edward szobájába ahol ott ült összeroskadva. A szívembe belehasított a fájdalom. Edward felém nézett,és óvatosan közelített.
- Bella! –hangjából megkönnyebbülés,őszinteség,és szerelem sugárzott. Nem bírtam tovább. Odamentem hozzá és megcsókoltam. Edward hezitált de végül visszacsókolt. A szívem újra egyenletesen dobogott,és én nem tudtam ellenállni neki. Erősen szorítottam magamhoz,amíg egy hangot nem hallottam.
- Bocsi,hogy megzavarom ezt a szép jelenetet,de Bellát magammal kell vinnem. –mondta Tanya. Hirtelen Edward védelmező tartásban állt előttem.
- Umm… Edward,nem akarlak bántani de ha te ezt akarod. –csörömpölést hallottam s Edward kiesett az ablakon.
- Edward! –sikoltottam magamon kívül.
Tanya gonosz mosollyal az arcán,közelített felém.
- Nem tudnak a közeledbe férkőzni Bella. –jegyezte meg,mintha valami kis dolog lenne. – Szerintem emlékszel Dianna-ra,birtoklom a képességét így senki nem tudja mi történik veled. Edward se. –susogta. Ez most nem érdekelt,csak Edward.
- Mit csináltál vele? –kérdeztem,és engem is meglepett de a hangom erősen csengett.
- Ó,csak elvitettem valahová Dianna-val. –a szívem összeszorult,hirtelen nem tudtam mit mondani. Tanya egyre közeledett,s a szívem is egyre jobban vert. Megállt előttem,és megnézett.
- Nem mintha nem lennél nagyon szép,mert emberként a legszebbek közé tartozol,de mégis hogy tudott beléd szeretni Edward? –kérdezte oldalra billentve a fejét. Ez azért hízelgő lett volna ha nem forgok halálos veszélyben.
- Nem tudom mégis miről beszélsz.. –makogtam. Tanya unottan felsóhajtott.
- Úgy tűnik,nem vagy tisztában miről beszélek. Arról,hogy mégis hogy csábítottad el? – üvöltötte,a második mondatot. – Hátha ettől eszedbe jut. –mondta mézes mázosan,és a karomnál fogva megragadott és kiugrott velem együtt az ablakon.
Komikat, kérek. Köszönöm. ;]
2011. július 22., péntek
14.fejezet
Sziasztok! Itt is van a 14. fejezet. :) Remélem elnyeri tetszéseteket. Köszönöm,az előzőhöz a véleményeket. Nem is húzom,itt van: UI: a kövi fejezet várhatóan hosszabb lesz. :)
A komikat előre is köszönöm. :)
UI.: Én a vámpír csajt valahogy így tudnám elképzelni. De a fantáziátokra bízom. :)
A repülőtéren rengetegen voltak. Anyu leadta a csomagokat az ellenőrzőbe én pedig egy padon ülve,gondolkodtam. Nehéz volt bevallani,és fájt is,de őrületesen hiányzott Edward. Most,hogy újra láthatom őt,minden porcikám iszonyúan vágyakozott iránta. Hihetetlen,hogy ennyire észlelem,hogy hamarosan láthatom őt. Érezni akartam eszméletlen illatát,látni mézszínű szemét,jéghideg ajkát ahogy féloldalas mosolyra húzódik. Anyu visszajött és megállt előttem.
- Bella! Szeretnél enni valamit indulás előtt,vagy majd a gépen eszel? –kérdezte. Az agyam hirtelen fel sem fogta mit kérdezett anyu. Mit is kérdezett?
- Ömm… Anyu mit is kérdeztél? Nem értettem jól. –motyogtam vörösen. Anyu felsóhajtott.
- Szeretnél enni most vagy majd a gépen? –ismételte.
- Majd a gépen. –válaszoltam találomra. Egyáltalán nem voltam éhes. Csak azt akartam,hogy lássam már Edwardot,hogy öleljen át. Az se érdekelt,hogy Tanya miket mondott. Legkevésbé sem. A telefon rezegni kezdett a zsebembe én pedig automatikusan felvettem.
- Igen? –szóltam bele.
- Szia Bella! –csicseregte Alice. –Szeretnéd,hogy kimenjünk elétek a reptérre? –elgondolkoztam.
- Persze! De csak te gyere,meg esetleg Esme. –mormoltam.
- Ajj Bella! Tudom,hogy már megbocsájtottál Edwardnak. Most miért nem jöhet ő is? –nyafogta.
- Azért mert ezt az ügyet azért meg akarom vele megbeszélni,és ezt nem mindenki előtt szeretném közölni. –Alice egy pillanatig mérlegelte a választ majd megszólalt:
- Jogos a kérés. Ő nem jön! –jelentette ki Alice.
- Köszönöm Alice! –hálálkodtam.
- Semmiség. Hamarosan találkozunk. Szia! –én is elköszöntem majd letettem a telefonom. A kijelzőn megjelent a dátum. Szeptember 9.-e. Te jó ég! A telefonom majdnem kiesett a kezemből,mikor megláttam. Tehát 4 nap múlva születésnapom,két napig utazunk és akkor már csak 2 nap! Anyu kérdően nézett rám.
- Kivel beszéltél? –tudakolta anyu.
-Alice-szal. Azt mondta kijön Esme-vel Seattle-be a reptérre. –feleltem. Anyu meghatóan bólintott,majd félénken megállapította:
- Alice és Esme nagyon kedvesek. De én a szőke,hajú lányt sose látom… veled. –fejezte be a mondatot. –Azt hittem vele is nagyon jóban vagy.
- Nehéz ügy. Rosalie nem nagyon kedvel engem,de én szeretem mindannyiukat.
- Főleg Edwardot. –vigyorgott. Mikor meghallottam Edward nevét,a szívem őrült tempót diktált.
- Igen. –motyogtam,paradicsom vörösen,ha vörösebben nem. Szerencsére felharsant a mikrofon és közölték:
- A Seattle-i járat 20 perc múlva indul. –hálát adtam az égnek,mert anyu így nem tud faggatni. Majd elindultunk az 5-ös terminál felé. Elvették a jegyünket,majd jó utat kívántak nekünk. Leültünk a gépbe,én pedig visszagondoltam arra a napra amikor eljöttem Forksból. Az emlékek fájdalmasan vájtak a szívembe. Nem akartam ezt érezni,így elhessegettem a gondolatot. Szálltak fel az emberek a gépre,és észrevettem,hogy egy hófehér bőrű, hosszú vörös hajú lány, rám nézett. Szeme hihetetlenül zöld volt. Majd elmosolyodott. Édes Istenem! Ez egy vámpír csak kék kontaktlencsét rakott vörös szemébe. Összeborzongtam. Mit keres egy vámpír a nap fényes Jacksonvill-ben? A telefonom,megrezzent a zsebembe. A szívem hihetetlenül,gyorsan vert és a kezem alig akarta megnyitni az üzenetet.
„Szia Bella! Tanya üdvözletét küldi” –olvastam. Háromszor el kellett olvasnom,az üzenetet,hogy felfogjam. Tanya. A vörös hajú lány felé néztem,ő pedig gonosz vigyorral felém nézett. A rémület le bénított. A telefonomért nyúltam,és elkezdtem Alice számát megkeresni. Újabb üzenet jött. „Meg ne próbáld!” A könnyek a szemembe szöktek,és a lány hirtelen felpattant a helyéről,és kiment. Közben éreztem,hogy engem néz. A vér is megfagyott bennem. Megint megrezzent a telefonom. De szerencsére csak Alice volt az. „Bella! Nagyon vigyázz magadra! Kérlek! Az a nő,Tanya régi barátnője! –olvastam. – Ne menj utána,ne szólj hozzá,és ne nézz rá. Ha a szemébe nézel befolyásolni tudja a gondolataidat. El is kezdtük követni Tanya-t meg ezt a nőt. Nyugodj meg! Puszil: Alice. Ó Istenem. Miért?
- Kapcsolják be a biztonsági öveiket! –mondta a pilóta. Engedelmeskedtem. A légnyomás hamarosan megváltozott,és nem sokára Forksban leszek,ahol ismét veszedelmes lények vadásznak. Rám.
- Bella! Szeretnél enni valamit indulás előtt,vagy majd a gépen eszel? –kérdezte. Az agyam hirtelen fel sem fogta mit kérdezett anyu. Mit is kérdezett?
- Ömm… Anyu mit is kérdeztél? Nem értettem jól. –motyogtam vörösen. Anyu felsóhajtott.
- Szeretnél enni most vagy majd a gépen? –ismételte.
- Majd a gépen. –válaszoltam találomra. Egyáltalán nem voltam éhes. Csak azt akartam,hogy lássam már Edwardot,hogy öleljen át. Az se érdekelt,hogy Tanya miket mondott. Legkevésbé sem. A telefon rezegni kezdett a zsebembe én pedig automatikusan felvettem.
- Igen? –szóltam bele.
- Szia Bella! –csicseregte Alice. –Szeretnéd,hogy kimenjünk elétek a reptérre? –elgondolkoztam.
- Persze! De csak te gyere,meg esetleg Esme. –mormoltam.
- Ajj Bella! Tudom,hogy már megbocsájtottál Edwardnak. Most miért nem jöhet ő is? –nyafogta.
- Azért mert ezt az ügyet azért meg akarom vele megbeszélni,és ezt nem mindenki előtt szeretném közölni. –Alice egy pillanatig mérlegelte a választ majd megszólalt:
- Jogos a kérés. Ő nem jön! –jelentette ki Alice.
- Köszönöm Alice! –hálálkodtam.
- Semmiség. Hamarosan találkozunk. Szia! –én is elköszöntem majd letettem a telefonom. A kijelzőn megjelent a dátum. Szeptember 9.-e. Te jó ég! A telefonom majdnem kiesett a kezemből,mikor megláttam. Tehát 4 nap múlva születésnapom,két napig utazunk és akkor már csak 2 nap! Anyu kérdően nézett rám.
- Kivel beszéltél? –tudakolta anyu.
-Alice-szal. Azt mondta kijön Esme-vel Seattle-be a reptérre. –feleltem. Anyu meghatóan bólintott,majd félénken megállapította:
- Alice és Esme nagyon kedvesek. De én a szőke,hajú lányt sose látom… veled. –fejezte be a mondatot. –Azt hittem vele is nagyon jóban vagy.
- Nehéz ügy. Rosalie nem nagyon kedvel engem,de én szeretem mindannyiukat.
- Főleg Edwardot. –vigyorgott. Mikor meghallottam Edward nevét,a szívem őrült tempót diktált.
- Igen. –motyogtam,paradicsom vörösen,ha vörösebben nem. Szerencsére felharsant a mikrofon és közölték:
- A Seattle-i járat 20 perc múlva indul. –hálát adtam az égnek,mert anyu így nem tud faggatni. Majd elindultunk az 5-ös terminál felé. Elvették a jegyünket,majd jó utat kívántak nekünk. Leültünk a gépbe,én pedig visszagondoltam arra a napra amikor eljöttem Forksból. Az emlékek fájdalmasan vájtak a szívembe. Nem akartam ezt érezni,így elhessegettem a gondolatot. Szálltak fel az emberek a gépre,és észrevettem,hogy egy hófehér bőrű, hosszú vörös hajú lány, rám nézett. Szeme hihetetlenül zöld volt. Majd elmosolyodott. Édes Istenem! Ez egy vámpír csak kék kontaktlencsét rakott vörös szemébe. Összeborzongtam. Mit keres egy vámpír a nap fényes Jacksonvill-ben? A telefonom,megrezzent a zsebembe. A szívem hihetetlenül,gyorsan vert és a kezem alig akarta megnyitni az üzenetet.
„Szia Bella! Tanya üdvözletét küldi” –olvastam. Háromszor el kellett olvasnom,az üzenetet,hogy felfogjam. Tanya. A vörös hajú lány felé néztem,ő pedig gonosz vigyorral felém nézett. A rémület le bénított. A telefonomért nyúltam,és elkezdtem Alice számát megkeresni. Újabb üzenet jött. „Meg ne próbáld!” A könnyek a szemembe szöktek,és a lány hirtelen felpattant a helyéről,és kiment. Közben éreztem,hogy engem néz. A vér is megfagyott bennem. Megint megrezzent a telefonom. De szerencsére csak Alice volt az. „Bella! Nagyon vigyázz magadra! Kérlek! Az a nő,Tanya régi barátnője! –olvastam. – Ne menj utána,ne szólj hozzá,és ne nézz rá. Ha a szemébe nézel befolyásolni tudja a gondolataidat. El is kezdtük követni Tanya-t meg ezt a nőt. Nyugodj meg! Puszil: Alice. Ó Istenem. Miért?
- Kapcsolják be a biztonsági öveiket! –mondta a pilóta. Engedelmeskedtem. A légnyomás hamarosan megváltozott,és nem sokára Forksban leszek,ahol ismét veszedelmes lények vadásznak. Rám.
UI.: Én a vámpír csajt valahogy így tudnám elképzelni. De a fantáziátokra bízom. :)2011. július 18., hétfő
Bejelenteni való
Sziasztok! Kész van a következő fejezet,de nem rakom fel. Hogy miért? Mert az előzőhöz egy árva szó sem volt írva,hogy pl.: Rossz lett. vagy Jó lett. Mit mondjak,rossz volt látnom,hogy még a chat-be sem írt senki. Oké,az előzővel később jöttem családi okok miatt. De akkor is jól esett volna egy két szó. Akik eddig mindegyikhez,írtak azoknak nagyon köszönöm,mert ezek szerint ők olvassák is. Legalább 3-vagy 4 kommentet szeretnék,de én már akkor boldog vagyok,hogyha csak egy van! Köszönöm,megértéseteket.
