2011. augusztus 31., szerda
Elérhetelenség--"
Sziasztok! Áwh..na a lényeg,hogy bedöglött a gépünk,úgyhogy nem bírom írni.. Most is apuméról írok persze titokban,de gondoltam illik ezt megosztani.. Ahogy sikerült jelentkezem!!
2011. augusztus 30., kedd
Díj
Köszönöm:Lívinek,és Rubinak :)
Szabályok:
- Tedd ki a logót!
- Írj magadról egy kis szösszenetet!
- Küldd tovább 5 írónak!
1997.-óta a boldogítom a világot,most vagyok 14 éves(már elmúlta). Másodikos koromban furulyát tanultam,3-tól 6.-ig pedig fuvolát. Nagyon szeretek/szerettem fuvolázni,de sok volt így abba hagytam, Pár éve kezdtem el írni,és rájöttem,hogy nagyon szeretem ezt. Emelet imádok olvasni,szinte bármit,úgyhogy ez a tanulásban is elég hatásos. :) Ennyi lenne.
Akiknek küldöm:
Természetesen vissza Rubinak és Lívinek.
Đonnának
Dórinak
Most egyenlőre ennyi hutot kapásból eszembe:)
2011. augusztus 25., csütörtök
17.fejezet
Sziasztok! Ketten írtak,megjegyzést az előzőhöz de itt van a 17.fejezet. Már három napja kész van és azt hittem írtok de nem. És ez nekem rosszul esett,úgyhogy... Lehet ez lett az utolsó. :( Sajnálom.
Köszönöm a két embernek.!
- Peter? –döbbentem le teljesen. – De hiszen… te ember vagy.. –hitetlenkedtem. Peter elmosolyodott én pedig azt sem tudtam mit mondjak.
- Nem,Bella. Én is vámpír vagyok,csak a képességem az alakváltoztatás. Olyannak szoktam mutatni magam napfényes helyeken,ahogy emberként néztem ki,így nem csillogok. A szeme aranyba borult hirtelen,bőre hófehér lett.. Viszont,csak a szeme és a bőre színe változott meg
- Most,hogy ki beszélgettétek magatokat.. –kezdte Tanya,és hirtelen megfogta a két karom így moccanni sem tudtam. Olyan erősen fogta a karomat,hogy éreztem amikor egy könnycsepp folyt végig az arcomon.
- Peter! Menj! Legalább te ne halj meg.. –kérleltem. Peter hirtelen eltünt és Tanya-t egy fához hajította.
- Menj Bella! –kiáltotta. Nem,nem,nem!
- Nem hagyom itt Edwardot. –mondtam határozottan. Peter,arcán hitetlenkedés tükröződött.
- Menj már! Majd kiszabadítom a barátodat. –hittem neki,bíztam benne így elkezdtem rohanni,de sajnos pont akkor ért vissza Dianna a vadászatból,és szeme rubintként csillogott.
- Hova-hova kedvesem? –kérdezte Dianna,gyönyörű mosollyal az arcán. A szívem kihagyott amikor Dianna megfogta a karomat és ellökött.
- Nem mész sehova ameddig én vagy Tanya nem mondja! –üvöltötte.
- Rendben. –dadogtam. Dianna megfogta a karomat és hiába akartam fel állni mindig el estem,így szinte a földön húzott végig. Mikor odaértünk,akkor éppen Peter volt olyan fura pajzsos valamivel körbe kerítve.
- Kár volt elmenne. –mondta,megragadta a karomat,és először a reccsenést hallottam majd utána a fájdalmat és a dobhártya szaggató sikolyt. Rádöbbentem hogy én sikoltozom. Hallottam amint Edward felordított,én pedig próbáltam nem sikoltozni. Nem akartam neki fájdalmat okozni. A fogaimat összeszorítottam,a könnyek pedig megállíthatatlanul hullottak. Hirtelen nagyon gyorsan történt minden. Hét vámpír jelent meg,és lefogták Tanya-t és Dianna-t is. Jasper Tanya-t tartotta fogva,Emmett Dianna-t,Rosalie és Esme pedig ki akarták szabadítani Edwardot. Alice és Carlisle pedig mellettem voltak.
- Bella,annyira sajnálom,hogy hamarabb nem tudtunk jönni de valami miatt nem tudtuk mi történik veletek. –mondta Alice.
