13.fejezet

Sziasztok! Meghoztam a 13. fejezetet. Igazándiból fogalmam sincs mennyi fejezetre szeretném ezt a sztorit,de remélem 20 vagy 21 meg lesz. Ezt még a jövő dönti el. :/  Sajnálom,hogy ilyen késő jöttem,de nyár van és itthon se voltam igazándiból,de szerintem-előreláthatólag- a nyáron vége lesz ennek a történetnek.  Jön a suli és egyben a felvételi,rá kell majd hajtanom rendesen. De ez még nem most lesz,úgyhogy egyenlőre jók legyetek,élvezzétek a nyarat ameddig lehet!! Puszi.. 
Egyébként kösz annak aki szavazott az előző bejegyzésben. Előre láthatólag,ha ennek az irománynak vége lesz,elkezdem azt. :) Remélem... UI: Komikat a csetbe vagy,a hozzászólásokba. :)
A szívem össze-vissza vert,nem tudtam tényleg ezt akarom-e. Az agyam máshol járt,így mikor megcsörrent a telefonom,ijedtemben felsikoltottam. Reszketve, vettem fel a telefont még a kijelzőt sem néztem meg.
- Halló. –szóltam bele egy kissé,görcsölve.
- Bella,akkor kijössz? –kérdezte Peter. Egy pillanatra leblokkoltam,de megmondtam az igazat.
- Sajnálom,de nem megyek. Vissza megyek Forksba. –mondtam. Peter hallgatott,de utána felsóhajtott,és beleszólt a telefonba.
- Oh,rendben. Akkor,majd valamikor összefutunk. –elköszöntem tőle,és letettem a telefont. Előszedtem a bőröndömet,és elkezdtem bele pakolni pár cuccot. Anyu riasztott fel pakolásomból:
- Akkor,elmész? –szemébe nézve láttam,a szomorúságot tükröződni. Hirtelen azt se tudtam mit mondjak. Az igazat. Csak azt lehet.
- A helyzet az,hogy.. –égtem mint a sült csirke. –Nem kertelek. Vissza megyek Forksba. Helyre kell tenni a dolgokat. –mondtam. Anyu leült az ágyra.
- Akkor nem maradsz itt. Pedig már úgy vártam a szülinapodat. –keserűen elmosolyodott. Egy ötletem támadt. Mostanában annyi ötletem van… Hmm.
- Gyere velem,és akkor ott meg bírnánk ünnepelni együtt,akikkel boldog vagyok. –mosolyogtam. Anyu,felnézett és elmosolyodott.
- Rendben. Foglalok két jegyet Forksba. –rögtön belelkesedett. Ezt még megbánom. –gondoltam. Főleg ha Alice is beszáll, a születésnapi szervezésbe. Abban a pillanatban,megcsörrent a telefonom.
- Bella! –sikoltotta Alice boldogan. –Úgy örülök,hogy hazajössz. –most nem látom Alicet,de tuti,hogy kiugrott a bőréből. Elméletben.
- Nyugi Alice! Először is tisztázzunk valamit. –Alice felsóhajtott. –Csak annyi,hogy ne csinálj nagy felhajtást. Kérlek. –kérleltem Alicet,de nagy valószínűséggel hiába.
- Jó,megpróbálom visszafogni magam. Bella,egyébként mindenki örül,hogy jössz. Tényleg. –mondta Alice. Ez elég hihetetlen mert Rosalie nem nagyon kedvel.
- Hát,jó akkor majd találkozunk. –mormoltam. Tovább pakoltam a melegebb ruhákat a táskába,ugyanis Forks-ban ilyenkor már nincs,hű de nagy forróság mint itt Jacksonvillben.
- Kicsim,foglaltam jegyet este hétre! –kiáltotta anyu.
- Oké. –éppen a laptopomat raktam be amikor,anyu egy tál salátát rakott le elém.
- Ümm.. köszi. –igazándiból tényleg éhes voltam,abba hagytam a pakolást és elkezdtem enni a salátát. Anyu az ágyamon ült és engem nézett. –Egyébként,Phil tudja hogy jössz velem Forksba? –kérdeztem miközben egy darab saláta levelet a villámra tűztem.
- Igen most beszéltem vele,ő csak 19.-én jön haza a táborból. –mosolygott. –Annyira szereti a munkáját. Jut eszembe. –anyu felállt és kiment. Mire megettem a salátát anyu egy dobozzal tért vissza. –Ezt Phil neked szánta. Születésnapodra. –mosolygott anyu. Én csak a csomagot néztem. Ismét egy csomag,ismét eltelt egy év,és már két évvel idősebb vagyok Edward-nal. A felismerés fejbe vágott. – Na,nem akarod ki bontani? –kérdezte anyu,a csomagot szorongatva. Lenyeltem a félelmemet,és megszólaltam.
- Nem,majd a születésnapomon. –megpróbáltam mosolyogni.

- Igazad van. Olyan születésnapot csapunk neked,hogy az összes 19 éves megirigyelhetné. –. Úgy döntöttem közbe szólok,mielőtt anyu brutálisan is belelkesedne és a végén Los Angeles-ben akarja majd megünnepelni a születésnapomat,és hát ha Alice is beszáll… Na mindegy a szülinapom még nem ma van.
- Anyu figyelj! Nem akarok nagy felhajtást,csak annyi hogy azokkal legyek akiket szeretek,és kész! –jelentettem ki ellentmondást nem tűrően. Még alig beszéltem így de a határozottság az jó ha megvan. Anyu elmosolyodott.
- Jó,akkor csak egy kis összejövetel lesz. Rendben?
- Köszönöm. –bólintottam. Anyu kivitte a csomagot,én meg persze megkönnyebbülten felsóhajtottam. Ásítottam mikor anyu bejött.
- Aludnod kéne mielőtt elindulunk. –jegyezte meg. Álmosan bólintottam,majd mikor a fejemet lehajtottam a párnára,rögtön álomba merültem. Egy kéz simított végig a hajamon.
- Már ennyi az idő? –nyöszörögtem,még csukott szemmel.
- Igen. Ideje felkelni! Indulunk! –mormolta anyu. Ásítottam de felkeltem. Hamarosan újra visszatérek az életemhez. Mire elkészültünk,a taxi már a ház előtt állt. Kinn iszonyú nagy hőség tombolt a fejemen már csurgott a víz. A taxiban Hál'  Istennek hűvös volt. Beszálltunk,és meg csak kifelé néztem az ablakon a tengert és a tömeget. Mikor kiértünk a reptérre,a szívem őrült vágtába kezdett. Hamarosan… –gondoltam,és kiszálltam,hogy elinduljak oda ahonnan jöttem.