2011. július 10., vasárnap
13.fejezet
Sziasztok! Meghoztam a 13. fejezetet. Igazándiból fogalmam sincs mennyi fejezetre szeretném ezt a sztorit,de remélem 20 vagy 21 meg lesz. Ezt még a jövő dönti el. :/ Sajnálom,hogy ilyen késő jöttem,de nyár van és itthon se voltam igazándiból,de szerintem-előreláthatólag- a nyáron vége lesz ennek a történetnek. Jön a suli és egyben a felvételi,rá kell majd hajtanom rendesen. De ez még nem most lesz,úgyhogy egyenlőre jók legyetek,élvezzétek a nyarat ameddig lehet!! Puszi..
Egyébként kösz annak aki szavazott az előző bejegyzésben. Előre láthatólag,ha ennek az irománynak vége lesz,elkezdem azt. :) Remélem... UI: Komikat a csetbe vagy,a hozzászólásokba. :)
A szívem össze-vissza vert,nem tudtam tényleg ezt akarom-e. Az agyam máshol járt,így mikor megcsörrent a telefonom,ijedtemben felsikoltottam. Reszketve, vettem fel a telefont még a kijelzőt sem néztem meg.
- Halló. –szóltam bele egy kissé,görcsölve.
- Bella,akkor kijössz? –kérdezte Peter. Egy pillanatra leblokkoltam,de megmondtam az igazat.
- Sajnálom,de nem megyek. Vissza megyek Forksba. –mondtam. Peter hallgatott,de utána felsóhajtott,és beleszólt a telefonba.
- Oh,rendben. Akkor,majd valamikor összefutunk. –elköszöntem tőle,és letettem a telefont. Előszedtem a bőröndömet,és elkezdtem bele pakolni pár cuccot. Anyu riasztott fel pakolásomból:
- Akkor,elmész? –szemébe nézve láttam,a szomorúságot tükröződni. Hirtelen azt se tudtam mit mondjak. Az igazat. Csak azt lehet.
- A helyzet az,hogy.. –égtem mint a sült csirke. –Nem kertelek. Vissza megyek Forksba. Helyre kell tenni a dolgokat. –mondtam. Anyu leült az ágyra.
- Akkor nem maradsz itt. Pedig már úgy vártam a szülinapodat. –keserűen elmosolyodott. Egy ötletem támadt. Mostanában annyi ötletem van… Hmm.
- Gyere velem,és akkor ott meg bírnánk ünnepelni együtt,akikkel boldog vagyok. –mosolyogtam. Anyu,felnézett és elmosolyodott.
- Rendben. Foglalok két jegyet Forksba. –rögtön belelkesedett. Ezt még megbánom. –gondoltam. Főleg ha Alice is beszáll, a születésnapi szervezésbe. Abban a pillanatban,megcsörrent a telefonom.
- Bella
- Nyugi Alice
- Jó,megpróbálom visszafogni magam. Bella,egyébként mindenki örül,hogy jössz. Tényleg. –mondta Alice. Ez elég hihetetlen mert Rosalie nem nagyon kedvel.
- Hát,jó akkor majd találkozunk. –mormoltam. Tovább pakoltam a melegebb ruhákat a táskába,ugyanis Forks-ban ilyenkor már nincs,hű de nagy forróság mint itt Jacksonvillben.
- Kicsim,foglaltam jegyet este hétre
- Igen most beszéltem vele,ő csak 19.-én jön haza a táborból. –mosolygott. –Annyira szereti a munkáját. Jut eszembe. –anyu felállt és kiment. Mire megettem a salátát anyu egy dobozzal tért vissza. –Ezt Phil neked szánta. Születésnapodra. –mosolygott anyu. Én csak a csomagot néztem. Ismét egy csomag,ismét eltelt egy év,és már két évvel idősebb vagyok Edward-nal. A felismerés fejbe vágott. – Na,nem akarod ki bontani? –kérdezte anyu,a csomagot szorongatva. Lenyeltem a félelmemet,és megszólaltam.
- Nem,majd a születésnapomon. –megpróbáltam mosolyogni.
- Igazad van. Olyan születésnapot csapunk neked,hogy az összes 19 éves megirigyelhetné. –. Úgy döntöttem közbe szólok,mielőtt anyu brutálisan is belelkesedne és a végén Los Angeles-ben akarja majd megünnepelni a születésnapomat,és hát ha Alice is beszáll… Na mindegy a szülinapom még nem ma van. Egyébként kösz annak aki szavazott az előző bejegyzésben. Előre láthatólag,ha ennek az irománynak vége lesz,elkezdem azt. :) Remélem... UI: Komikat a csetbe vagy,a hozzászólásokba. :)
A szívem össze-vissza vert,nem tudtam tényleg ezt akarom-e. Az agyam máshol járt,így mikor megcsörrent a telefonom,ijedtemben felsikoltottam. Reszketve, vettem fel a telefont még a kijelzőt sem néztem meg.
- Halló. –szóltam bele egy kissé,görcsölve.
- Bella,akkor kijössz? –kérdezte Peter. Egy pillanatra leblokkoltam,de megmondtam az igazat.
- Sajnálom,de nem megyek. Vissza megyek Forksba. –mondtam. Peter hallgatott,de utána felsóhajtott,és beleszólt a telefonba.
- Oh,rendben. Akkor,majd valamikor összefutunk. –elköszöntem tőle,és letettem a telefont. Előszedtem a bőröndömet,és elkezdtem bele pakolni pár cuccot. Anyu riasztott fel pakolásomból:
- Akkor,elmész? –szemébe nézve láttam,a szomorúságot tükröződni. Hirtelen azt se tudtam mit mondjak. Az igazat. Csak azt lehet.
- A helyzet az,hogy.. –égtem mint a sült csirke. –Nem kertelek. Vissza megyek Forksba. Helyre kell tenni a dolgokat. –mondtam. Anyu leült az ágyra.
- Akkor nem maradsz itt. Pedig már úgy vártam a szülinapodat. –keserűen elmosolyodott. Egy ötletem támadt. Mostanában annyi ötletem van… Hmm.
- Gyere velem,és akkor ott meg bírnánk ünnepelni együtt,akikkel boldog vagyok. –mosolyogtam. Anyu,felnézett és elmosolyodott.
- Rendben. Foglalok két jegyet Forksba. –rögtön belelkesedett. Ezt még megbánom. –gondoltam. Főleg ha Alice is beszáll, a születésnapi szervezésbe. Abban a pillanatban,megcsörrent a telefonom.
- Bella
! –sikoltotta Alice boldogan. –Úgy örülök,hogy hazajössz. –most nem látom Alicet,de tuti,hogy kiugrott a bőréből. Elméletben. - Nyugi Alice
! Először is tisztázzunk valamit. –Alice felsóhajtott. –Csak annyi,hogy ne csinálj nagy felhajtást. Kérlek. –kérleltem Alicet,de nagy valószínűséggel hiába.- Jó,megpróbálom visszafogni magam. Bella,egyébként mindenki örül,hogy jössz. Tényleg. –mondta Alice. Ez elég hihetetlen mert Rosalie nem nagyon kedvel.
- Hát,jó akkor majd találkozunk. –mormoltam. Tovább pakoltam a melegebb ruhákat a táskába,ugyanis Forks-ban ilyenkor már nincs,hű de nagy forróság mint itt Jacksonvillben.
- Kicsim,foglaltam jegyet este hétre
! –kiáltotta anyu.
- Oké. –éppen a laptopomat raktam be amikor,anyu egy tál salátát rakott le elém.
- Ümm.. köszi. –igazándiból tényleg éhes voltam,abba hagytam a pakolást és elkezdtem enni a salátát. Anyu az ágyamon ült és engem nézett. –Egyébként,Phil tudja hogy jössz velem Forksba? –kérdeztem miközben egy darab saláta levelet a villámra tűztem. - Igen most beszéltem vele,ő csak 19.-én jön haza a táborból. –mosolygott. –Annyira szereti a munkáját. Jut eszembe. –anyu felállt és kiment. Mire megettem a salátát anyu egy dobozzal tért vissza. –Ezt Phil neked szánta. Születésnapodra. –mosolygott anyu. Én csak a csomagot néztem. Ismét egy csomag,ismét eltelt egy év,és már két évvel idősebb vagyok Edward-nal. A felismerés fejbe vágott. – Na,nem akarod ki bontani? –kérdezte anyu,a csomagot szorongatva. Lenyeltem a félelmemet,és megszólaltam.
- Nem,majd a születésnapomon. –megpróbáltam mosolyogni.
- Anyu figyelj
! Nem akarok nagy felhajtást,csak annyi hogy azokkal legyek akiket szeretek,és kész! –jelentettem ki ellentmondást nem tűrően. Még alig beszéltem így de a határozottság az jó ha megvan. Anyu elmosolyodott.
- Jó,akkor csak egy kis összejövetel lesz. Rendben? - Köszönöm. –bólintottam. Anyu kivitte a csomagot,én meg persze megkönnyebbülten felsóhajtottam. Ásítottam mikor anyu bejött.
- Aludnod kéne mielőtt elindulunk. –jegyezte meg. Álmosan bólintottam,majd mikor a fejemet lehajtottam a párnára,rögtön álomba merültem. Egy kéz simított végig a hajamon.
- Már ennyi az idő? –nyöszörögtem,még csukott szemmel.
- Igen. Ideje felkelni
! Indulunk! –mormolta anyu. Ásítottam de felkeltem. Hamarosan újra visszatérek az életemhez. Mire elkészültünk,a taxi már a ház előtt állt. Kinn iszonyú nagy hőség tombolt a fejemen már csurgott a víz. A taxiban Hál' Istennek hűvös volt. Beszálltunk,és meg csak kifelé néztem az ablakon a tengert és a tömeget. Mikor kiértünk a reptérre,a szívem őrült vágtába kezdett. Hamarosan… –gondoltam,és kiszálltam,hogy elinduljak oda ahonnan jöttem.
2011. június 30., csütörtök
Közvélemény kutatás
Sziasztok! Csak egy kis kéréssel szeretnék hozzátok fordulni. Nem tudom ki nézi az Ezel című sorozatot,de elterveztem,hogy írnék egy fanficot,persze ez csak tőletek függ. Az egésznek az lenne a lényege,hogy megszavaznátok,de kérlek titeket,hogy őszintén! Nekem ez számít,mert szeretek írni.
A történet lényege:
Ezel/Ömer bosszút akar állni akik börtönbe juttatták őt. Eyşan-on,Cengiz-en és Alin. De megismerkedik Eyşan húgával Baharral,aki szerelmes lesz Ezelbe. Viszont Ezel még mindig Ömerként szereti Eyşant. Rengeteget beszélget Baharral, majd később rájön,hogy egyre gyengédebb érzéseket táplál Bahar iránt.
Hát körülbelül ennyi lenne a lényege:) Vagyis,hogy Ezel felhagy a bosszúval,mert szerelmes lesz Baharba. Kérlek titeket szavazzatok,és az is jól esne ha kommentet is írnátok ki mit gondol erről. :) És ha elég szavazat lesz akkor elkezdem írni. =) Jól esne ha mindenki ŐSZINTÉN szavazna.
UI: aki nem tudja milyen ez a sorozat,a tovább mögött elolvashatjátok a "lényegét". :)
2011. június 24., péntek
12.fejezet
Arra ébredtem,hogy fázom. A lég kondi épp hűtötte a szobát. Felálltam az ablakhoz mentem,és elhúztam a függönyt. Kint korom sötét volt,de azért a fiatalok járkáltak kinn. Unalmamban visszadőltem az ágyra. Nem voltam fáradt,így aztán elmentem a fürdőszobámba,hogy lezuhanyozzak. Előtte kivettem egy farmer térd nadrágot és egy sárga pántos felsőt. Miközben zuhanyoztam,az agyam csak Edward körül keringtek. A könnyeimet,visszatartottam ami nem ment könnyen,de nem akartam a fájdalomnak átadni magam. Mikor végeztem,csendben a konyhában megittam egy pohár vizet. A szívem majd megállt mikor lépéseket hallottam. Anyu állt előttem karba tett kézzel. Most bajban vagyok. –gondoltam.
- Isabella,mégis mire készülsz? –a szeme a sötétben is szikrákat szórtak.
- Én csak lezuhanyoztam,mert fáztam és most kijöttem inni. –mondtam az igazságot. Anyu ugyanúgy maradt majd hosszas töprengés után felsóhajtott.
- Azt hittem,ki akarsz menni.. –mormolta anyu. Ezen elgondolkoztam,majd felnevettem.
- Miért akarnék éjszaka kimenni? –kérdeztem furcsállva.
- Felejtsd el. De ha szeretnél menni menjél,csak maradj a közelben és vidd a telefonodat. –közölte anyu. Én csak némán bólintottam,és kivettem a hűtőből egy adag mogyorós jégkrémet és egy kanalat. A szobámba menet hallottam ahogy rezeg a telefonom az ágyon. Felvettem.
- Alice. –szóltam bele fáradtan.
