2011. augusztus 25., csütörtök

17.fejezet


Sziasztok! Ketten írtak,megjegyzést az előzőhöz de itt van a 17.fejezet. Már három napja kész van és azt hittem írtok de nem. És ez nekem rosszul esett,úgyhogy... Lehet ez lett az utolsó. :( Sajnálom.
Köszönöm a két embernek.!



- Peter? –döbbentem le teljesen. – De hiszen… te ember vagy.. –hitetlenkedtem. Peter elmosolyodott én pedig azt sem tudtam mit mondjak.
- Nem,Bella. Én is vámpír vagyok,csak a képességem az alakváltoztatás. Olyannak szoktam mutatni magam napfényes helyeken,ahogy emberként néztem ki,így nem csillogok. A szeme aranyba borult hirtelen,bőre hófehér lett.. Viszont,csak a szeme és a bőre színe változott meg
- Most,hogy ki beszélgettétek magatokat.. –kezdte Tanya,és hirtelen megfogta a két karom így moccanni sem tudtam. Olyan erősen fogta a karomat,hogy éreztem amikor egy könnycsepp folyt végig az arcomon.
- Peter! Menj! Legalább te ne halj meg.. –kérleltem. Peter hirtelen eltünt és Tanya-t egy fához hajította.
- Menj Bella! –kiáltotta. Nem,nem,nem!
- Nem hagyom itt Edwardot. –mondtam határozottan. Peter,arcán hitetlenkedés tükröződött.
- Menj már! Majd kiszabadítom a barátodat. –hittem neki,bíztam benne így elkezdtem rohanni,de sajnos pont akkor ért vissza Dianna a vadászatból,és szeme rubintként csillogott.
- Hova-hova kedvesem? –kérdezte Dianna,gyönyörű mosollyal az arcán. A szívem kihagyott amikor Dianna megfogta a karomat és ellökött.
- Nem mész sehova ameddig én vagy Tanya nem mondja! –üvöltötte.
- Rendben. –dadogtam. Dianna megfogta a karomat és hiába akartam fel állni mindig el estem,így szinte a földön húzott végig. Mikor odaértünk,akkor éppen Peter volt olyan fura pajzsos valamivel körbe kerítve.
- Kár volt elmenne. –mondta,megragadta a karomat,és először a reccsenést hallottam majd utána a fájdalmat és a dobhártya szaggató sikolyt. Rádöbbentem hogy én sikoltozom. Hallottam amint Edward felordított,én pedig próbáltam nem sikoltozni. Nem akartam neki fájdalmat okozni. A fogaimat összeszorítottam,a könnyek pedig megállíthatatlanul hullottak. Hirtelen nagyon gyorsan történt minden. Hét vámpír jelent meg,és lefogták Tanya-t és Dianna-t is. Jasper Tanya-t tartotta fogva,Emmett Dianna-t,Rosalie és Esme pedig ki akarták szabadítani Edwardot. Alice és Carlisle pedig mellettem voltak.
- Bella,annyira sajnálom,hogy hamarabb nem tudtunk jönni de valami miatt nem tudtuk mi történik veletek. –mondta Alice.
- Semmi baj! Tényleg. –mondtam őszintén. Alice felpattant majd a kisházhoz rohant.
- Bella! Hogy van a karod? Nagyon fáj? –kérdezte Carlisle.
- Igen,és nem bírom megmozdítani. –feleltem. Carlisle kötelességtudóan bólintott,majd megszólalt.
- Rosalie! –kiáltotta. A szívem hetedik sebességre kapcsolt amikor Rosalie leguggolt,Carlisle mellé.
- Kérlek Rose,vidd haza Bellát! –kétkedve néztem Rosalie arcát és végül bólintott. Megkönnyebbülten felsóhajtottam. Rosalie rám nézett majd a karjába kapott és a ház felé száguldott. Nem tudta mit kérdezzek vagy mondjak. Mikor a házhoz értünk Rosalie Edward szobájába ugrott majd letett a bőr kanapéra.
- Köszönöm! –mormoltam hálásan. Rosalie csak biccentett és én beértem ennyivel.
-Rosalie. –kezdtem félénken. –Anyu nem tudod hol van? –kérdeztem.
- Elvittem egy szállodába. Arra kért. – csak bólintottam mire Rosalie hirtelen lesuhant. Fel keltem,és én is lementem. Carlisle állt az ajtóban.
- Edward.. ? –kérdeztem. Carlisle,szeme felém rebbent én pedig rettegve figyeltem.
- Jól van,de nem tudjuk kiszabadítani. Tanya azt mondta,csak akkor szabadítja ki,hogyha vissza mész.. –a hangja elhalkult.
- Még jó hogy vissza megyek! –szinte hisztérikusan mondtam. Legnagyobb döbbenetemre Rosalie közbe szólt.
- Bella,ezt Edward sem akarná. Nem engedhetünk el. –közölte. Erre köpni-nyelni nem tudtam,és bénán ácsorogtam amikor Carlisle bólintott.
- Igaza van Rosalie-nak Bella! Semmi szükség veszélynek kitenni téged.
- De Edward… -motyogtam. Carlisle egy határozott „nemmel” belém fojtotta a szót,utána pedig egy szempillantás alatt begipszelte a karomat. Az ajtó kinyílt és belépett rajta: Emmett- akinek a nyakába Rosalie rögtön oda ugrott. Esme: akit Carlisle hosszan megölelt,Alice és Jasper és a legvégén Edward. Odamentem hozzá,és megcsókoltam. Az ajtóban pedig Peter állt aki csalódottan figyelt rám.

Komikat kérnék. Köszönöm!

6 megjegyzés:

  1. Hali!!! Nagyon jó lett. Nekem nagyon tetszett a vége is. :) És ha tényleg ezt tervezted. vagy tervezed az utcsónak, megértem. De bánni fogom, hogy nem írsz többet. :( De te tudod. ((Ha még is írnál, akkor sok sikert a többi fejihez. hA tényleg nem akkor ez nem lényeg.))
    CUPCUP

    VálaszTörlés
  2. Szió!
    Még olvasás előtt megnéztem az előző fejezetet, de megnyugodtam, mert benne vagyok abban a kettőben. Már azt hittem megint elfelejtettem komit írni, de nem :D
    Uhh. Köcsög Tanya, és Dianna. De szerencsére Cullenék jöttek, és segítettek.
    Iszonyat jó lett a fejezet *.*
    Szerencsére Edward is megmenekült.
    Csak Petert sajnálom. Főleg a végén.
    És kérlek ne hagyd abba, nem érné meg. Csináld te is azt, amit én. 2-nél többen olvassák, ebben biztos vagyok. Tedd ki a fejezet aljára véleményként azt hogy elolvastam, pont úgy ahogy én, és megtudhatod hány lusta blogolvasó van a te oldaladon. Én is már csak azután tettem ki, miután megkaptam az összes komit, és válaszoltam is rájuk. És a végeredmény tudod mi lett? Még én is megdöbbentem. 28-an olvasták el, ebből pedig csak 5-en komiztak. Durva mi? Szerintem te is próbáld ki, és ne merészeld abba hagyni az írást!
    Puszi ^^

    VálaszTörlés
  3. Szia! Nagyon jó lett csak kár hogy ilyen rövid:)))

    VálaszTörlés
  4. Szia
    Nekem nagyon tettszett, ahogy az eddigiek is.

    VálaszTörlés
  5. Szia!
    @Nézz a blogomra meglepi vár :) menekulesamultelol.blogspot.com

    VálaszTörlés