A repülőtéren rengetegen voltak. Anyu leadta a csomagokat az ellenőrzőbe én pedig egy padon ülve,gondolkodtam. Nehéz volt bevallani,és fájt is,de őrületesen hiányzott Edward. Most,hogy újra láthatom őt,minden porcikám iszonyúan vágyakozott iránta. Hihetetlen,hogy ennyire észlelem,hogy hamarosan láthatom őt. Érezni akartam eszméletlen illatát,látni mézszínű szemét,jéghideg ajkát ahogy féloldalas mosolyra húzódik. Anyu visszajött és megállt előttem.
- Bella! Szeretnél enni valamit indulás előtt,vagy majd a gépen eszel? –kérdezte. Az agyam hirtelen fel sem fogta mit kérdezett anyu. Mit is kérdezett?
- Ömm… Anyu mit is kérdeztél? Nem értettem jól. –motyogtam vörösen. Anyu felsóhajtott.
- Szeretnél enni most vagy majd a gépen? –ismételte.
- Majd a gépen. –válaszoltam találomra. Egyáltalán nem voltam éhes. Csak azt akartam,hogy lássam már Edwardot,hogy öleljen át. Az se érdekelt,hogy Tanya miket mondott. Legkevésbé sem. A telefon rezegni kezdett a zsebembe én pedig automatikusan felvettem.
- Igen? –szóltam bele.
- Szia Bella! –csicseregte Alice. –Szeretnéd,hogy kimenjünk elétek a reptérre? –elgondolkoztam.
- Persze! De csak te gyere,meg esetleg Esme. –mormoltam.
- Ajj Bella! Tudom,hogy már megbocsájtottál Edwardnak. Most miért nem jöhet ő is? –nyafogta.
- Azért mert ezt az ügyet azért meg akarom vele megbeszélni,és ezt nem mindenki előtt szeretném közölni. –Alice egy pillanatig mérlegelte a választ majd megszólalt:
- Jogos a kérés. Ő nem jön! –jelentette ki Alice.
- Köszönöm Alice! –hálálkodtam.
- Semmiség. Hamarosan találkozunk. Szia! –én is elköszöntem majd letettem a telefonom. A kijelzőn megjelent a dátum. Szeptember 9.-e. Te jó ég! A telefonom majdnem kiesett a kezemből,mikor megláttam. Tehát 4 nap múlva születésnapom,két napig utazunk és akkor már csak 2 nap! Anyu kérdően nézett rám.
- Kivel beszéltél? –tudakolta anyu.
-Alice-szal. Azt mondta kijön Esme-vel Seattle-be a reptérre. –feleltem. Anyu meghatóan bólintott,majd félénken megállapította:
- Alice és Esme nagyon kedvesek. De én a szőke,hajú lányt sose látom… veled. –fejezte be a mondatot. –Azt hittem vele is nagyon jóban vagy.
- Nehéz ügy. Rosalie nem nagyon kedvel engem,de én szeretem mindannyiukat.
- Főleg Edwardot. –vigyorgott. Mikor meghallottam Edward nevét,a szívem őrült tempót diktált.
- Igen. –motyogtam,paradicsom vörösen,ha vörösebben nem. Szerencsére felharsant a mikrofon és közölték:
- A Seattle-i járat 20 perc múlva indul. –hálát adtam az égnek,mert anyu így nem tud faggatni. Majd elindultunk az 5-ös terminál felé. Elvették a jegyünket,majd jó utat kívántak nekünk. Leültünk a gépbe,én pedig visszagondoltam arra a napra amikor eljöttem Forksból. Az emlékek fájdalmasan vájtak a szívembe. Nem akartam ezt érezni,így elhessegettem a gondolatot. Szálltak fel az emberek a gépre,és észrevettem,hogy egy hófehér bőrű, hosszú vörös hajú lány, rám nézett. Szeme hihetetlenül zöld volt. Majd elmosolyodott. Édes Istenem! Ez egy vámpír csak kék kontaktlencsét rakott vörös szemébe. Összeborzongtam. Mit keres egy vámpír a nap fényes Jacksonvill-ben? A telefonom,megrezzent a zsebembe. A szívem hihetetlenül,gyorsan vert és a kezem alig akarta megnyitni az üzenetet.
„Szia Bella! Tanya üdvözletét küldi” –olvastam. Háromszor el kellett olvasnom,az üzenetet,hogy felfogjam. Tanya. A vörös hajú lány felé néztem,ő pedig gonosz vigyorral felém nézett. A rémület le bénított. A telefonomért nyúltam,és elkezdtem Alice számát megkeresni. Újabb üzenet jött. „Meg ne próbáld!” A könnyek a szemembe szöktek,és a lány hirtelen felpattant a helyéről,és kiment. Közben éreztem,hogy engem néz. A vér is megfagyott bennem. Megint megrezzent a telefonom. De szerencsére csak Alice volt az. „Bella! Nagyon vigyázz magadra! Kérlek! Az a nő,Tanya régi barátnője! –olvastam. – Ne menj utána,ne szólj hozzá,és ne nézz rá. Ha a szemébe nézel befolyásolni tudja a gondolataidat. El is kezdtük követni Tanya-t meg ezt a nőt. Nyugodj meg! Puszil: Alice. Ó Istenem. Miért?
- Kapcsolják be a biztonsági öveiket! –mondta a pilóta. Engedelmeskedtem. A légnyomás hamarosan megváltozott,és nem sokára Forksban leszek,ahol ismét veszedelmes lények vadásznak. Rám.
- Bella! Szeretnél enni valamit indulás előtt,vagy majd a gépen eszel? –kérdezte. Az agyam hirtelen fel sem fogta mit kérdezett anyu. Mit is kérdezett?