- Bella,aj mikor jössz már haza? –kérdezte Alice szomorúan. –Annyira hiányzol és Edward már meg van bolondulva.
- Mondtam,hogy a szülinapom után. –jelentettem ki. Hallottam ahogy Alice felnyög.
- Igen tudom,de Bella nem tudnál hamarabb.. Már Tanya sincs itt és,és. Nekem is hiányzol Bella. –kínlódva felsóhajtottam.
- Nekem is hiányzol Alice. És ne hidd,hogy Edward nem. –a gombóc a torkomban ismét megtelepedett,a könnyek a szememet ostromolták. – De most gondolkoznom,kell.
- Jó Bella. De gondold át… ezt az egész dolgot és siess hazafelé. Szia. –elmormoltam egy "sziát" és leraktam. A jégkrém,a másik kezemben volt és úgy döntöttem megeszem. A jégkrém lehűtötte a számat és eltüntette a gombócot a torkomból. Hirtelen jéghideg érzés fogott el a szívem körül. A jégkrémet letettem az asztalra,és elkezdtem sírni. Szívem szakadtából. Miért jöttem el Forksból? Miért nem beszéltem meg mindezt Edwarddal. De tudtam rá a választ. Egyszerű. Kiborultam,amiért Tanya megmondta az igazat,és én elhittem neki amit lehet,hogy nem kellett volna. Ilyen gondolatokkal merültem álomba. Reggel a nap simogatására keltem fel. Kinyitottam a szemem,és egyszerre zúdult rám minden információ. Hogy az életemnél is jobban szeretem Edwardot,hogy hiányzik a csókja az illata,és az egész Cullen család hiányzik,apu,az eső illata mielőtt leesne. És egyéb ilyen gondolatok. Már nem sírtam. Visszatartottam a könnyeimet és ez segített. Felkeltem megfogtam a jégkrémes dobozt ami,krémmé olvadt kivittem a konyhába azon belül a hűtőbe tettem. Anyu a kávéját kortyolta.
- Szia szívem. Kérsz kávét? –kérdezte.
- Haggyad majd megcsinálom magamnak. –mosolyogtam. Kiöntöttem egy bögrébe majd öntöttem rá tejet és egy kis cukrot is tettem bele. Leültem anyuval szemben az asztalhoz.
- Szóval.. –kezdte anyu,majd beleivott a kávéba. –mit szeretnél a 19 születésnapodra? –csillogott a szeme.
- Semmit. –válaszoltam automatikusan. Anyu furcsán elmosolyodott.
- Olyan nincs.. Akkor legalább tortát had vegyek neked.
- Jó akkor legyen torta. –egyeztem bele.
- Jut eszembe. Peter keresett. Azt mondta hívd fel. –bele ittam a kávéba amit majdnem kiköptem.
- Mit akart? –kérdeztem félve. Anyu szélesen elmosolyodott.
- Csak leakart vinni a partra fagyizni. –felelte egyszerűen.
- Ahh.. De előtte reggelizek. –felálltam előszedtem a müzlimet és gyorsan bekanalaztam. Anyu csak nézett. Remélem nem gondolja azt,hogy Peterrel randizom ami persze nem igaz. Legalábbis remélem,de ezt meg beszélem Peterrel. Berohantam a szobámba felkaptam a telefont és tárcsáztam Peter számát. Két csöngés után felvette.
- Szia Peter. –köszöntem bele.
- Hello Bella. Ráérsz? Csak fagyizni akartam veled. –mondta.
- Persze. Találkozzunk,a parton. Szia. –köszöntem el.
- Oké,szia. –majd lerakta. Úgy gondoltam,így megyek el. Anyu mosolyogva nézett rám.
- Izgatottnak tűnsz. –jegyezte meg. –Meg persze valahogy boldogabbnak tűnsz. – furán nézhettem rá,mert gyorsan belekortyolt a kávéjába. A kezét összekulcsolta és álla alá rakta.
- Nos,tényleg csak barátok vagytok? –tette fel a kérdést én pedig,felnevettem.
- Honnan veszel ilyeneket? –kérdeztem. –Mi csak barátok vagyunk és kész. Ezt Peter is tudja,és ha jól tudom van barátnője. –füllentettem,mielőtt anyu előáll még valamivel. Anyu elmosolyodott.
- Megkérdeztem tőle van-e barátnője.. –kezdte,és én rosszat sejtve leültem. –Azt mondta nincs,és a közeljövőben sem tervez ilyet.
- És ennek mi köze van hozzám? –kérdeztem. Anyu komolyan nézett rám.
- Ha lehet,vigyázz magadra és.. –megakadt de folytatta. –Ne bántsd meg Edwardot. –éreztem,hogy elfehéredem,mint egy hulla. A fogimat összeszorítottam.
- Jó. –ennyi telt tőlem. Felálltam és szobámba mentem. Miért csinálja ezt anyu? Már jól éreztem magam,legalábbis majdnem. Egy gondolat fogalmazódott meg bennem…
Oké hát ennyi lenne. Remélem valamennyire tetszik. Köszönöm,az előző fejezethez a kommenteket. És már nem kell sokáig várni,hogy Bella visszamenjen Forksba,ahol újabb fordulatok követik majd egymást... ;D
- Isabella,mégis mire készülsz? –a szeme a sötétben is szikrákat szórtak.
- Én csak lezuhanyoztam,mert fáztam és most kijöttem inni. –mondtam az igazságot. Anyu ugyanúgy maradt majd hosszas töprengés után felsóhajtott.
- Azt hittem,ki akarsz menni.. –mormolta anyu. Ezen elgondolkoztam,majd felnevettem.
- Miért akarnék éjszaka kimenni? –kérdeztem furcsállva.
- Felejtsd el. De ha szeretnél menni menjél,csak maradj a közelben és vidd a telefonodat. –közölte anyu. Én csak némán bólintottam,és kivettem a hűtőből egy adag mogyorós jégkrémet és egy kanalat. A szobámba menet hallottam ahogy rezeg a telefonom az ágyon. Felvettem.
- Alice. –szóltam bele fáradtan.
- Bella,aj mikor jössz már haza? –kérdezte Alice szomorúan. –Annyira hiányzol és Edward már meg van bolondulva.
- Mondtam,hogy a szülinapom után. –jelentettem ki. Hallottam ahogy Alice felnyög.
- Igen tudom,de Bella nem tudnál hamarabb.. Már Tanya sincs itt és,és. Nekem is hiányzol Bella. –kínlódva felsóhajtottam.
- Nekem is hiányzol Alice. És ne hidd,hogy Edward nem. –a gombóc a torkomban ismét megtelepedett,a könnyek a szememet ostromolták. – De most gondolkoznom,kell.
- Jó Bella. De gondold át… ezt az egész dolgot és siess hazafelé. Szia. –elmormoltam egy "sziát" és leraktam. A jégkrém,a másik kezemben volt és úgy döntöttem megeszem. A jégkrém lehűtötte a számat és eltüntette a gombócot a torkomból. Hirtelen jéghideg érzés fogott el a szívem körül. A jégkrémet letettem az asztalra,és elkezdtem sírni. Szívem szakadtából. Miért jöttem el Forksból? Miért nem beszéltem meg mindezt Edwarddal. De tudtam rá a választ. Egyszerű. Kiborultam,amiért Tanya megmondta az igazat,és én elhittem neki amit lehet,hogy nem kellett volna. Ilyen gondolatokkal merültem álomba. Reggel a nap simogatására keltem fel. Kinyitottam a szemem,és egyszerre zúdult rám minden információ. Hogy az életemnél is jobban szeretem Edwardot,hogy hiányzik a csókja az illata,és az egész Cullen család hiányzik,apu,az eső illata mielőtt leesne. És egyéb ilyen gondolatok. Már nem sírtam. Visszatartottam a könnyeimet és ez segített. Felkeltem megfogtam a jégkrémes dobozt ami,krémmé olvadt kivittem a konyhába azon belül a hűtőbe tettem. Anyu a kávéját kortyolta.
- Szia szívem. Kérsz kávét? –kérdezte.
- Haggyad majd megcsinálom magamnak. –mosolyogtam. Kiöntöttem egy bögrébe majd öntöttem rá tejet és egy kis cukrot is tettem bele. Leültem anyuval szemben az asztalhoz.
- Szóval.. –kezdte anyu,majd beleivott a kávéba. –mit szeretnél a 19 születésnapodra? –csillogott a szeme.
- Semmit. –válaszoltam automatikusan. Anyu furcsán elmosolyodott.
- Olyan nincs.. Akkor legalább tortát had vegyek neked.
- Jó akkor legyen torta. –egyeztem bele.
- Jut eszembe. Peter keresett. Azt mondta hívd fel. –bele ittam a kávéba amit majdnem kiköptem.
- Mit akart? –kérdeztem félve. Anyu szélesen elmosolyodott.
- Csak leakart vinni a partra fagyizni. –felelte egyszerűen.
- Ahh.. De előtte reggelizek. –felálltam előszedtem a müzlimet és gyorsan bekanalaztam. Anyu csak nézett. Remélem nem gondolja azt,hogy Peterrel randizom ami persze nem igaz. Legalábbis remélem,de ezt meg beszélem Peterrel. Berohantam a szobámba felkaptam a telefont és tárcsáztam Peter számát. Két csöngés után felvette.
- Szia Peter. –köszöntem bele.
- Hello Bella. Ráérsz? Csak fagyizni akartam veled. –mondta.
- Persze. Találkozzunk,a parton. Szia. –köszöntem el.
- Oké,szia. –majd lerakta. Úgy gondoltam,így megyek el. Anyu mosolyogva nézett rám.
- Izgatottnak tűnsz. –jegyezte meg. –Meg persze valahogy boldogabbnak tűnsz. – furán nézhettem rá,mert gyorsan belekortyolt a kávéjába. A kezét összekulcsolta és álla alá rakta.
- Nos,tényleg csak barátok vagytok? –tette fel a kérdést én pedig,felnevettem.
- Honnan veszel ilyeneket? –kérdeztem. –Mi csak barátok vagyunk és kész. Ezt Peter is tudja,és ha jól tudom van barátnője. –füllentettem,mielőtt anyu előáll még valamivel. Anyu elmosolyodott.
- Megkérdeztem tőle van-e barátnője.. –kezdte,és én rosszat sejtve leültem. –Azt mondta nincs,és a közeljövőben sem tervez ilyet.
- És ennek mi köze van hozzám? –kérdeztem. Anyu komolyan nézett rám.
- Ha lehet,vigyázz magadra és.. –megakadt de folytatta. –Ne bántsd meg Edwardot. –éreztem,hogy elfehéredem,mint egy hulla. A fogimat összeszorítottam.
- Jó. –ennyi telt tőlem. Felálltam és szobámba mentem. Miért csinálja ezt anyu? Már jól éreztem magam,legalábbis majdnem. Egy gondolat fogalmazódott meg bennem…
Oké hát ennyi lenne. Remélem valamennyire tetszik. Köszönöm,az előző fejezethez a kommenteket. És már nem kell sokáig várni,hogy Bella visszamenjen Forksba,ahol újabb fordulatok követik majd egymást... ;D
2011. június 13., hétfő
11.fejezet
Rövid lett,de szerintem elég velős. A következő hosszabb,lesz ugyanis már nincs suli. :D
Peter állt velem szembe,pilóta fazonú napszemüvege miatt nem láttam a szürkés-kék szemét.
- Szia Bella,nem gondoltam volna,hogy ismét találkozni fogunk. –megragyogtatta hófehér fogait. Nehézkesen feltápászkodtam,és mielőtt elcsúsztam volna a puha homokon Peter megfogta a karomat.
- Köszi. –motyogtam zavartan. –Hogy-hogy itt? –kérdeztem. Lazán levette a szemüvegét,és a pólójába akasztotta.
- Csak sétálgattam. Rég voltam már igazi napsütésben. De elmegyek ha zavarok. –jegyezte meg.
- Nem,nem zavarsz. –valahogy megnyugtatónak éreztem,hogy itt van a közelemben Peter,pedig alig ismertem. – Menjük el sétálni. –mosolyogtam. Peter egész jó fej. Egy csomót beszélgettünk mindenről. Család,suli,és egyéb dolgok. Megtudtam róla mindent,és én is elmondtam neki-már amit lehetett. Épp a kólás jégkásámat szürcsöltem mikor megkérdezte:
- És hogy-hogy a barátod nem jött? –kérdezte Peter felvont szemöldökkel. Hirtelen nyelni sem tudtam. Jéghidegnek éreztem minden végtagom,de nem a kásától. Csak azt vettem,észre hogy iszonyatosan rángok és könnyek folynak végig a szememen. Hirtelen Peter fogta a vállam.
- Jaj,Bella nem tudtam,hogy ez tabu téma. Sajnálom. –mentegetőzött,pedig nem is kellett volna. Nagy nehezen elfojtottam a sírást.
- Hagyd csak. Én vagyok túlérzékeny. –mondtam keserűen. Peter látva rajtam, halványan elmosolyodott.
- Nem kell válaszolnod ha nem akarsz. –mondta.
- Csak összevesztünk,és eléggé kiborultam. –mormoltam. Peter szemében fájdalom csillogott. –Mi a baj? –kérdeztem,és odamentem mellé.
