14.fejezet

Sziasztok! Itt is van a 14. fejezet. :) Remélem elnyeri tetszéseteket. Köszönöm,az előzőhöz a véleményeket. Nem is húzom,itt van: UI: a kövi fejezet várhatóan hosszabb lesz. :)

A repülőtéren rengetegen voltak. Anyu leadta a csomagokat az ellenőrzőbe én pedig egy padon ülve,gondolkodtam. Nehéz volt bevallani,és fájt is,de őrületesen hiányzott Edward. Most,hogy újra láthatom őt,minden porcikám iszonyúan vágyakozott iránta. Hihetetlen,hogy  ennyire észlelem,hogy hamarosan láthatom őt. Érezni akartam eszméletlen illatát,látni mézszínű szemét,jéghideg ajkát ahogy féloldalas mosolyra húzódik. Anyu visszajött és megállt előttem.
- Bella! Szeretnél enni valamit indulás előtt,vagy majd a gépen eszel? –kérdezte. Az agyam hirtelen fel sem fogta mit kérdezett anyu. Mit is kérdezett?
- Ömm… Anyu mit is kérdeztél? Nem értettem jól. –motyogtam vörösen. Anyu felsóhajtott.
- Szeretnél enni most vagy majd a gépen? –ismételte.
-  Majd a gépen. –válaszoltam találomra. Egyáltalán nem voltam éhes. Csak azt akartam,hogy lássam már Edwardot,hogy öleljen át. Az se érdekelt,hogy Tanya miket mondott. Legkevésbé sem. A telefon rezegni kezdett a zsebembe én pedig automatikusan felvettem.
- Igen? –szóltam bele.
- Szia Bella! –csicseregte Alice. –Szeretnéd,hogy kimenjünk elétek a reptérre? –elgondolkoztam.
- Persze! De csak te gyere,meg esetleg Esme. –mormoltam.
- Ajj Bella! Tudom,hogy már megbocsájtottál Edwardnak. Most miért nem jöhet ő is? –nyafogta.
- Azért mert ezt az ügyet azért meg akarom vele megbeszélni,és ezt nem mindenki előtt szeretném közölni. –Alice egy pillanatig mérlegelte a választ majd megszólalt:
- Jogos a kérés. Ő nem jön! –jelentette ki Alice.
- Köszönöm Alice! –hálálkodtam.
- Semmiség. Hamarosan találkozunk. Szia! –én is elköszöntem majd letettem a telefonom. A kijelzőn megjelent a dátum. Szeptember 9.-e. Te jó ég! A telefonom majdnem kiesett a kezemből,mikor megláttam. Tehát 4 nap múlva születésnapom,két napig utazunk és akkor már csak 2 nap!  Anyu kérdően nézett rám.
- Kivel beszéltél? –tudakolta anyu.
-Alice-szal. Azt mondta kijön Esme-vel Seattle-be a reptérre. –feleltem. Anyu meghatóan bólintott,majd félénken megállapította:
- Alice és Esme nagyon kedvesek. De én a szőke,hajú lányt sose látom… veled. –fejezte be a mondatot. –Azt hittem vele is nagyon jóban vagy.
- Nehéz ügy. Rosalie nem nagyon kedvel engem,de én szeretem mindannyiukat.
- Főleg Edwardot. –vigyorgott. Mikor meghallottam Edward nevét,a szívem őrült tempót diktált.
- Igen. –motyogtam,paradicsom vörösen,ha vörösebben nem. Szerencsére felharsant a mikrofon és közölték:
- A Seattle-i járat 20 perc múlva indul. –hálát adtam az égnek,mert anyu így nem tud faggatni. Majd elindultunk az 5-ös terminál felé. Elvették a jegyünket,majd jó utat kívántak nekünk. Leültünk a gépbe,én pedig visszagondoltam arra a napra amikor eljöttem Forksból. Az emlékek fájdalmasan vájtak a szívembe. Nem akartam ezt érezni,így elhessegettem a gondolatot. Szálltak fel az emberek a gépre,és észrevettem,hogy egy hófehér bőrű, hosszú vörös hajú lány, rám nézett. Szeme hihetetlenül zöld volt. Majd elmosolyodott. Édes Istenem! Ez egy vámpír csak kék kontaktlencsét rakott vörös szemébe. Összeborzongtam. Mit keres egy vámpír a nap fényes Jacksonvill-ben? A telefonom,megrezzent a zsebembe. A szívem hihetetlenül,gyorsan vert és a kezem alig akarta megnyitni az üzenetet.
„Szia Bella! Tanya üdvözletét küldi” –olvastam. Háromszor el kellett olvasnom,az üzenetet,hogy felfogjam. Tanya. A vörös hajú lány felé néztem,ő pedig gonosz vigyorral felém nézett. A rémület le bénított. A telefonomért nyúltam,és elkezdtem Alice számát megkeresni. Újabb üzenet jött. „Meg ne próbáld!” A könnyek a szemembe szöktek,és a lány hirtelen felpattant a helyéről,és kiment. Közben éreztem,hogy engem néz. A vér is megfagyott bennem. Megint megrezzent a telefonom. De szerencsére csak Alice volt az. „Bella! Nagyon vigyázz magadra! Kérlek! Az a nő,Tanya régi barátnője! –olvastam. – Ne menj utána,ne szólj hozzá,és ne nézz rá. Ha a szemébe nézel befolyásolni tudja a gondolataidat. El is kezdtük követni Tanya-t meg ezt a nőt. Nyugodj meg! Puszil: Alice. Ó Istenem. Miért?
- Kapcsolják be a biztonsági öveiket! –mondta a pilóta. Engedelmeskedtem. A légnyomás hamarosan megváltozott,és nem sokára Forksban leszek,ahol ismét veszedelmes lények vadásznak. Rám.