- Semmi baj! Tényleg. –mondtam őszintén. Alice felpattant majd a kisházhoz rohant.
- Bella! Hogy van a karod? Nagyon fáj? –kérdezte Carlisle.
- Igen,és nem bírom megmozdítani. –feleltem. Carlisle kötelességtudóan bólintott,majd megszólalt.
- Rosalie! –kiáltotta. A szívem hetedik sebességre kapcsolt amikor Rosalie leguggolt,Carlisle mellé.
- Kérlek Rose,vidd haza Bellát! –kétkedve néztem Rosalie arcát és végül bólintott. Megkönnyebbülten felsóhajtottam. Rosalie rám nézett majd a karjába kapott és a ház felé száguldott. Nem tudta mit kérdezzek vagy mondjak. Mikor a házhoz értünk Rosalie Edward szobájába ugrott majd letett a bőr kanapéra.
- Köszönöm! –mormoltam hálásan. Rosalie csak biccentett és én beértem ennyivel.
-Rosalie. –kezdtem félénken. –Anyu nem tudod hol van? –kérdeztem.
- Elvittem egy szállodába. Arra kért. – csak bólintottam mire Rosalie hirtelen lesuhant. Fel keltem,és én is lementem. Carlisle állt az ajtóban.
- Edward.. ? –kérdeztem. Carlisle,szeme felém rebbent én pedig rettegve figyeltem.
- Jól van,de nem tudjuk kiszabadítani. Tanya azt mondta,csak akkor szabadítja ki,hogyha vissza mész.. –a hangja elhalkult.
- Még jó hogy vissza megyek! –szinte hisztérikusan mondtam. Legnagyobb döbbenetemre Rosalie közbe szólt.
- Bella,ezt Edward sem akarná. Nem engedhetünk el. –közölte. Erre köpni-nyelni nem tudtam,és bénán ácsorogtam amikor Carlisle bólintott.
- Igaza van Rosalie-nak Bella! Semmi szükség veszélynek kitenni téged.
- De Edward… -motyogtam. Carlisle egy határozott „nemmel” belém fojtotta a szót,utána pedig egy szempillantás alatt begipszelte a karomat. Az ajtó kinyílt és belépett rajta: Emmett- akinek a nyakába Rosalie rögtön oda ugrott. Esme: akit Carlisle hosszan megölelt,Alice és Jasper és a legvégén Edward. Odamentem hozzá,és megcsókoltam. Az ajtóban pedig Peter állt aki csalódottan figyelt rám.
Komikat kérnék. Köszönöm!
Köszönöm a két embernek.!
- Peter? –döbbentem le teljesen. – De hiszen… te ember vagy.. –hitetlenkedtem. Peter elmosolyodott én pedig azt sem tudtam mit mondjak.
- Nem,Bella. Én is vámpír vagyok,csak a képességem az alakváltoztatás. Olyannak szoktam mutatni magam napfényes helyeken,ahogy emberként néztem ki,így nem csillogok. A szeme aranyba borult hirtelen,bőre hófehér lett.. Viszont,csak a szeme és a bőre színe változott meg
- Most,hogy ki beszélgettétek magatokat.. –kezdte Tanya,és hirtelen megfogta a két karom így moccanni sem tudtam. Olyan erősen fogta a karomat,hogy éreztem amikor egy könnycsepp folyt végig az arcomon.
- Peter! Menj! Legalább te ne halj meg.. –kérleltem. Peter hirtelen eltünt és Tanya-t egy fához hajította.
- Menj Bella! –kiáltotta. Nem,nem,nem!
- Nem hagyom itt Edwardot. –mondtam határozottan. Peter,arcán hitetlenkedés tükröződött.
- Menj már! Majd kiszabadítom a barátodat. –hittem neki,bíztam benne így elkezdtem rohanni,de sajnos pont akkor ért vissza Dianna a vadászatból,és szeme rubintként csillogott.
- Hova-hova kedvesem? –kérdezte Dianna,gyönyörű mosollyal az arcán. A szívem kihagyott amikor Dianna megfogta a karomat és ellökött.
- Nem mész sehova ameddig én vagy Tanya nem mondja! –üvöltötte.