- Semmi,Bella csak.. –megakadt én meg kérdőn néztem rá. –Bánt,hogy bántott téged,pedig csak most találkoztunk. –egy pillanatra azt se tudtam mit mondjak,de aztán egy hirtelen ötlettől vezérelve megöleltem. Peter felállt és ő is megölelt,szorosan. Éreztem leheletét a hajamon. Esetlenül elléptem tőle,Peter pedig elvigyorodott.
- Azt hiszem megyek. –mondtam. Peter csak bólintott.
- Elkísérlek jó? –én csak bólintottam. Hazafelé beszélgettünk. –Ami azt illeti, örülök hogy találkoztunk. –mosolygott.
- Úgy szint. Én is örülök,holnap találkozhatnánk. –vetettem fel az ötletet. Én nem láttam semmi akadályát. Úgyis azt csinálok amit akarok.
- Rendben. –mosolygott,aztán megölelt. A zsebemben megrezzent a telefonom. Alice. Peter intett,visszaintettem és elindultam.
- Szia Alice. –szóltam bele. Aztán megcsapta a hangomat egy éles,szinte sikolyos hang.
- Bella. Eszednél vagy? –kiáltotta. Vagyis inkább sikoltotta mint egy denevér. Alig értettem mit mond. –Hagy ezt az egészet. Hagyd békén Petert. –jelentette ki ellentmondást nem tűrő hangon.
- Azt csinálok amit akarok. –ordítottam. –Senki nem parancsolhat nekem. Én akkor is Edwardot szeretem. Ő csak egy barát. – halkítottam a hangomon,de Alice így is hallotta. Gondolom egy percig mérlegelt, de utána válaszolt.
- Természetesen megbízok benned. –válaszolta. –Csak hiányzol Bella. Edward ki van készülve.
- Ne beszélj róla. –zokogtam. Majd lecsaptam a telefont. Kikapcsoltam. Most nem szeretnék senkivel sem beszélni. Letöröltem a könnyeimet,egy mosolyt erőltettem az arcomra és bementem. Anyu éppen a tévét nézte. Megcsapott a hideg,amitől megborzongtam.
- Szia Bella. –anyu felállt,és megölelt. –Gyere egyél valamit. –megfogta a kezem és a konyha felé húzott. Leültem a székre,és anyu elém rakott egy tál spagettit. A villámmal csak turkáltam,az ételt anyu pedig fürkészve nézte az arcomat.
- Mi baj? –kérdezte anyu én pedig felálltam és ittam egy pohár vizet,hogy a torkomban lévő gombóc eltűnjön. Mindhiába. A könnyeim végig csurogtak az arcomon,és éreztem,hogy anyu átölel és felsóhajt. A szobámba vezetett,ás ott leültem az ágyra. A párnába zokogtam a könnyeimet. –Mi a baj? Edward.. - félve megsimította hajamat én pedig,nem tudom,hogy de elkezdtem üvölteni.
- Soha,az életbe nem megyek vissza Forksba
- Kicsim,most nem vagy jól. Ne mondj olyanokat,amiket most nem gondolsz komolyan. –leült a földre és megpuszilta a homlokomat. Éreztem,hogy már nem sírok és a gyomrom nem szorul össze. Nem –mondtam volna. Szerintem 50%-ban komolyan gondoltam. Majd behunytam a szememet.
Komikat. Köszi :]
Peter állt velem szembe,pilóta fazonú napszemüvege miatt nem láttam a szürkés-kék szemét.
- Szia Bella,nem gondoltam volna,hogy ismét találkozni fogunk. –megragyogtatta hófehér fogait. Nehézkesen feltápászkodtam,és mielőtt elcsúsztam volna a puha homokon Peter megfogta a karomat.
- Köszi. –motyogtam zavartan. –Hogy-hogy itt? –kérdeztem. Lazán levette a szemüvegét,és a pólójába akasztotta.
- Csak sétálgattam. Rég voltam már igazi napsütésben. De elmegyek ha zavarok. –jegyezte meg.
- Nem,nem zavarsz. –valahogy megnyugtatónak éreztem,hogy itt van a közelemben Peter,pedig alig ismertem. – Menjük el sétálni. –mosolyogtam. Peter egész jó fej. Egy csomót beszélgettünk mindenről. Család,suli,és egyéb dolgok. Megtudtam róla mindent,és én is elmondtam neki-már amit lehetett. Épp a kólás jégkásámat szürcsöltem mikor megkérdezte:
- És hogy-hogy a barátod nem jött? –kérdezte Peter felvont szemöldökkel. Hirtelen nyelni sem tudtam. Jéghidegnek éreztem minden végtagom,de nem a kásától. Csak azt vettem,észre hogy iszonyatosan rángok és könnyek folynak végig a szememen. Hirtelen Peter fogta a vállam.
- Jaj,Bella nem tudtam,hogy ez tabu téma. Sajnálom. –mentegetőzött,pedig nem is kellett volna. Nagy nehezen elfojtottam a sírást.
- Hagyd csak. Én vagyok túlérzékeny. –mondtam keserűen. Peter látva rajtam, halványan elmosolyodott.
- Nem kell válaszolnod ha nem akarsz. –mondta.
- Csak összevesztünk,és eléggé kiborultam. –mormoltam. Peter szemében fájdalom csillogott. –Mi a baj? –kérdeztem,és odamentem mellé.
- Semmi,Bella csak.. –megakadt én meg kérdőn néztem rá. –Bánt,hogy bántott téged,pedig csak most találkoztunk. –egy pillanatra azt se tudtam mit mondjak,de aztán egy hirtelen ötlettől vezérelve megöleltem. Peter felállt és ő is megölelt,szorosan. Éreztem leheletét a hajamon. Esetlenül elléptem tőle,Peter pedig elvigyorodott.
- Azt hiszem megyek. –mondtam. Peter csak bólintott.
- Elkísérlek jó? –én csak bólintottam. Hazafelé beszélgettünk. –Ami azt illeti, örülök hogy találkoztunk. –mosolygott.
- Úgy szint. Én is örülök,holnap találkozhatnánk. –vetettem fel az ötletet. Én nem láttam semmi akadályát. Úgyis azt csinálok amit akarok.
- Rendben. –mosolygott,aztán megölelt. A zsebemben megrezzent a telefonom. Alice. Peter intett,visszaintettem és elindultam.
- Szia Alice. –szóltam bele. Aztán megcsapta a hangomat egy éles,szinte sikolyos hang.
- Bella. Eszednél vagy? –kiáltotta. Vagyis inkább sikoltotta mint egy denevér. Alig értettem mit mond. –Hagy ezt az egészet. Hagyd békén Petert. –jelentette ki ellentmondást nem tűrő hangon.
- Azt csinálok amit akarok. –ordítottam. –Senki nem parancsolhat nekem. Én akkor is Edwardot szeretem. Ő csak egy barát. – halkítottam a hangomon,de Alice így is hallotta. Gondolom egy percig mérlegelt, de utána válaszolt.
- Természetesen megbízok benned. –válaszolta. –Csak hiányzol Bella. Edward ki van készülve.
- Ne beszélj róla. –zokogtam. Majd lecsaptam a telefont. Kikapcsoltam. Most nem szeretnék senkivel sem beszélni. Letöröltem a könnyeimet,egy mosolyt erőltettem az arcomra és bementem. Anyu éppen a tévét nézte. Megcsapott a hideg,amitől megborzongtam.
- Szia Bella. –anyu felállt,és megölelt. –Gyere egyél valamit. –megfogta a kezem és a konyha felé húzott. Leültem a székre,és anyu elém rakott egy tál spagettit. A villámmal csak turkáltam,az ételt anyu pedig fürkészve nézte az arcomat.
- Mi baj? –kérdezte anyu én pedig felálltam és ittam egy pohár vizet,hogy a torkomban lévő gombóc eltűnjön. Mindhiába. A könnyeim végig csurogtak az arcomon,és éreztem,hogy anyu átölel és felsóhajt. A szobámba vezetett,ás ott leültem az ágyra. A párnába zokogtam a könnyeimet. –Mi a baj? Edward.. - félve megsimította hajamat én pedig,nem tudom,hogy de elkezdtem üvölteni.
- Soha,az életbe nem megyek vissza Forksba
! –üvöltöttem,anyu arcára pedig döbbenet ült ki. - Kicsim,most nem vagy jól. Ne mondj olyanokat,amiket most nem gondolsz komolyan. –leült a földre és megpuszilta a homlokomat. Éreztem,hogy már nem sírok és a gyomrom nem szorul össze. Nem –mondtam volna. Szerintem 50%-ban komolyan gondoltam. Majd behunytam a szememet.
Komikat. Köszi :]
2011. május 23., hétfő
10.fejezet
Itt van a 10.-k fejezet.. Remélem elnyeri tetszéseteket. ;D
Kifelé néztem,a kocsi ablakán ahogy az esőcseppek lefelé folytak,egy időben a könnyeimmel.
Az esőt egyre nyelte a sötétség míg végül,fél hét nem lett.
- Ideje indulni. –jegyezte meg Alice. Bólintottam,majd Alice már a bőröndömet tartotta,kinn esernyővel. Kisszálltam s közben Alice húzta a bőröndömet és tartotta az esernyőt.
- Nem fog elázni a laptopom? –kérdeztem aggódva… Még a saját pénzemből vettem.
- Nem,semmi baja sem lesz… Bella,kérlek siess vissza.. Úgy gondolod,hogy a szülinapodat ott ünnepled? Mert már csak két hét… - Két hét múlva tizenkilenc leszek? Ledöbbentem. Nem is gondoltam erre. Majd elgondolkodtam,hogy mi lenne jó..
- Igen Alice.. Anyuval ünneplem a tizenkilencedik születésnapomat. –Alice próbálta leplezni csalódottságát,de nem sikerült neki.
- Figyelj,te gyere el Jacksonvillbe,és akkor nyugodtan megünnepelhetjük.. Ketten. –mormoltam. Alice egy percre elgondolkodott.
- Nem lenne jó ötlet,ugyanis ott süt a nap.. –mosolygott. Elkeseredtem.
- Igazad van.. Akkor ha hazajövök… Kérlek addigra tüntesd el Tanyat. –kérleltem.
- Ne aggódj addigra,kihajítom a házból… –mosolygott. Csak bólintottam,ugyanis eszembe jutott Edward.. Alice megkocogtatta az óráját,hogy már menni kéne. Elindultunk befelé és láttam,hogy egyre feljebb ugrott a Jacksonville-i járat a kivetítőn. Felsóhajtottam. A terminálok felé indultunk a csomagot leellenőrizték,majd már a gép csomagtárolójában volt.
- Hát akkor… –mormoltam. Alice szomorúan bólintott. És egy hang kiáltott fel,amit most nem akartam hallani.
- Ne menj el
- Kérem kapcsolják be biztonsági öveiket. –jelentette a pilóta. Nehézkesen bekapcsoltam és a légnyomás máris megváltozott. Majd a gép lefelé ereszkedett. Görcsösen próbáltam nem visszaemlékezni az utolsó emlékekre. De hány nap is míg megérkeznék Jacksonnvillbe? Azt hiszem kettő.. De nem vagyok biztos benne. Mellettem egy fiú ült-vagyis nem pont mellettem hanem a bal karomtól két lépésnyire ugyanis egyszemélyes ülésen ültem. Ő is egyedül ült. A fiúnak hollófekete haja volt,és szürkés-zöld szeme,és nem annyira fehér de egy kicsivel barnább mint én,és olyan izmos mint… - nem gondolhatok rá. A fiú észrevette,hogy őt nézem..
- Óh,szia csak azt szeretném megkérdezni,hogy hányadika van ma? –kérdeztem zavartan. A fiú elmosolyodott,hófehér fogai kivillantak.
- Szeptember ötödike. –mosolygott. Akkor 2 napig utaztam –Egyébként a nevem Peter. –felelte s a kezét felém nyújtotta. Bénán kezet fogtam vele. Megrezzentem,így gyorsan elkaptam a karomat.
- Bella vagyok. –mormoltam. –Na és te honnan jöttél? –kérdeztem.
- Forksból. –válaszolta. Milyen kicsi a világ.. –gondoltam.
- És te? –rám nézett amitől,ismét megrezzentem.. Te jó ég
- Szintúgy. Kicsi a világ. –vigyorogtam. Amíg leszállt a gép beszélgettünk. Majd felálltam és kivettem a csomagot. Peter mellettem állt.
- Akkor viszlát Bella, örülök,hogy megismertelek. Esetleg találkozhatnánk itt Jacksonvillbe. –jegyezte meg. Szemébe néztem,de muszáj volt valamit mondanom.
- Barátom van. –böktem ki. Peter mosolyogva a fekete hajába túrt.
- Hát akkor jó.. Vigyázz azért magadra.. –lazán hátára dobta a táskáját és elment. Megfogtam a bőröndömet és leintettem egy taxit. Megadtam a címet,és elindultunk. Jó félóra múlva,megérkeztem anyuhoz. Levettem a pulcsim. –iszonyú hőség volt itt. Alig kaptam levegőt. Becsengettem. Anyu nyitott ajtót,és szó szerint sírva a nyakába borultam.
- Bella. –ölelt magához,míg bevezetett a nappaliba. Zokogva rogytam le a fotelbe. –Mi a baj? Atyavilág, Bella. Terhes vagy és egyedül hagyott? Bántott? Mondj már valamit. –kiáltotta anyu kétségbeesetten. Fuldokolva vettem a levegőt. Anyu szorosan magához ölelt.