A komikat előre is köszönöm. :)

UI.: Én a vámpír csajt valahogy így tudnám elképzelni. De a fantáziátokra bízom.  :)

Bejelenteni való

Sziasztok! Kész van a következő fejezet,de nem rakom fel. Hogy miért? Mert az előzőhöz egy árva szó sem volt írva,hogy pl.: Rossz lett. vagy Jó lett. Mit mondjak,rossz volt látnom,hogy még a chat-be sem írt senki. Oké,az előzővel később jöttem családi okok miatt. De akkor is jól esett volna egy két szó. Akik eddig mindegyikhez,írtak azoknak nagyon köszönöm,mert ezek szerint ők olvassák is. Legalább 3-vagy 4 kommentet szeretnék,de én már akkor boldog vagyok,hogyha csak egy van! Köszönöm,megértéseteket.

13.fejezet

Sziasztok! Meghoztam a 13. fejezetet. Igazándiból fogalmam sincs mennyi fejezetre szeretném ezt a sztorit,de remélem 20 vagy 21 meg lesz. Ezt még a jövő dönti el. :/  Sajnálom,hogy ilyen késő jöttem,de nyár van és itthon se voltam igazándiból,de szerintem-előreláthatólag- a nyáron vége lesz ennek a történetnek.  Jön a suli és egyben a felvételi,rá kell majd hajtanom rendesen. De ez még nem most lesz,úgyhogy egyenlőre jók legyetek,élvezzétek a nyarat ameddig lehet!! Puszi.. 
Egyébként kösz annak aki szavazott az előző bejegyzésben. Előre láthatólag,ha ennek az irománynak vége lesz,elkezdem azt. :) Remélem... UI: Komikat a csetbe vagy,a hozzászólásokba. :)
A szívem össze-vissza vert,nem tudtam tényleg ezt akarom-e. Az agyam máshol járt,így mikor megcsörrent a telefonom,ijedtemben felsikoltottam. Reszketve, vettem fel a telefont még a kijelzőt sem néztem meg.
- Halló. –szóltam bele egy kissé,görcsölve.
- Bella,akkor kijössz? –kérdezte Peter. Egy pillanatra leblokkoltam,de megmondtam az igazat.
- Sajnálom,de nem megyek. Vissza megyek Forksba. –mondtam. Peter hallgatott,de utána felsóhajtott,és beleszólt a telefonba.
- Oh,rendben. Akkor,majd valamikor összefutunk. –elköszöntem tőle,és letettem a telefont. Előszedtem a bőröndömet,és elkezdtem bele pakolni pár cuccot. Anyu riasztott fel pakolásomból:
- Akkor,elmész? –szemébe nézve láttam,a szomorúságot tükröződni. Hirtelen azt se tudtam mit mondjak. Az igazat. Csak azt lehet.
- A helyzet az,hogy.. –égtem mint a sült csirke. –Nem kertelek. Vissza megyek Forksba. Helyre kell tenni a dolgokat. –mondtam. Anyu leült az ágyra.
- Akkor nem maradsz itt. Pedig már úgy vártam a szülinapodat. –keserűen elmosolyodott. Egy ötletem támadt. Mostanában annyi ötletem van… Hmm.
- Gyere velem,és akkor ott meg bírnánk ünnepelni együtt,akikkel boldog vagyok. –mosolyogtam. Anyu,felnézett és elmosolyodott.
- Rendben. Foglalok két jegyet Forksba. –rögtön belelkesedett. Ezt még megbánom. –gondoltam. Főleg ha Alice is beszáll, a születésnapi szervezésbe. Abban a pillanatban,megcsörrent a telefonom.
- Bella! –sikoltotta Alice boldogan. –Úgy örülök,hogy hazajössz. –most nem látom Alicet,de tuti,hogy kiugrott a bőréből. Elméletben.