- Rendben. –dadogtam. Dianna megfogta a karomat és hiába akartam fel állni mindig el estem,így szinte a földön húzott végig. Mikor odaértünk,akkor éppen Peter volt olyan fura pajzsos valamivel körbe kerítve.
- Kár volt elmenne. –mondta,megragadta a karomat,és először a reccsenést hallottam majd utána a fájdalmat és a dobhártya szaggató sikolyt. Rádöbbentem hogy én sikoltozom. Hallottam amint Edward felordított,én pedig próbáltam nem sikoltozni. Nem akartam neki fájdalmat okozni. A fogaimat összeszorítottam,a könnyek pedig megállíthatatlanul hullottak. Hirtelen nagyon gyorsan történt minden. Hét vámpír jelent meg,és lefogták Tanya-t és Dianna-t is. Jasper Tanya-t tartotta fogva,Emmett Dianna-t,Rosalie és Esme pedig ki akarták szabadítani Edwardot. Alice és Carlisle pedig mellettem voltak.
- Bella,annyira sajnálom,hogy hamarabb nem tudtunk jönni de valami miatt nem tudtuk mi történik veletek. –mondta Alice.
- Semmi baj! Tényleg. –mondtam őszintén. Alice felpattant majd a kisházhoz rohant.
- Bella! Hogy van a karod? Nagyon fáj? –kérdezte Carlisle.
- Igen,és nem bírom megmozdítani. –feleltem. Carlisle kötelességtudóan bólintott,majd megszólalt.
- Rosalie! –kiáltotta. A szívem hetedik sebességre kapcsolt amikor Rosalie leguggolt,Carlisle mellé.
- Kérlek Rose,vidd haza Bellát! –kétkedve néztem Rosalie arcát és végül bólintott. Megkönnyebbülten felsóhajtottam. Rosalie rám nézett majd a karjába kapott és a ház felé száguldott. Nem tudta mit kérdezzek vagy mondjak. Mikor a házhoz értünk Rosalie Edward szobájába ugrott majd letett a bőr kanapéra.
- Köszönöm! –mormoltam hálásan. Rosalie csak biccentett és én beértem ennyivel.
-Rosalie. –kezdtem félénken. –Anyu nem tudod hol van? –kérdeztem.
- Elvittem egy szállodába. Arra kért. – csak bólintottam mire Rosalie hirtelen lesuhant. Fel keltem,és én is lementem. Carlisle állt az ajtóban.
- Edward.. ? –kérdeztem. Carlisle,szeme felém rebbent én pedig rettegve figyeltem.
- Jól van,de nem tudjuk kiszabadítani. Tanya azt mondta,csak akkor szabadítja ki,hogyha vissza mész.. –a hangja elhalkult.
- Még jó hogy vissza megyek! –szinte hisztérikusan mondtam. Legnagyobb döbbenetemre Rosalie közbe szólt.
- Bella,ezt Edward sem akarná. Nem engedhetünk el. –közölte. Erre köpni-nyelni nem tudtam,és bénán ácsorogtam amikor Carlisle bólintott.
- Igaza van Rosalie-nak Bella! Semmi szükség veszélynek kitenni téged.
- De Edward… -motyogtam. Carlisle egy határozott „nemmel” belém fojtotta a szót,utána pedig egy szempillantás alatt begipszelte a karomat. Az ajtó kinyílt és belépett rajta: Emmett- akinek a nyakába Rosalie rögtön oda ugrott. Esme: akit Carlisle hosszan megölelt,Alice és Jasper és a legvégén Edward. Odamentem hozzá,és megcsókoltam. Az ajtóban pedig Peter állt aki csalódottan figyelt rám.
Komikat kérnék. Köszönöm!
2011. augusztus 19., péntek
Díj
Dórinak,és Elizabeth-nek.
Szabályok:
1.Tedd ki a logót a blogodra!
2.Köszönd meg a díjat attól akitől kaptad!
3.Írj ki magadról 7 dolgot!
4.Küld tovább 7 írónak. (ne felejtsd el belinkelni a blogjukat)!
5.Hadj megjegyzést a blogjukon, hogy meglepetés várja őket!
7 dolog rólam:
1: Szeretek olvasni.
2: Nem nagy dolog,de szerelmes<3
3: Tud főzni.
4: Nagyon szeretek zenét hallgatni.
5: Szeretek írni.
6: Barátságos.