- Nem,nem bántott,csak van egy örökbe fogadott rokona aki megmondta,hogy nem illek hozzá. –krákogtam,sírva. Örökbe fogadott rokona? Hogy találhattam ki ilyet?
- Ne mondj ilyen butaságokat. Edward szeret téged. –mondta anyu vállamat simogatva. –De annyira örülök,hogy eljöttél,kincsem. Meddig maradsz? –kérdezte.
- A születésnapom utánig. –mondtam. Anyu hamiskásan elmosolyodott,majd megölelt.
- Azért örülök,veszünk neked ruhákat,és egyebeket. –mondta. –Szeretnél enni valamit? Van itthon palacsinta,spagetti, de pizzát is rendelhetek. –ajánlotta fel anyu.
- Inkább,csak egy pohár vizet kérek. Bemegyek a szobámba kipakolni. –mondtam. Az itteni házban kék színű szobám volt,és egy nagy ablak a baloldali falon,amin persze szintén kék függöny függött.. A szekrényem a jobb oldali falhoz volt rakva. A bőröndöt felraktam az ágyra és mindent kipakoltam.. Szerencsére a házban nem volt forróság ugyanis Phil nem szeretett,úgymond szaunázni,így anyu beszereltette a lég kondit az összes szobába. De szerintem ő se bánta.
- Itt a víz Bella. –letette az íróasztalomra a poharat. –Segítsek valamiben? –kérdezte.
- Áhh,nem kell nemsokára végzek utána meg felhívom Alicet. –pont abban a pillanatban megszólalt a telefonom. Anyu intett,majd kiment a szobámból.
- Bella. Annyira aggódtam rendben vagy? –megkönnyebbülten felsóhajtott. Alice volt.
- Igen,annyira sajnálom,hogy nem köszöntem el,de féltem ha Edwarddal beszélek ott maradok. –vallottam.
- Igen.. De tudod,mi a furcsa? Hogy nem látom a jövőjét neki. –Edwardra gondolt.
- Tanya. –vágtam rá gondolkodás nélkül.. –Lehet,hogy olyan erős kapcsolatba vannak? –a szemembe könnyek gyűltek.
- Nem.. Mikor elmentél Edward kihajította Tanyat. Szó szerint. –csicseregte Alice. –Csoda volt nézni Bella.. Húú .. –áradozott Alice.
- Jó,annyira nem érdekel,de most már itt maradok a szülinapom végéig. –zártam le a témát.
- Hát jó.. Majd beszélünk,Szia Bella. –köszönt el Alice,és lerakta. Lehajítottam a telefont az ágyra,és szórakozottan beleittam a vízbe. Az itteni ruháim közül kivettem egy farmer shortot,és egy ujjatlan zöld felsőt,meg a lábujjas papucsomat.
- Lemegyek a partra. –kiáltottam anyunak,és kirontottam a hőségbe. A hűvös után,éreztem ahogy minden porcikám belesajdul a hirtelen forróságtól. Pár percre van a part a háztól,így már ott is voltam.. Nem lehetett összetéveszteni a sós tenger illatát. Leültem a homokban és élveztem a nap simogatását a bőrömön. Míg valaki el nem takarta.
Komikat kérek,köszike.. :D
Kifelé néztem,a kocsi ablakán ahogy az esőcseppek lefelé folytak,egy időben a könnyeimmel.
Az esőt egyre nyelte a sötétség míg végül,fél hét nem lett.
- Ideje indulni. –jegyezte meg Alice. Bólintottam,majd Alice már a bőröndömet tartotta,kinn esernyővel. Kisszálltam s közben Alice húzta a bőröndömet és tartotta az esernyőt.
- Nem fog elázni a laptopom? –kérdeztem aggódva… Még a saját pénzemből vettem.
- Nem,semmi baja sem lesz… Bella,kérlek siess vissza.. Úgy gondolod,hogy a szülinapodat ott ünnepled? Mert már csak két hét… - Két hét múlva tizenkilenc leszek? Ledöbbentem. Nem is gondoltam erre. Majd elgondolkodtam,hogy mi lenne jó..
- Igen Alice.. Anyuval ünneplem a tizenkilencedik születésnapomat. –Alice próbálta leplezni csalódottságát,de nem sikerült neki.
- Figyelj,te gyere el Jacksonvillbe,és akkor nyugodtan megünnepelhetjük.. Ketten. –mormoltam. Alice egy percre elgondolkodott.
- Nem lenne jó ötlet,ugyanis ott süt a nap.. –mosolygott. Elkeseredtem.
- Igazad van.. Akkor ha hazajövök… Kérlek addigra tüntesd el Tanyat. –kérleltem.
- Ne aggódj addigra,kihajítom a házból… –mosolygott. Csak bólintottam,ugyanis eszembe jutott Edward.. Alice megkocogtatta az óráját,hogy már menni kéne. Elindultunk befelé és láttam,hogy egyre feljebb ugrott a Jacksonville-i járat a kivetítőn. Felsóhajtottam. A terminálok felé indultunk a csomagot leellenőrizték,majd már a gép csomagtárolójában volt.
- Hát akkor… –mormoltam. Alice szomorúan bólintott. És egy hang kiáltott fel,amit most nem akartam hallani.
- Ne menj el
! Kérlek! Szeretlek Bella! –kiáltotta Edward. Jaj,ne csak most ne. Édes Istenem. Láttam,ahogy átfurakodik a tömegen. Alice villámgyorsan,Edwardhoz ment. A sírógörcs kerülgetett. Egy ötlettől vezérelve,beszaladtam a terminálba és még láttam Edward fájdalomtól elgyötört arcát. Alice hitetlenkedését,de nem törődtem semmivel. Edward lerogyott,és sírt- mivel neki nem voltak könnyei,ezért könnyek nélkül. A jegyszedő elvette a jegyemet,és leültem az egyszemélyes ülésre. Most már,kitört belőlem a sírás. Nem köszöntem el Alice-től sem,és Edward elgyötört arca... Álomba zokogtam magam.. Reggel a nap besütő simogatására ébredtem. Éreztem hogy vizes a felsőm úja vége. Könnyes volt.. - Kérem kapcsolják be biztonsági öveiket. –jelentette a pilóta. Nehézkesen bekapcsoltam és a légnyomás máris megváltozott. Majd a gép lefelé ereszkedett. Görcsösen próbáltam nem visszaemlékezni az utolsó emlékekre. De hány nap is míg megérkeznék Jacksonnvillbe? Azt hiszem kettő.. De nem vagyok biztos benne. Mellettem egy fiú ült-vagyis nem pont mellettem hanem a bal karomtól két lépésnyire ugyanis egyszemélyes ülésen ültem. Ő is egyedül ült. A fiúnak hollófekete haja volt,és szürkés-zöld szeme,és nem annyira fehér de egy kicsivel barnább mint én,és olyan izmos mint… - nem gondolhatok rá. A fiú észrevette,hogy őt nézem..
- Óh,szia csak azt szeretném megkérdezni,hogy hányadika van ma? –kérdeztem zavartan. A fiú elmosolyodott,hófehér fogai kivillantak.
- Szeptember ötödike. –mosolygott. Akkor 2 napig utaztam –Egyébként a nevem Peter. –felelte s a kezét felém nyújtotta. Bénán kezet fogtam vele. Megrezzentem,így gyorsan elkaptam a karomat.
- Bella vagyok. –mormoltam. –Na és te honnan jöttél? –kérdeztem.
- Forksból. –válaszolta. Milyen kicsi a világ.. –gondoltam.
- És te? –rám nézett amitől,ismét megrezzentem.. Te jó ég
- Szintúgy. Kicsi a világ. –vigyorogtam. Amíg leszállt a gép beszélgettünk. Majd felálltam és kivettem a csomagot. Peter mellettem állt.
- Akkor viszlát Bella, örülök,hogy megismertelek. Esetleg találkozhatnánk itt Jacksonvillbe. –jegyezte meg. Szemébe néztem,de muszáj volt valamit mondanom.
- Barátom van. –böktem ki. Peter mosolyogva a fekete hajába túrt.
- Hát akkor jó.. Vigyázz azért magadra.. –lazán hátára dobta a táskáját és elment. Megfogtam a bőröndömet és leintettem egy taxit. Megadtam a címet,és elindultunk. Jó félóra múlva,megérkeztem anyuhoz. Levettem a pulcsim. –iszonyú hőség volt itt. Alig kaptam levegőt. Becsengettem. Anyu nyitott ajtót,és szó szerint sírva a nyakába borultam.
- Bella. –ölelt magához,míg bevezetett a nappaliba. Zokogva rogytam le a fotelbe. –Mi a baj? Atyavilág, Bella. Terhes vagy és egyedül hagyott? Bántott? Mondj már valamit. –kiáltotta anyu kétségbeesetten. Fuldokolva vettem a levegőt. Anyu szorosan magához ölelt.
- Nem,nem bántott,csak van egy örökbe fogadott rokona aki megmondta,hogy nem illek hozzá. –krákogtam,sírva. Örökbe fogadott rokona? Hogy találhattam ki ilyet?
- Ne mondj ilyen butaságokat. Edward szeret téged. –mondta anyu vállamat simogatva. –De annyira örülök,hogy eljöttél,kincsem. Meddig maradsz? –kérdezte.
- A születésnapom utánig. –mondtam. Anyu hamiskásan elmosolyodott,majd megölelt.
- Azért örülök,veszünk neked ruhákat,és egyebeket. –mondta. –Szeretnél enni valamit? Van itthon palacsinta,spagetti, de pizzát is rendelhetek. –ajánlotta fel anyu.
- Inkább,csak egy pohár vizet kérek. Bemegyek a szobámba kipakolni. –mondtam. Az itteni házban kék színű szobám volt,és egy nagy ablak a baloldali falon,amin persze szintén kék függöny függött.. A szekrényem a jobb oldali falhoz volt rakva. A bőröndöt felraktam az ágyra és mindent kipakoltam.. Szerencsére a házban nem volt forróság ugyanis Phil nem szeretett,úgymond szaunázni,így anyu beszereltette a lég kondit az összes szobába. De szerintem ő se bánta.
- Itt a víz Bella. –letette az íróasztalomra a poharat. –Segítsek valamiben? –kérdezte.
- Áhh,nem kell nemsokára végzek utána meg felhívom Alicet. –pont abban a pillanatban megszólalt a telefonom. Anyu intett,majd kiment a szobámból.
- Bella. Annyira aggódtam rendben vagy? –megkönnyebbülten felsóhajtott. Alice volt.
- Igen,annyira sajnálom,hogy nem köszöntem el,de féltem ha Edwarddal beszélek ott maradok. –vallottam.
- Igen.. De tudod,mi a furcsa? Hogy nem látom a jövőjét neki. –Edwardra gondolt.
- Tanya. –vágtam rá gondolkodás nélkül.. –Lehet,hogy olyan erős kapcsolatba vannak? –a szemembe könnyek gyűltek.
- Nem.. Mikor elmentél Edward kihajította Tanyat. Szó szerint. –csicseregte Alice. –Csoda volt nézni Bella.. Húú .. –áradozott Alice.
- Jó,annyira nem érdekel,de most már itt maradok a szülinapom végéig. –zártam le a témát.
- Hát jó.. Majd beszélünk,Szia Bella. –köszönt el Alice,és lerakta. Lehajítottam a telefont az ágyra,és szórakozottan beleittam a vízbe. Az itteni ruháim közül kivettem egy farmer shortot,és egy ujjatlan zöld felsőt,meg a lábujjas papucsomat.
- Lemegyek a partra. –kiáltottam anyunak,és kirontottam a hőségbe. A hűvös után,éreztem ahogy minden porcikám belesajdul a hirtelen forróságtól. Pár percre van a part a háztól,így már ott is voltam.. Nem lehetett összetéveszteni a sós tenger illatát. Leültem a homokban és élveztem a nap simogatását a bőrömön. Míg valaki el nem takarta.
Komikat kérek,köszike.. :D
2011. május 14., szombat
Díj
Köszönöm a díjat, Gréta-nak,1. Tedd ki a logót a blogodra!
2. Köszönd meg a díjat annak, akitől kaptad! (linkelve)
3. Add tovább 7 embernek!
4. Hagyj náluk megjegyzést, hogy tudjanak róla!
5. Írj magadról 7 dolgot!
Küldöm:
Beának
Lizzynek
Vissza Grétának
Dóónak
Ennyi:
7 dolog:
1.Szereti a Twilight-ot.
2.Olvasni
3. Tanulni[igen tudom rémisztő,de ez van]
4.Csokii<3
5. Robert Pattinson nagyoon*.*
6. Igen szerelmes.
7. Barátságos,nyílt.
1Enn
2011. május 13., péntek
9.fejezet
A nyomorult blogger kitörölte de itt van még egyszer... Nagyon köszi az előbbi komikat.. *.*
Reggel könnyes szemmel ébredtem,ezért felpattantam és a fürdőszobába megmostam az arcomat. Kifésültem a hajam,aztán felvettem a szürke csőnadrágomat,pólót aztán a pulcsit.
- Szia Bella. –szólalt meg Alice,én pedig majdnem szívrohamot kaptam.
- Jesszus. Többet ne csináld ezt. Kopogj vagy valami. –mormogtam.
- Hmmm… Végre feltudtál venni,egy normális nadrágot. Az ízlésed mélyen el van temetve benned, ami elő fog egyszer csak bukkanni. –suttogta titokzatosan a fülembe.