- Nyugi Alice! Először is tisztázzunk valamit. –Alice felsóhajtott. –Csak annyi,hogy ne csinálj nagy felhajtást. Kérlek. –kérleltem Alicet,de nagy valószínűséggel hiába.
- Jó,megpróbálom visszafogni magam. Bella,egyébként mindenki örül,hogy jössz. Tényleg. –mondta Alice. Ez elég hihetetlen mert Rosalie nem nagyon kedvel.
- Hát,jó akkor majd találkozunk. –mormoltam. Tovább pakoltam a melegebb ruhákat a táskába,ugyanis Forks-ban ilyenkor már nincs,hű de nagy forróság mint itt Jacksonvillben.
- Kicsim,foglaltam jegyet este hétre! –kiáltotta anyu.
- Oké. –éppen a laptopomat raktam be amikor,anyu egy tál salátát rakott le elém.
- Ümm.. köszi. –igazándiból tényleg éhes voltam,abba hagytam a pakolást és elkezdtem enni a salátát. Anyu az ágyamon ült és engem nézett. –Egyébként,Phil tudja hogy jössz velem Forksba? –kérdeztem miközben egy darab saláta levelet a villámra tűztem.
- Igen most beszéltem vele,ő csak 19.-én jön haza a táborból. –mosolygott. –Annyira szereti a munkáját. Jut eszembe. –anyu felállt és kiment. Mire megettem a salátát anyu egy dobozzal tért vissza. –Ezt Phil neked szánta. Születésnapodra. –mosolygott anyu. Én csak a csomagot néztem. Ismét egy csomag,ismét eltelt egy év,és már két évvel idősebb vagyok Edward-nal. A felismerés fejbe vágott. – Na,nem akarod ki bontani? –kérdezte anyu,a csomagot szorongatva. Lenyeltem a félelmemet,és megszólaltam.
- Nem,majd a születésnapomon. –megpróbáltam mosolyogni.

- Igazad van. Olyan születésnapot csapunk neked,hogy az összes 19 éves megirigyelhetné. –. Úgy döntöttem közbe szólok,mielőtt anyu brutálisan is belelkesedne és a végén Los Angeles-ben akarja majd megünnepelni a születésnapomat,és hát ha Alice is beszáll… Na mindegy a szülinapom még nem ma van.
- Anyu figyelj! Nem akarok nagy felhajtást,csak annyi hogy azokkal legyek akiket szeretek,és kész! –jelentettem ki ellentmondást nem tűrően. Még alig beszéltem így de a határozottság az jó ha megvan. Anyu elmosolyodott.
- Jó,akkor csak egy kis összejövetel lesz. Rendben?
- Köszönöm. –bólintottam. Anyu kivitte a csomagot,én meg persze megkönnyebbülten felsóhajtottam. Ásítottam mikor anyu bejött.
- Aludnod kéne mielőtt elindulunk. –jegyezte meg. Álmosan bólintottam,majd mikor a fejemet lehajtottam a párnára,rögtön álomba merültem. Egy kéz simított végig a hajamon.
- Már ennyi az idő? –nyöszörögtem,még csukott szemmel.
- Igen. Ideje felkelni! Indulunk! –mormolta anyu. Ásítottam de felkeltem. Hamarosan újra visszatérek az életemhez. Mire elkészültünk,a taxi már a ház előtt állt. Kinn iszonyú nagy hőség tombolt a fejemen már csurgott a víz. A taxiban Hál'  Istennek hűvös volt. Beszálltunk,és meg csak kifelé néztem az ablakon a tengert és a tömeget. Mikor kiértünk a reptérre,a szívem őrült vágtába kezdett. Hamarosan… –gondoltam,és kiszálltam,hogy elinduljak oda ahonnan jöttem.