7: Imádom a Twilight-ot.
Küldöm:
Sunny-nak
Lizzy-nek
Dórinak vissza
és Elizabeth-nek is vissza
Ennyi.. :D Többet nem írok.
Küldöm:
Sunny-nak
Lizzy-nek
Dórinak vissza
és Elizabeth-nek is vissza
Ennyi.. :D Többet nem írok.
2011. augusztus 15., hétfő
16.fejezet
Sziasztok! Itt is van a 16. fejezet. :) Remélem elnyeri tetszéseteket. Köszönöm,az előzőhöz a 4 db véleményt. Több is jól esett volna.. :[ Na mindegy. Itt van
Tanya fogta a két karom és az erdő felé száguldott. Nem tudtam mit csináljak. Edwardot fogalmam sincs hova vitette,én pedig nem futhattam el előle ugyanis hiába tennék már két lépést, bármikor kitörheti akár a nyakamat is. Észre sem vettem,hogy az erdő közepén állunk és egy kis ház állt ott. Tanya úgy engedte el a karomat,hogy közben eltántorított így hanyatt estem. Én pedig sírógörccsel küszködve felálltam és úgy gondoltam,jobb lesz ha hallgatok. Hirtelen Dianna jelent meg és mosollyal üdvözölte Tanyat.
- A lányt vidd be a házba. –jelentette ki Tanya. Dianna megragadta a karomat,én pedig nem ráztam le,mert akkor legrosszabb esetben kicsavarja a karomat. Óriási. Dianna lelökött egy székre és megkötözött.
- Úgysem tudnék elszökni. –jelentettem ki. Meglepett,hogy a hangom nem csuklott el. Dianna csak elvigyorodott.
- Ó,tudom én azt. De ez parancs volt. –majd megkötözte a kezeimet és a lábamat. Mikor Dianna kiment egy hangot hallottam,és azon nyomban megkönnyebbültem.
- Bella. –nyögte Edward.
- Edward,annyira sajnálom. –most már nem bírtam tovább,zokogtam a megkönnyebbüléstől,hogy Edward jól van.
- Jaj,ne sajnáld az én hibám. Hogyha hallgatta volna Alice-re…
- Ó,elnézést hogy megzavarom ezt az idilli jelenetet,de elbeszélgetnék Bellával.
- Hozzá ne merj érni! –ordította Edward. Tanya gonoszan elvigyorodott,és megsimította az arcomat,engem pedig a hideg rázott. Edward szeme szikrákat szór,és szabadulni akart de valamiért nem tudott,pedig nem volt megkötve. Mintha… mintha valami burok féleség vette volna körül. Az adrenalin csak úgy száguldott az ereimben ahogy Tanya kikötötte a kezeimet és a lábaimat. Megfogott,és kiráncigált.
- Nos,mit csináljak veled? –járkált föl-alá gondolkodást tettetve.
- Hát,szerintem engedj el vagy ölj meg. –mondtam bátran. Tudtam,hogy nem ölne meg,ahhoz túlságosan szereti Edwardot.
- Ez jó ötlet,de az a helyzet,hogy nem akarlak megölni. –meglepett a kijelentése. –Úgy tudom,hogy Edward nem szeretné,hogy vámpír legyél. –ahogy ezt mondta meghűlt bennem a vér. Nem,nem az nem lehet. Edward fog átváltoztatni. Csak ne Tanya. Nem akarom,hogy az ő mérge égesse az ereimet. Tanya látta az arcomon a rémületet,így elmosolyodott. A magabiztosságom azonnal elszállt.
- Egy kissé rémült vagy. –jegyezte meg. Még hogy rémült? Simán meg is ölhetne…
- Azt hiszem… ez nem lenne jó ötlet. –nyögtem.
- Ó nem?
- Tanya. Ha hozzáérsz….! –Edward nem fejezte be a fenyegetést,de Tanya csak mosolygott. Nem tudtam mit csináljak. Fussak vagy haljak meg? Egy hang megszólalt bennem,hogy futni kéne. A lábamat arrébb raktam. Tanya arany szeme viszont rögtön felém rebbent. És egyébként is,Dianna bármikor megállíthat ha Tanya nem is. Elfogadtam a tényt miszerint,nincs menekvés. Meghalok. A kezemet magam köré fontam,hogy ne fázzak. Legalább egy pulcsit hozott volna nekem,vagy valami inni valót. Remek.