- Ömm… Anyu mit is kérdeztél? Nem értettem jól. –motyogtam vörösen. Anyu felsóhajtott.
- Szeretnél enni most vagy majd a gépen? –ismételte.
- Majd a gépen. –válaszoltam találomra. Egyáltalán nem voltam éhes. Csak azt akartam,hogy lássam már Edwardot,hogy öleljen át. Az se érdekelt,hogy Tanya miket mondott. Legkevésbé sem. A telefon rezegni kezdett a zsebembe én pedig automatikusan felvettem.
- Igen? –szóltam bele.
- Szia Bella! –csicseregte Alice. –Szeretnéd,hogy kimenjünk elétek a reptérre? –elgondolkoztam.
- Persze! De csak te gyere,meg esetleg Esme. –mormoltam.
- Ajj Bella! Tudom,hogy már megbocsájtottál Edwardnak. Most miért nem jöhet ő is? –nyafogta.
- Azért mert ezt az ügyet azért meg akarom vele megbeszélni,és ezt nem mindenki előtt szeretném közölni. –Alice egy pillanatig mérlegelte a választ majd megszólalt:
- Jogos a kérés. Ő nem jön! –jelentette ki Alice.
- Köszönöm Alice! –hálálkodtam.
- Semmiség. Hamarosan találkozunk. Szia! –én is elköszöntem majd letettem a telefonom. A kijelzőn megjelent a dátum. Szeptember 9.-e. Te jó ég! A telefonom majdnem kiesett a kezemből,mikor megláttam. Tehát 4 nap múlva születésnapom,két napig utazunk és akkor már csak 2 nap! Anyu kérdően nézett rám.
- Kivel beszéltél? –tudakolta anyu.
-Alice-szal. Azt mondta kijön Esme-vel Seattle-be a reptérre. –feleltem. Anyu meghatóan bólintott,majd félénken megállapította:
- Alice és Esme nagyon kedvesek. De én a szőke,hajú lányt sose látom… veled. –fejezte be a mondatot. –Azt hittem vele is nagyon jóban vagy.
- Nehéz ügy. Rosalie nem nagyon kedvel engem,de én szeretem mindannyiukat.
- Főleg Edwardot. –vigyorgott. Mikor meghallottam Edward nevét,a szívem őrült tempót diktált.
- Igen. –motyogtam,paradicsom vörösen,ha vörösebben nem. Szerencsére felharsant a mikrofon és közölték:
- A Seattle-i járat 20 perc múlva indul. –hálát adtam az égnek,mert anyu így nem tud faggatni. Majd elindultunk az 5-ös terminál felé. Elvették a jegyünket,majd jó utat kívántak nekünk. Leültünk a gépbe,én pedig visszagondoltam arra a napra amikor eljöttem Forksból. Az emlékek fájdalmasan vájtak a szívembe. Nem akartam ezt érezni,így elhessegettem a gondolatot. Szálltak fel az emberek a gépre,és észrevettem,hogy egy hófehér bőrű, hosszú vörös hajú lány, rám nézett. Szeme hihetetlenül zöld volt. Majd elmosolyodott. Édes Istenem! Ez egy vámpír csak kék kontaktlencsét rakott vörös szemébe. Összeborzongtam. Mit keres egy vámpír a nap fényes Jacksonvill-ben? A telefonom,megrezzent a zsebembe. A szívem hihetetlenül,gyorsan vert és a kezem alig akarta megnyitni az üzenetet.
„Szia Bella! Tanya üdvözletét küldi” –olvastam. Háromszor el kellett olvasnom,az üzenetet,hogy felfogjam. Tanya. A vörös hajú lány felé néztem,ő pedig gonosz vigyorral felém nézett. A rémület le bénított. A telefonomért nyúltam,és elkezdtem Alice számát megkeresni. Újabb üzenet jött. „Meg ne próbáld!” A könnyek a szemembe szöktek,és a lány hirtelen felpattant a helyéről,és kiment. Közben éreztem,hogy engem néz. A vér is megfagyott bennem. Megint megrezzent a telefonom. De szerencsére csak Alice volt az. „Bella! Nagyon vigyázz magadra! Kérlek! Az a nő,Tanya régi barátnője! –olvastam. – Ne menj utána,ne szólj hozzá,és ne nézz rá. Ha a szemébe nézel befolyásolni tudja a gondolataidat. El is kezdtük követni Tanya-t meg ezt a nőt. Nyugodj meg! Puszil: Alice. Ó Istenem. Miért?
- Kapcsolják be a biztonsági öveiket! –mondta a pilóta. Engedelmeskedtem. A légnyomás hamarosan megváltozott,és nem sokára Forksban leszek,ahol ismét veszedelmes lények vadásznak. Rám.
UI.: Én a vámpír csajt valahogy így tudnám elképzelni. De a fantáziátokra bízom. :)
Szia
VálaszTörlésmár nagyon vártam ezt a fejit
Szegény Bella nagyon megijedhetett a repulon
várom a kovit
puszy
Wooooow :D Nagyon jóó lett :D:D:D
VálaszTörlésSzia:)
VálaszTörlésNagyon jó lett a fejezet.
És a következő tényleg hosszabb lesz? *.* Dejó :D
Majd siess vele.
És tök jó ez a kép :)
puszi ^^
Nagyon, szépen köszönöm a komikat. És igyekszek *.* :)
VálaszTörlésSzia!
VálaszTörlésMost kezdtem olvasni és tetszenek a fejezetek, de egy kicsit lehetnének hosszabbak is. :P :)
Remélem hamar jön a következő. :D
Jajj,nagyon köszönöm Mindenkinek*-*
VálaszTörlés