- Csakis. –gúnyolódtam. –Ugye ma te viszel suliba azért jöttél? –szúrtam rá a lényegre.
- Ami azt illeti igen. –mosolygott Alice. A felismerés utolért. Edward is ott lesz..
- Nem megyek suliba. –jelentettem ki.
- Nem lesz ott Edward . –simogatta a vállamat. A könnyeim viszont hamarabb kezdtek gyűlni a szemembe,mint a tudomás,hogy Edward nem megy iskolába. Nehezen bólintottam,majd ismét megmostam az arcomat. Lementem a konyhába,de meggondoltam magam így nem ettem. Felvettem a sportcipőmet a kabátomat és kiléptem a szemerkélő esőbe. Alice Porsche-ja állt a felhajtón.
- Nem feltűnő egy kicsit? –kérdeztem. Alice megvonta a vállát.
- Nem. És különben is nem érdekel ha bámulnak. –kecsesen beszállt a kocsiba és elindultunk. Vagyis inkább száguldottunk.
A suliban elég hamar eltelt a nap,s egyre izgatottabb lettem,hogy láthatom anyut.
- Nyugi Bella. Ne izgulj,hamarosan láthatod anyukádat és,hogy őszinte legyek nagyon meg fog lepődni.
- Jaj,már annyira várom,hogy Jacksonvill-be érjek. Jó lesz elgondolkodni a történteken. –Alice furcsán nézett maga elé.
- Akarsz találkozni Edwarddal? –kérdezte aggódva. Automatikusan arra felé néztem amerre Alice. Edward állt a kocsinál,s szeme engem nézett amiben mérhetetlen fájdalom és szomorúság vegyült. A szívem majd megszakadt. Gyorsabban lélegeztem,és éreztem ahogy a mellkasom összeszorul,aztán olyan mélyről szakadt fel belőlem a zokogás,hogy szinte összeestem. A karjaimat a mellkasomra tettem,s próbáltam csillapítani a fájdalmat. Alice átkarolta a vállamat,és elindultunk. A könnyzuhatagon át láttam,ahogy Edward elindul felénk.
- Jól van? –kérdezte bársonyos hangon Alice-től.
- Nem,nincs jól. –felelte Alice gorombán. Edward felnyögött. Sírva ránéztem. Aranyszín szemébe nézve,egyre jobban zokogtam. Közben Alice arról vitatkozott,hogy nem lenne most ez,ha Tanyat kirakata volna Edward.
- Mehetnénk? –szakítottam közbe Alicet. Alice rám nézett,és elindultunk az autójához. Beszálltam és Alice még Edwarddal beszélt,de nem hallottam semmit. Majd könnyedén beült és gázt adott. A pulcsim újával töröltem ki a könnycseppeket a szememből. Alice megállt a ház előtt. Charlie még nem volt itthon,pedig mondta hogy el akar búcsúzni. Kiszálltam,és bementem úgy gondoltam ideje pár dolgot összecsomagolni. A ruhákkal nem nagyon vacakoltam,ugyanis ott ilyenkor meleg van és a meleg cuccaim ott vannak,szóval csak pár dolgot szedtem össze. A laptopomat is betettem a táskájába,azt meg a bőröndbe. Alice szomorúan figyelte a ténykedésemet.
- Meddig maradsz? Nem látlak,mert nem döntöttél? –kérdezte, Felsóhajtottam.
- Talán egy hét,de nem biztos. –elmélkedtem. Alice lehuppant az ágyra és kérdőn nézett rám. Nem tudtam miért néz így kínosan elmosolyodta.
- Mi az? –kérdeztem.
- Nem bírlak kiismerni így. –mormolta. Ezt nem tudtam hová rakni.
- Ezt,hogy érted? –felvontam a szemöldököm. Alice ajkát szívogatva gondolkozott,hogy válaszoljon-e vagy ne.
- Olyan vagy mintha.. –kereste a szavakat vámpír létére. Hah. – Mintha nem is te lennél. –fejezte be végül. A szívem is megállt egy pillanatra. Inkább nem kérdeztem hogy érti ezt mert tudtam a választ. Nagyon is. Elfordultam fürkésző tekintetétől és lementem. Gondoltam eszek egy almát így megmostam,de mielőtt beleharaptam volna,egy hirtelen ötlettől vezérelve,megnéztem a tükörképemet. Vörösre kisírt szemek,feldagadva,csapzott haj,hófehér arc. Mintha egy zombi lettem volna. Vállat vontam majd beleharaptam az almába. Mikor megettem az almát,Charlie-t hallottam.
- Szia,kicsim. Alice visz ki a reptérre? –kérdezte s arcán döbbenet ült ki.
- Igen,nem sokára indulunk. – az óra, négyet mutatott. Jól el szaladt az idő. –gondoltam. Charlie morogva kutakodott a hűtőben. Kopogtatást hallottam,leugrottam a pultról és az ajtóhoz rohantam. Alice állt előttem. Mellettem besiklott.
- Szervusz Charlie. Jó étvágyat. –mondta Alice.
- Szia Alice,kérsz valamit inni vagy enni? –kérdezte miközben néha-néha rágott.
- Nem köszönöm. Csak azért jöttem,hogy Bellát kivigyem a reptérre. –a hangja elhalkult a végére. A könnyek gyűlni kezdtek a szemembe,de gyorsan felmentem a bőröndömért,és lenyeltem a hatalmas gombócot a torkomba ami iszonyúan szorított. Nagy nehezen de végül lementem a bőrönddel együtt. Charlie megölelt,engem pedig a bűntudat mardosott. Ő nem tehet róla,hogy szenvedek.
- Vigyázz magadra Bella,és siess vissza. –mormolta.
- Rendbe. –motyogtam. –Akkor szia. –néztem a szemébe,de majdnem elbőgtem magam. –Szia Apu. –majd kimentem a szemerkélő esőbe. Alice kinyitotta,a Porsche csomagtartóját betettem a bőröndöt és beültem. Alice rám nézett majd bólintott. Tudta,hogy menni akarok így gázt adott és elindultunk.
Reggel könnyes szemmel ébredtem,ezért felpattantam és a fürdőszobába megmostam az arcomat. Kifésültem a hajam,aztán felvettem a szürke csőnadrágomat,pólót aztán a pulcsit.
- Szia Bella. –szólalt meg Alice,én pedig majdnem szívrohamot kaptam.
- Jesszus. Többet ne csináld ezt. Kopogj vagy valami. –mormogtam.
- Hmmm… Végre feltudtál venni,egy normális nadrágot. Az ízlésed mélyen el van temetve benned, ami elő fog egyszer csak bukkanni. –suttogta titokzatosan a fülembe.
- Csakis. –gúnyolódtam. –Ugye ma te viszel suliba azért jöttél? –szúrtam rá a lényegre.
- Ami azt illeti igen. –mosolygott Alice. A felismerés utolért. Edward is ott lesz..
- Nem megyek suliba. –jelentettem ki.
- Nem lesz ott Edward . –simogatta a vállamat. A könnyeim viszont hamarabb kezdtek gyűlni a szemembe,mint a tudomás,hogy Edward nem megy iskolába. Nehezen bólintottam,majd ismét megmostam az arcomat. Lementem a konyhába,de meggondoltam magam így nem ettem. Felvettem a sportcipőmet a kabátomat és kiléptem a szemerkélő esőbe. Alice Porsche-ja állt a felhajtón.
- Nem feltűnő egy kicsit? –kérdeztem. Alice megvonta a vállát.
- Nem. És különben is nem érdekel ha bámulnak. –kecsesen beszállt a kocsiba és elindultunk. Vagyis inkább száguldottunk.
A suliban elég hamar eltelt a nap,s egyre izgatottabb lettem,hogy láthatom anyut.
- Nyugi Bella. Ne izgulj,hamarosan láthatod anyukádat és,hogy őszinte legyek nagyon meg fog lepődni.
- Jaj,már annyira várom,hogy Jacksonvill-be érjek. Jó lesz elgondolkodni a történteken. –Alice furcsán nézett maga elé.
- Akarsz találkozni Edwarddal? –kérdezte aggódva. Automatikusan arra felé néztem amerre Alice. Edward állt a kocsinál,s szeme engem nézett amiben mérhetetlen fájdalom és szomorúság vegyült. A szívem majd megszakadt. Gyorsabban lélegeztem,és éreztem ahogy a mellkasom összeszorul,aztán olyan mélyről szakadt fel belőlem a zokogás,hogy szinte összeestem. A karjaimat a mellkasomra tettem,s próbáltam csillapítani a fájdalmat. Alice átkarolta a vállamat,és elindultunk. A könnyzuhatagon át láttam,ahogy Edward elindul felénk.
- Jól van? –kérdezte bársonyos hangon Alice-től.
- Nem,nincs jól. –felelte Alice gorombán. Edward felnyögött. Sírva ránéztem. Aranyszín szemébe nézve,egyre jobban zokogtam. Közben Alice arról vitatkozott,hogy nem lenne most ez,ha Tanyat kirakata volna Edward.
- Mehetnénk? –szakítottam közbe Alicet. Alice rám nézett,és elindultunk az autójához. Beszálltam és Alice még Edwarddal beszélt,de nem hallottam semmit. Majd könnyedén beült és gázt adott. A pulcsim újával töröltem ki a könnycseppeket a szememből. Alice megállt a ház előtt. Charlie még nem volt itthon,pedig mondta hogy el akar búcsúzni. Kiszálltam,és bementem úgy gondoltam ideje pár dolgot összecsomagolni. A ruhákkal nem nagyon vacakoltam,ugyanis ott ilyenkor meleg van és a meleg cuccaim ott vannak,szóval csak pár dolgot szedtem össze. A laptopomat is betettem a táskájába,azt meg a bőröndbe. Alice szomorúan figyelte a ténykedésemet.
- Meddig maradsz? Nem látlak,mert nem döntöttél? –kérdezte, Felsóhajtottam.
- Talán egy hét,de nem biztos. –elmélkedtem. Alice lehuppant az ágyra és kérdőn nézett rám. Nem tudtam miért néz így kínosan elmosolyodta.
- Mi az? –kérdeztem.
- Nem bírlak kiismerni így. –mormolta. Ezt nem tudtam hová rakni.
- Ezt,hogy érted? –felvontam a szemöldököm. Alice ajkát szívogatva gondolkozott,hogy válaszoljon-e vagy ne.
- Olyan vagy mintha.. –kereste a szavakat vámpír létére. Hah. – Mintha nem is te lennél. –fejezte be végül. A szívem is megállt egy pillanatra. Inkább nem kérdeztem hogy érti ezt mert tudtam a választ. Nagyon is. Elfordultam fürkésző tekintetétől és lementem. Gondoltam eszek egy almát így megmostam,de mielőtt beleharaptam volna,egy hirtelen ötlettől vezérelve,megnéztem a tükörképemet. Vörösre kisírt szemek,feldagadva,csapzott haj,hófehér arc. Mintha egy zombi lettem volna. Vállat vontam majd beleharaptam az almába. Mikor megettem az almát,Charlie-t hallottam.
- Szia,kicsim. Alice visz ki a reptérre? –kérdezte s arcán döbbenet ült ki.
- Igen,nem sokára indulunk. – az óra, négyet mutatott. Jól el szaladt az idő. –gondoltam. Charlie morogva kutakodott a hűtőben. Kopogtatást hallottam,leugrottam a pultról és az ajtóhoz rohantam. Alice állt előttem. Mellettem besiklott.
- Szervusz Charlie. Jó étvágyat. –mondta Alice.
- Szia Alice,kérsz valamit inni vagy enni? –kérdezte miközben néha-néha rágott.
- Nem köszönöm. Csak azért jöttem,hogy Bellát kivigyem a reptérre. –a hangja elhalkult a végére. A könnyek gyűlni kezdtek a szemembe,de gyorsan felmentem a bőröndömért,és lenyeltem a hatalmas gombócot a torkomba ami iszonyúan szorított. Nagy nehezen de végül lementem a bőrönddel együtt. Charlie megölelt,engem pedig a bűntudat mardosott. Ő nem tehet róla,hogy szenvedek.
- Vigyázz magadra Bella,és siess vissza. –mormolta.
- Rendbe. –motyogtam. –Akkor szia. –néztem a szemébe,de majdnem elbőgtem magam. –Szia Apu. –majd kimentem a szemerkélő esőbe. Alice kinyitotta,a Porsche csomagtartóját betettem a bőröndöt és beültem. Alice rám nézett majd bólintott. Tudta,hogy menni akarok így gázt adott és elindultunk.
2011. április 23., szombat
8.fejezet
Meghoztam a 8.fejezetet,hát ez most így jött ki.. De remélem azért tetszik.. Sietek a köivel ugyanis sok ötletem,van hozzá .. És mostanában elég sok fejezetet hozok mert egyre több az ihletem xD
Írjatok valami véleményt. Köszi.. Akinek nincs fiókja az is tud írni hogy Megjegyzés írása mint NÉV/URL csak a neved írd be és ennyi.. :D Köszike..
Mikor odaértünk megláttam Tanyat ahogy,Carlisle-al beszélgetett. A szívem majd megállt,amikor rám nézett s a szeme szikrákat szórt.
- Ne foglalkozz vele. –suttogta Edward,a fülembe. Erre Tanya fogta magát és úgy csapta be az szobája ajtaját,hogy még én is hallottam. Edward a vállamat simogatta miközben Emmett csörtetett ki elém.