- Szóval visszatérek az eredeti tervre. Szerintem átváltoztatlak,de lehet,hogy csak megharaplak,viszont nem változol át. –a lábam remegni kezdett.
- Ne!Kérlek! Engedj el és esküszöm,soha többé nem látsz engem Forks közelében. –könyörögtem. Tanya megrázta a fejét.
- Arról szó sem lehet. Azt akarom,hogy lássa Edward,hogyan veszít el téged. –megremegtem.
- De nem teheted ki ekkora szenvedésnek. Hiszen szereted. –hitetlenkedtem. Tanya,bólintott.
- Igen szeretem,de ő téged szeret és te csak útban vagy. . . –Tanya felém lépett egy lépést.
- Kérlek. –könyörögtem. –Ne változtass át. –Edward felordított,én pedig félve a ház felé pillantottam. – Ne tedd ezt Edwarddal. –Tanya szeme szomorúan megvillant.
- Pont rá gondolok.. –ordította. – Te csak útban vagy neki,nem lehetsz vele. És jobb ha nem provokálsz ki Bella. –a nevemet gúnyosan ejtette.
- Eszemben sincs.. –dadogtam. Tanya kivillantotta éles fogait én pedig hátráltam,majd egy hangot hallottam.
- Nem ajánlom. – a szívem egyre gyorsabban vert,ahogy Tanya előre fordult és szembe fordult a vámpírral.
2011. augusztus 5., péntek
15.fejezet
Sziasztok! Itt is van a 15. fejezet. :) Remélem elnyeri tetszéseteket. Köszönöm,az előzőhöz a véleményeket. Nem is húzom,itt van. Igen,úgy lett volna hogy hosszabb lesz,de ez így sikerült:S Sorry.
Két nap után végre ereszkedni kezdett, a repülő. A szívem össze-vissza vert folyamatosan. Halálra voltam rémülve Tanya miatt. Anyu szerencsére nem vette észre,hogy szét izgulom magam,de szerintem azt gondolta,hogy csak Edward miatt vagyok ideges. De most nem vágytam semmi másra,csak hogy Edward karjai közé zárjon. Elfelejtettem azt a dolgot,és cseppet sem érdekelt már. A gép egyre közelebb került a földhöz,és már szinte ugráltam,nem tudom miért talán örömömben vagy csak,hogy Edwardot lássam. De a második okra támaszkodtam inkább. A pilóta közölte,hogy ideje leszállni. Idegesen kiszálltam a gépről és a csomagomat el is vettem. Anyu is jött utánam és kérdően nézett rám.
- Olyan idegesnek tűnsz. –jegyezte meg. Én csak megvontam a vállam és a pályaudvart pásztáztam mikor megláttam Alicet. Szó szerint a nyakába borultam,miközben egy könnycsepp folyt végig az arcomon.
- Ó Alice. –motyogtam jéghideg vállába.
- Bella,nyugodj meg. Már rendben van minden. –eltolt magától majd elmosolyodott. Hófehér fogai csak úgy csillogtak. Üdvözöltem Esmet is de anyuval már most beszélgettek. Én csak elmosolyodtam. Elindultunk a kocsihoz ami Edward Volvo-ja volt. Alice átvette tőlem és anyutól a csomagot,és berakta a csomag tartóba. Hazafelé Esme vezetett,gondoltam nem Charlie-hoz megyünk és be is igazolódott a gyanúm amikor az ösvényre értünk. Lélekben felkészültem Edwarddal a találkozásra,de a szívem így is majd kiszakadt. Alice támogatóan megszorította a kezemet. Én félénken rá mosolyogtam. Esme és Anyu bevitték a csomagokat a házba és csodák csodájára Charlie is itt volt.
- Kislány,hazataláltál? –vigyorgott apu,én pedig megöleltem.
- Szia Apu! –mormoltam. Renée-t is üdvözölte én pedig felsóhajtottam. Jöjjön aminek jönnie kell. –gondoltam. Befelé mentem ahol Emmett,Jasper és Rosalie a kanapén ült. Edwardot nem láttam.
- Sziasztok! –köszöntem. Rosalie csak biccentett a fejével,Emmett viszont vámpír sebességgel idejött hozzám és óvatosan megölelt.
