18.fejezet

Sziasztok! Itt van a következő fejezet,hosszú idő óta először. Megértem,ha azt mondjátok nem lett olyan jó,és hosszú. Tudom én ezt. Remélem azért tetszeni fog. Kérlek,írjatok kommentet. Köszönöm:) Egyébként őszintén fogalmam sincs,mennyi fejezetes lesz.

Nem tudtam, mit csináljak végül odamentem Peter-höz,és megöleltem.
- Köszönöm! –suttogtam a fülébe hálásan. Elléptem tőle és Edwardhoz bújtam,ő pedig átkarolt. Millió kérdés zakatolt a fejemben, mint például: „ Mi lett Tanya-val és Dianna-val?”. Edward Alice-re nézett amikor a lány rögtön megszólalt.
- És velük mi lett? –kérdezte.
- Peter elintézte őket. –legyintett Edward. –És hálás vagyok neki, amiért Bellát megmentette. –nézett rá Peter-re. –Nagyon köszönöm! Hogyan hálálhatom meg? –kérdezte Edward, szeme pedig tele volt hálával.
- Nincs mit köszönnöd! Bella nekem is fontos,de legfőképp neked.
- De akkor most.. Meghaltak? –kérdeztem. Peter és Edward egymásra néztek majd rám. Edward magához vont és megcsókolta a fejem búbját.
- A helyzet az, hogy Tanya-t nem öltem meg,de Dianna-t sikerült elkapnom. –jelentette ki Peter. Döbbenten néztem rá majd Edward-ra.
- De Tanya. . . –kezdtem. De Edward belém fojtotta a szót.
- Carmen és Eleazar érte jöttek. Még Alice felhívta őket időben, és sikerült Tanya fejével beszélniük. Tanya teljesen kiborult és holnap szeretne eljönni hozzánk, persze ha csak te is szeretnéd Szerelmem. –teljesen ledöbbentem. Tanya? Aki tönkretette majdnem az egész életem?
- Nekem nincs ellenemre, de biztosan bocsánatot jön kérni?
- Természetes, hogy aggódsz Bella de Carmen-ben és Eleazar-ban lehet bízni, és ők bíznak Tanya-ban. Tanya pedig sosem okozna ekkora csalódást nekik. – mondta Carlisle.
- Semmi ok az aggodalomra, Bella. –mondta Edward. Bólintottam.
- Peter! Alice körbevezet a házban és megmutatja a szobádat. Szívesen látunk téged. –mosolygott Esme.
- Köszönöm! Ez sokat jelent nekem. – mondta, Alice pedig intett neki és felsuhantak az emeletre. Szétnéztem és leültem, annyira kifárasztott a mai nap, hogy azt sem tudtam hol áll a fejem. Edward mellém ült és a kezébe vette az egyik kezemet.
- Annyit kihagytam a suliból. –panaszoltam. – Nem fogom tudni tartani a tempót. Edward felemelte a fejemet, hogy a szemébe nézzek.
- Ha szeretnél menni, akkor menjünk majd rendben? De most ez csak előkészítő az egyetemre. –bólintottam. Te jó ég! Teljesen kiment a fejemből az egyetem. Még jó, hogy van egy előkészítő hónap pedig már rég lecsúsztam volna a ranglétrán a sok okos tojás között.
- Köszönöm! –mondtam. Edward csak mosolygott, miközben Alice hirtelen megszólalt.
- Edward elviszed, Bellát a házatokba vagy itt alszik? –kérdezte. –Nem azért csináltuk, hogy csak egymagába álljon. –jelentette ki ellentmondást nem tűrően. – De reggel hamarabb hozd vissza, mert Renée nem örülne neki, ha nem látná, hogy itt van. –elfojtottam egy vigyort.
- Persze! –mosolygott Edward. Alice intett, Edward pedig magával húzott az ajtó felé. Az autójánál megállt, két keze közé fogta az arcomat és megcsókolt. A szívem a torkomban,és a pulzusom az egekbe szökött. Éreztem,hogy elmosolyodik.
- Menjünk. –mondta, én pedig erőtlenül bólintottam.

;FONTOS!!!!

Sziasztok! Tudom nagyon sokáig elhanyagoltam ezt az oldalt. De volt okom rá. Összekellet szednem magam,lelkileg ami nem kis munka és még most is megingok. Rengeteget gondolkoztam az oldalon,hogy mi legyen a sorsa. És úgy gondoltam folytatom az írást! Mert szeretek,írni és sokat jelentett nekem régebben is. Tényleg nehezen tudtam dönteni,mert még mindig össze vagyok törve,lelkileg. Kívül mutatom milyen erős vagyok,de valójában ez csak álca. Visszatérve at íráshoz. Köszönöm azoknak akik,hittek/hisznek bennem. Remélem megértitek!! Tényleg sajnálom. De rengeteg idő kellett nekem mire "összekaptam" magam. Még mindig van mit. Szóval remélhetőleg a jövőhét folyamán hozom a következő fejezetet! Köszönöm,hogy kiálltatok mellettem és,hogy hisztek bennem!