- Szia Bellus. Úgy látszik,jól feltudsz húzni egy vámpírt. –vigyorgott.
- Emmett,ne hülyéskedj már,legalább most hagy békén. –morogtam. Emmett még mindig vigyorgott. Edward,megfogta a kezemet és elhúzott a ház felé. Esme a kanapén olvasott.
- Szia Esme. –köszöntem,ő pedig megölelt.
- Jajj, de rég láttalak Bella. Úgy örülök. Nem vagy éhes? Van itthon egy kis sütemény a látszatért. –mosolygott kedvesen.
- Nem köszönöm,csak meglátogatlak titeket,mert már régen találkoztunk. Ezek után csak beszélgettünk,s körülbelül egy óra múlva Tanya lépkedett le a lépcsőn.
- Nahát,még mindig itt vagy? Azt hittem már Edward hazavitt. –vigyorgott,gúnyosan. Felálltam és elkezdtem a szónoklatomat,amit persze nem szándékoztam hosszúra de felidegesített az önelégült képe.
- Tanya,tudom,hogy ember vagyok de szeretem Cullen-éket. És legfőképpen Edwardot. Lehet te nem bírod elviselni,hogy itt vagyok mert szereted Edwardot,de engem nem érdekel. Csak szállj le rólam,kérlek. –mondtam.
- Nekem állsz feljebb? –kérdezte vicsorogva. –Semmi,közöd Edwardhoz. Csak egy béna kis ember vagy úgyhogy szállj le róla,szerintem húzz innen,és Edwardot is hagyd békén. Elvetted az eszét. –üvöltötte. A szemembe könnyek gyűltek,s a szívem majd megszakadt. Tanya kimondta azt,amit én eddig magamba tagadtam. Hogy semmi közöm Edwardhoz. Fogtam magam és kirohantam. Edward megfogta a csuklómat.
- Ne hallgass,rá. –kérlelt. De most már zokogtam. Ahogy a szemébe néztem,láttam hogy szenved.
- Sajnálom,de igaza van. –mondtam. –Kérlek engedj el,had menjek haza.. –kérleltem. Alice megfogta a kezemet és elhúzott Edwardtól.
- Én megmondtam. –suttogta Alice de meghallottam. A sírógörcs ismét rám szakadt és azt hittem kettészakad a szívem,mikor Tanya elkezdett arról üvöltözni,hogy én milyen kis béna vagyok. És hogy elvettem az eszét Edwardnak. Alice a Porsce-hoz húzott ahova beültetett. Felhúztam a lábam és sírtam. Miért mindig én vagyok a rossz?
- Bella.. Edward mondta,hogy este felmegy hozzád.
- Ne. –kérleltem. –Egy ideig nem akarom látni a színét se. –Alice csak bólintott.
- Itt vagyunk.. –mormolta. Nagy levegőt,vettem és kiszálltam. Alice,kiszállt velem és bementünk. Hideg újaimmal kitöröltem a könnycseppeket.
- Szia, Apu. –krákogtam. Charlie kétségbeesetten nézett Alice-re.
- Bántotta? –kérdezte Charlie olyan dühösen mint még soha.
- Nem Charlie,csak Tanya-val kapott össze Bella,és egy kicsit kiborult. –magyarázta Alice,és elindultam a szobámba. Leborultam az ágyamra,s tovább kínzott a tudat,hogy én Edwardba szerettem bele. Ha akkor nem jövök Forksba,akkor még mindig normális életet élhetnék. Hirtelen ötlettől vezérelve,bekapcsoltam a laptopomat. Beírtam a keresőbe,hogy repülőjegyek Jacksonvillbe. Alice olyan erővel rontott be,hogy azt hittem kitörik az ajtó.
- Mit csinálsz? Nem mehetsz el iskolaidőben. –jelentette ki. Felálltam és leraktam a laptopot az ágyra.
- De igen. Elmehetek. És ez az én dolgom. Egy kicsit szeretnék elgondolkodni az életemen. De nem itt. Remélem megérted. –Alice kétségbeesetten nézett rám.
- És mikor akarsz indulni? –kérdezte.
- Holnap délután,és legalább egy hetet maradok ott. Tanya megcsinálhatja a kis gonosz tervét. Felőlem. Nem illek Edwardhoz. –hangsúlyoztam. Majd ismét elkapott a sírás. Egymás után jöttek rám a sírógörcsök,és körülbelül egy óra múlva nyugodtam meg.
- Hány óra? –kérdeztem.
- Éjjel tíz van. Még mindig elakarsz menni? –kérdezte Alice szomorúan.
- Igen. –majd megnyomott egy gombot a laptopomon. Odasandítottam,s láttam hogy lefoglalt nekem egy jegyet Jacksonvill-be. Holnap este hétkor indulok Seattle-ből. Megöleltem.
- Köszönöm Alice. Igaz barát vagy. –majd csak egy kétségbeesett hangot hallottam.
- Elmész? –kérdezte Edward. Nem néztem rá.
- Alice küld el kérlek. –könyörögtem.
- Húzz innen Edward. Ez mind a te hibád,mert engedted,hogy Tanya nálunk lakjon. Jobb hogyha az igazság fáj.
- Szeretlek Bella. –suttogta fájdalmasan. Nem fordultam,meg de éreztem hogy egy könnycsepp gördül le az arcomon. Letöröltem. S Alice-hez fordultam.
- Lemegyek egy kicsit. Ha Charlie lent van,elmondom,hogy holnap repülök. Hogy fog reagálni? –kérdeztem. Alice a szeme kiürült s a távoli jövőbe kutakodott.
- Először nem fogja érteni,de természetesen elenged.. Mond azt neki,hogy hiányzik neked Renée. Bólintottam. Felkeltem majd lementem Charlie éppen,a focimeccset nézte.
- Apu,holnap elrepülök Jaksonvillbe. –böktem ki.
- Miért? Nem érzed jól magad itt? Vagy Edward miatt? –lenyeltem a gombócot a torkomból és válaszoltam.
- Csak hiányozik anyu… –mormoltam. –Holnap megy a gépem este hétkor Seattle-ből. –válaszoltam.
- Jól van kicsim,ha így akarod felőlem. Nem tartalak vissza.
- Köszönöm Apu. –odamentem és megöleltem. Utána gyorsan felszaladtam a szobámba. S végre egy kicsit jobban éreztem magam. Alice a laptopomon nézte a ruhákat.
- Mit csinálsz? –huppantam le mellé.
- Csak nézem a ruhákat Jacksomvillbe. A Bealls részlegnél szoktatok vásárolni? –kérdezte.
- Igen,Anyu imádja azt az áruházat. Mindig ott vásárol. –lelkendeztem.
- Hozol nekem valamit? –szeme csillogott,ahogy rám nézett.
- Természetesen. –mosolyogtam. –De most ha nem bánod szeretnék aludni. Alice bólintott,majd elköszönt én meg rögtön rosszabbul éreztem magam. Edward nincs itt.. Zokogva merültem az álomvilágba.
- Ne foglalkozz vele. –suttogta Edward,a fülembe. Erre Tanya fogta magát és úgy csapta be az szobája ajtaját,hogy még én is hallottam. Edward a vállamat simogatta miközben Emmett csörtetett ki elém.
- Szia Bellus. Úgy látszik,jól feltudsz húzni egy vámpírt. –vigyorgott.
- Emmett,ne hülyéskedj már,legalább most hagy békén. –morogtam. Emmett még mindig vigyorgott. Edward,megfogta a kezemet és elhúzott a ház felé. Esme a kanapén olvasott.
- Szia Esme. –köszöntem,ő pedig megölelt.
- Jajj, de rég láttalak Bella. Úgy örülök. Nem vagy éhes? Van itthon egy kis sütemény a látszatért. –mosolygott kedvesen.
- Nem köszönöm,csak meglátogatlak titeket,mert már régen találkoztunk. Ezek után csak beszélgettünk,s körülbelül egy óra múlva Tanya lépkedett le a lépcsőn.
- Nahát,még mindig itt vagy? Azt hittem már Edward hazavitt. –vigyorgott,gúnyosan. Felálltam és elkezdtem a szónoklatomat,amit persze nem szándékoztam hosszúra de felidegesített az önelégült képe.
- Tanya,tudom,hogy ember vagyok de szeretem Cullen-éket. És legfőképpen Edwardot. Lehet te nem bírod elviselni,hogy itt vagyok mert szereted Edwardot,de engem nem érdekel. Csak szállj le rólam,kérlek. –mondtam.
- Nekem állsz feljebb? –kérdezte vicsorogva. –Semmi,közöd Edwardhoz. Csak egy béna kis ember vagy úgyhogy szállj le róla,szerintem húzz innen,és Edwardot is hagyd békén. Elvetted az eszét. –üvöltötte. A szemembe könnyek gyűltek,s a szívem majd megszakadt. Tanya kimondta azt,amit én eddig magamba tagadtam. Hogy semmi közöm Edwardhoz. Fogtam magam és kirohantam. Edward megfogta a csuklómat.
- Ne hallgass,rá. –kérlelt. De most már zokogtam. Ahogy a szemébe néztem,láttam hogy szenved.
- Sajnálom,de igaza van. –mondtam. –Kérlek engedj el,had menjek haza.. –kérleltem. Alice megfogta a kezemet és elhúzott Edwardtól.
- Én megmondtam. –suttogta Alice de meghallottam. A sírógörcs ismét rám szakadt és azt hittem kettészakad a szívem,mikor Tanya elkezdett arról üvöltözni,hogy én milyen kis béna vagyok. És hogy elvettem az eszét Edwardnak. Alice a Porsce-hoz húzott ahova beültetett. Felhúztam a lábam és sírtam. Miért mindig én vagyok a rossz?
- Bella.. Edward mondta,hogy este felmegy hozzád.
- Ne. –kérleltem. –Egy ideig nem akarom látni a színét se. –Alice csak bólintott.
- Itt vagyunk.. –mormolta. Nagy levegőt,vettem és kiszálltam. Alice,kiszállt velem és bementünk. Hideg újaimmal kitöröltem a könnycseppeket.
- Szia, Apu. –krákogtam. Charlie kétségbeesetten nézett Alice-re.
- Bántotta? –kérdezte Charlie olyan dühösen mint még soha.
- Nem Charlie,csak Tanya-val kapott össze Bella,és egy kicsit kiborult. –magyarázta Alice,és elindultam a szobámba. Leborultam az ágyamra,s tovább kínzott a tudat,hogy én Edwardba szerettem bele. Ha akkor nem jövök Forksba,akkor még mindig normális életet élhetnék. Hirtelen ötlettől vezérelve,bekapcsoltam a laptopomat. Beírtam a keresőbe,hogy repülőjegyek Jacksonvillbe. Alice olyan erővel rontott be,hogy azt hittem kitörik az ajtó.
- Mit csinálsz? Nem mehetsz el iskolaidőben. –jelentette ki. Felálltam és leraktam a laptopot az ágyra.
- De igen. Elmehetek. És ez az én dolgom. Egy kicsit szeretnék elgondolkodni az életemen. De nem itt. Remélem megérted. –Alice kétségbeesetten nézett rám.
- És mikor akarsz indulni? –kérdezte.
- Holnap délután,és legalább egy hetet maradok ott. Tanya megcsinálhatja a kis gonosz tervét. Felőlem. Nem illek Edwardhoz. –hangsúlyoztam. Majd ismét elkapott a sírás. Egymás után jöttek rám a sírógörcsök,és körülbelül egy óra múlva nyugodtam meg.
- Hány óra? –kérdeztem.
- Éjjel tíz van. Még mindig elakarsz menni? –kérdezte Alice szomorúan.
- Igen. –majd megnyomott egy gombot a laptopomon. Odasandítottam,s láttam hogy lefoglalt nekem egy jegyet Jacksonvill-be. Holnap este hétkor indulok Seattle-ből. Megöleltem.
- Köszönöm Alice. Igaz barát vagy. –majd csak egy kétségbeesett hangot hallottam.
- Elmész? –kérdezte Edward. Nem néztem rá.
- Alice küld el kérlek. –könyörögtem.
- Húzz innen Edward. Ez mind a te hibád,mert engedted,hogy Tanya nálunk lakjon. Jobb hogyha az igazság fáj.
- Szeretlek Bella. –suttogta fájdalmasan. Nem fordultam,meg de éreztem hogy egy könnycsepp gördül le az arcomon. Letöröltem. S Alice-hez fordultam.
- Lemegyek egy kicsit. Ha Charlie lent van,elmondom,hogy holnap repülök. Hogy fog reagálni? –kérdeztem. Alice a szeme kiürült s a távoli jövőbe kutakodott.
- Először nem fogja érteni,de természetesen elenged.. Mond azt neki,hogy hiányzik neked Renée. Bólintottam. Felkeltem majd lementem Charlie éppen,a focimeccset nézte.
- Apu,holnap elrepülök Jaksonvillbe. –böktem ki.
- Miért? Nem érzed jól magad itt? Vagy Edward miatt? –lenyeltem a gombócot a torkomból és válaszoltam.
- Csak hiányozik anyu… –mormoltam. –Holnap megy a gépem este hétkor Seattle-ből. –válaszoltam.
- Jól van kicsim,ha így akarod felőlem. Nem tartalak vissza.
- Köszönöm Apu. –odamentem és megöleltem. Utána gyorsan felszaladtam a szobámba. S végre egy kicsit jobban éreztem magam. Alice a laptopomon nézte a ruhákat.
- Mit csinálsz? –huppantam le mellé.
- Csak nézem a ruhákat Jacksomvillbe. A Bealls részlegnél szoktatok vásárolni? –kérdezte.
- Igen,Anyu imádja azt az áruházat. Mindig ott vásárol. –lelkendeztem.
- Hozol nekem valamit? –szeme csillogott,ahogy rám nézett.
- Természetesen. –mosolyogtam. –De most ha nem bánod szeretnék aludni. Alice bólintott,majd elköszönt én meg rögtön rosszabbul éreztem magam. Edward nincs itt.. Zokogva merültem az álomvilágba.
Írjatok valami véleményt. Köszi.. Akinek nincs fiókja az is tud írni hogy Megjegyzés írása mint NÉV/URL csak a neved írd be és ennyi.. :D Köszike..
2011. április 16., szombat
7.fejezet
Az előző 6.fejezetet megtaláljátok lentebb.. Kérlek írjatok komikat.. Please.
Mikor hazaértem Charlie meglepett arcától majdnem elsírtam magam.. Alice…
- Szia kicsim. Hát te,hogy-hogy hazajöttél? –kérdezte. Megköszörültem a torkomat,mielőtt válaszoltam.
- Hát,hogy őszinte legyek kicsit összekaptam Alice-szel. Meg most, jött ide az unokanővérük Tanya és nem akartam zavarni. –mondtam.
- Értem. –morgott Charlie. –De remélem kibékültök Alice-szel,mert nagyon jól nevelt,jószívű lélek. Mintha a testvéred lenne,Bella. És Edward? –kérdezte.
- Ő hozott haza,mert ma ért vissza a túrából,és mert Alice-szel most nem sok kedvem volt beszélni. Apu felmegyek,szeretnék egy kicsit tanulni. Charlie bólintott. Edward az ágyamon ült.
- Emlékszel,hogy elakartunk menni a rétünkre csak,mégse mentünk mert esett az eső? –kérdezte Edward.
- Hogyne emlékeznék. Miért ma nem fog esni,vagy mikor megyünk? –kérdeztem. Edward egy percre elgondolkodott.
- Hát,Alice azt mondta,hogy ma még esni fog,de holnap már nem. Szóval, akkor holnap megyünk.
- De suli.. –motyogtam.
- Majd akkor suli után megyünk. Nem lesz baj,és Alice egyébként nem haragszik rád. –egy hang szólalt meg.
- Csak a magad nevében beszélj bátyus. –mondta Alice. A szemembe könnyek szöktek. Alice kecsesen leült az ágyam szélére,és sötéten méregetett. –Tudod Bella,nagyon megbántottál. Tanya egy kígyó,és te megvéded? Te mondat Edwardnak,hogy készül valamire szóval nem értelek. Bella nem haragszom rád,mert nagyon szeretlek,és Edwardot is. Ti vagytok a legjobb testvéreim és nem akarlak titeket elveszíteni,de azért tényleg bántott. –mondta Alice komolyan.
- Alice kérlek bocsáss meg. Igazad van,nagyon sajnálom.. –Alice legyintett és elmosolyodott majd egy pillanat múlva megölelt.
- Nem baj Bella. Na én megyek is,Charlie két másodperc múlva kopog. –kopogtatást hallottam.
- Bella,vacsorázol? –kérdezte Charlie.
- Igen Apu. Egy percet kérek. –mondtam majd hallottam,ahogy eltrappol. Alice kajánul vigyorgott.
- Na jól van. Sziasztok. –majd egy pillanat alatt kiugrott az ablakon.
- Lemegyek. Szeretlek Edward. –elmosolyodott és ő is kiugrott az ablakon. Lent Charlie,jóízűen ette a tojásrántottáját. Megnéztem mi van a hűtőben,és kivettem egy joghurtot.
- Kicsim alig eszel mostanában.. Jól vagy? –kérdezte Charlie.
- Persze jól vagyok.. –egy csengőt hallottam. Edward hivatalosan is megérkezett igaz,hogy ő hozott haza,de akkor is. Felálltam és,kinyitottam az ajtót. Még mindig nem tudtam betelni tökéletes arcával. Megfogta a kezemet és megcsókolta. Charlie lépett ide.
- Szervusz Edward. Milyen volt a kirándulás? –meglepődtem,milyen udvarias Charlie Edwarddal.
- Köszönöm az érdeklődését nagyon jó volt,de nagyon hiányzott a Bella,ugyanis nagyon szeretem őt. –mosolygott Edward.
- Ajánlom is. Nagyon vigyázz rá, az egyetlen lányom. Nagyon szeretem,és remélem nem fogod kihasználni. Mert most volt egy ügy és ott a lányt kihasználta a fiúja és egyedül neveli a kisfiát. Nagyon nem szeretném,ha Bella is így járna,nagyon jó férfit érdemel.
- Apu,nyugi.. Én még egy jó ideig nem szeretnék semmi.. –de Charlie közbe szólt.
- Nem baj Bella. Edwardnak tudnia kell mit gondolok. –majd Edwardra nézett. – Nagyon vigyázz a lányomra. Ő az életem. –rárakta a kezét Edward vállára és megveregette,majd a nappali felé indult. Edward mosolygott ahogy ránéztem.
- Bocsánat Edward. Én nem tudtam,hogy Charlie.. –Edward az úját az ajkamra tette.
- Sss.. Igaza van Charlie-nak úgyhogy semmi baj szerelmem. Ez természetes. Mit szeretnél csinálni. –vállat vontam.
- Talán elmehetnénk hozzátok. Esme-t nagyon rég láttam,és szeretnék vele találkozni. –elmosolyodott. –Apu elmentem itthonról,majd jövök.. – kiáltottam,és Edward után mentem. Beültem a kocsiba és Edward felnevetett,majd elindult.
- Bella,nagyon szeretlek ugye tudod? –kérdezte.
- Miért kérdezed? –kérdeztem ijedve.
- Semmi baj,de ha.. tegyük fel,hogy ha elszeretnélek venni mondjuk úgy hogy lennél akkor a feleségem? –a szívem felgyorsult,s a pír elöntötte az arcomat.
- Te…. Te most megkérted a kezemet? –dadogtam.
- Nemm.. –nyomta meg az m-betűt. –Ez csak egy költői kérdés volt. Ne aggódj,de igent mondanál? –faggatott tovább.. Beszívtam az ajkam.
- Talán,de nem most… Még csak tizennyolc éves vagyok,igaz nemsokára tizenkilenc de, nagyon fiatal vagyok még. Egyébként meg először vámpír szeretnék lenni. Majd akkor esetleg. –Edward arca megfagyott.
- Erről nem vagyok hajlandó vitatkozni.. Vegyük úgy mintha ez a beszélgetés meg se történt volna. –bólintottam.
- Egyetértek… -mormoltam. El se hiszem,Edward megakarja kérni a kezemet…
Írjatok légy szíves elég 2 szó,hogy jó vagy nem.. Mindegy de jól esne..
Mikor hazaértem Charlie meglepett arcától majdnem elsírtam magam.. Alice…
- Szia kicsim. Hát te,hogy-hogy hazajöttél? –kérdezte. Megköszörültem a torkomat,mielőtt válaszoltam.
- Hát,hogy őszinte legyek kicsit összekaptam Alice-szel. Meg most, jött ide az unokanővérük Tanya és nem akartam zavarni. –mondtam.
- Értem. –morgott Charlie. –De remélem kibékültök Alice-szel,mert nagyon jól nevelt,jószívű lélek. Mintha a testvéred lenne,Bella. És Edward? –kérdezte.
- Ő hozott haza,mert ma ért vissza a túrából,és mert Alice-szel most nem sok kedvem volt beszélni. Apu felmegyek,szeretnék egy kicsit tanulni. Charlie bólintott. Edward az ágyamon ült.
- Emlékszel,hogy elakartunk menni a rétünkre csak,mégse mentünk mert esett az eső? –kérdezte Edward.
- Hogyne emlékeznék. Miért ma nem fog esni,vagy mikor megyünk? –kérdeztem. Edward egy percre elgondolkodott.
- Hát,Alice azt mondta,hogy ma még esni fog,de holnap már nem. Szóval, akkor holnap megyünk.
- De suli.. –motyogtam.
- Majd akkor suli után megyünk. Nem lesz baj,és Alice egyébként nem haragszik rád. –egy hang szólalt meg.
- Csak a magad nevében beszélj bátyus. –mondta Alice. A szemembe könnyek szöktek. Alice kecsesen leült az ágyam szélére,és sötéten méregetett. –Tudod Bella,nagyon megbántottál. Tanya egy kígyó,és te megvéded? Te mondat Edwardnak,hogy készül valamire szóval nem értelek. Bella nem haragszom rád,mert nagyon szeretlek,és Edwardot is. Ti vagytok a legjobb testvéreim és nem akarlak titeket elveszíteni,de azért tényleg bántott. –mondta Alice komolyan.
- Alice kérlek bocsáss meg. Igazad van,nagyon sajnálom.. –Alice legyintett és elmosolyodott majd egy pillanat múlva megölelt.
- Nem baj Bella. Na én megyek is,Charlie két másodperc múlva kopog. –kopogtatást hallottam.
- Bella,vacsorázol? –kérdezte Charlie.
- Igen Apu. Egy percet kérek. –mondtam majd hallottam,ahogy eltrappol. Alice kajánul vigyorgott.
- Na jól van. Sziasztok. –majd egy pillanat alatt kiugrott az ablakon.
- Lemegyek. Szeretlek Edward. –elmosolyodott és ő is kiugrott az ablakon. Lent Charlie,jóízűen ette a tojásrántottáját. Megnéztem mi van a hűtőben,és kivettem egy joghurtot.
- Kicsim alig eszel mostanában.. Jól vagy? –kérdezte Charlie.
- Persze jól vagyok.. –egy csengőt hallottam. Edward hivatalosan is megérkezett igaz,hogy ő hozott haza,de akkor is. Felálltam és,kinyitottam az ajtót. Még mindig nem tudtam betelni tökéletes arcával. Megfogta a kezemet és megcsókolta. Charlie lépett ide.
- Szervusz Edward. Milyen volt a kirándulás? –meglepődtem,milyen udvarias Charlie Edwarddal.
- Köszönöm az érdeklődését nagyon jó volt,de nagyon hiányzott a Bella,ugyanis nagyon szeretem őt. –mosolygott Edward.
- Ajánlom is. Nagyon vigyázz rá, az egyetlen lányom. Nagyon szeretem,és remélem nem fogod kihasználni. Mert most volt egy ügy és ott a lányt kihasználta a fiúja és egyedül neveli a kisfiát. Nagyon nem szeretném,ha Bella is így járna,nagyon jó férfit érdemel.
- Apu,nyugi.. Én még egy jó ideig nem szeretnék semmi.. –de Charlie közbe szólt.
- Nem baj Bella. Edwardnak tudnia kell mit gondolok. –majd Edwardra nézett. – Nagyon vigyázz a lányomra. Ő az életem. –rárakta a kezét Edward vállára és megveregette,majd a nappali felé indult. Edward mosolygott ahogy ránéztem.
- Bocsánat Edward. Én nem tudtam,hogy Charlie.. –Edward az úját az ajkamra tette.
- Sss.. Igaza van Charlie-nak úgyhogy semmi baj szerelmem. Ez természetes. Mit szeretnél csinálni. –vállat vontam.
- Talán elmehetnénk hozzátok. Esme-t nagyon rég láttam,és szeretnék vele találkozni. –elmosolyodott. –Apu elmentem itthonról,majd jövök.. – kiáltottam,és Edward után mentem. Beültem a kocsiba és Edward felnevetett,majd elindult.
- Bella,nagyon szeretlek ugye tudod? –kérdezte.
- Miért kérdezed? –kérdeztem ijedve.
- Semmi baj,de ha.. tegyük fel,hogy ha elszeretnélek venni mondjuk úgy hogy lennél akkor a feleségem? –a szívem felgyorsult,s a pír elöntötte az arcomat.
- Te…. Te most megkérted a kezemet? –dadogtam.
- Nemm.. –nyomta meg az m-betűt. –Ez csak egy költői kérdés volt. Ne aggódj,de igent mondanál? –faggatott tovább.. Beszívtam az ajkam.
- Talán,de nem most… Még csak tizennyolc éves vagyok,igaz nemsokára tizenkilenc de, nagyon fiatal vagyok még. Egyébként meg először vámpír szeretnék lenni. Majd akkor esetleg. –Edward arca megfagyott.
- Erről nem vagyok hajlandó vitatkozni.. Vegyük úgy mintha ez a beszélgetés meg se történt volna. –bólintottam.
- Egyetértek… -mormoltam. El se hiszem,Edward megakarja kérni a kezemet…
Írjatok légy szíves elég 2 szó,hogy jó vagy nem.. Mindegy de jól esne..
2011. április 14., csütörtök
Helyzet van
Sziasztok már kész a 7.fejezet, de addig nem akarom felrakni amíg az előzőhöz nem kommentáltok. Sajnálom,de egy árva komment sem jött,s hogy őszinte legyek, ezért dolgozok? A nagy semmiért?... Akkor ennek semmi értelme.. Csak ennyi lenne.. Ha legalább 2 komi jönne már annak nagyon örülnék,de azért minimum legyen négy... K
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