- Bells,végre itt vagy. Eddy már nagyon ki volt bukva. –vigyorgott Em. Óvatosan elmosolyodtam. Jasper,odajött hozzám és ő csak kezet fogott velem.
- Szia Jasper!
- Bella ne aggódj semmi baj,suttogta úgy hogy csak én halljam. –majd egy nyugodt hullám söpört végig rajtam,de közben ideges voltam. Rosalie felém fordult,aranyszőke haja olyan gyönyörű volt,meg egyébként is,hogy belém hasított az irigység.
- Edward fent van. –közölte kurtán,majd meglibbentette aranyszőke hajzuhatagát. Elindultam a lépcsőn,és benyitottam Edward szobájába ahol ott ült összeroskadva. A szívembe belehasított a fájdalom. Edward felém nézett,és óvatosan közelített.
- Bella! –hangjából megkönnyebbülés,őszinteség,és szerelem sugárzott. Nem bírtam tovább. Odamentem hozzá és megcsókoltam. Edward hezitált de végül visszacsókolt. A szívem újra egyenletesen dobogott,és én nem tudtam ellenállni neki. Erősen szorítottam magamhoz,amíg egy hangot nem hallottam.
- Bocsi,hogy megzavarom ezt a szép jelenetet,de Bellát magammal kell vinnem. –mondta Tanya. Hirtelen Edward védelmező tartásban állt előttem.
- Umm… Edward,nem akarlak bántani de ha te ezt akarod. –csörömpölést hallottam s Edward kiesett az ablakon.
- Edward! –sikoltottam magamon kívül.
Tanya gonosz mosollyal az arcán,közelített felém.
- Nem tudnak a közeledbe férkőzni Bella. –jegyezte meg,mintha valami kis dolog lenne. – Szerintem emlékszel Dianna-ra,birtoklom a képességét így senki nem tudja mi történik veled. Edward se. –susogta. Ez most nem érdekelt,csak Edward.
- Mit csináltál vele? –kérdeztem,és engem is meglepett de a hangom erősen csengett.
- Ó,csak elvitettem valahová Dianna-val. –a szívem összeszorult,hirtelen nem tudtam mit mondani. Tanya egyre közeledett,s a szívem is egyre jobban vert. Megállt előttem,és megnézett.
- Nem mintha nem lennél nagyon szép,mert emberként a legszebbek közé tartozol,de mégis hogy tudott beléd szeretni Edward? –kérdezte oldalra billentve a fejét. Ez azért hízelgő lett volna ha nem forgok halálos veszélyben.
- Nem tudom mégis miről beszélsz.. –makogtam. Tanya unottan felsóhajtott.
- Úgy tűnik,nem vagy tisztában miről beszélek. Arról,hogy mégis hogy csábítottad el? – üvöltötte,a második mondatot. – Hátha ettől eszedbe jut. –mondta mézes mázosan,és a karomnál fogva megragadott és kiugrott velem együtt az ablakon.
Komikat, kérek. Köszönöm. ;]
Két nap után végre ereszkedni kezdett, a repülő. A szívem össze-vissza vert folyamatosan. Halálra voltam rémülve Tanya miatt. Anyu szerencsére nem vette észre,hogy szét izgulom magam,de szerintem azt gondolta,hogy csak Edward miatt vagyok ideges. De most nem vágytam semmi másra,csak hogy Edward karjai közé zárjon. Elfelejtettem azt a dolgot,és cseppet sem érdekelt már. A gép egyre közelebb került a földhöz,és már szinte ugráltam,nem tudom miért talán örömömben vagy csak,hogy Edwardot lássam. De a második okra támaszkodtam inkább. A pilóta közölte,hogy ideje leszállni. Idegesen kiszálltam a gépről és a csomagomat el is vettem. Anyu is jött utánam és kérdően nézett rám.
- Olyan idegesnek tűnsz. –jegyezte meg. Én csak megvontam a vállam és a pályaudvart pásztáztam mikor megláttam Alicet. Szó szerint a nyakába borultam,miközben egy könnycsepp folyt végig az arcomon.
- Ó Alice. –motyogtam jéghideg vállába.
- Bella,nyugodj meg. Már rendben van minden. –eltolt magától majd elmosolyodott. Hófehér fogai csak úgy csillogtak. Üdvözöltem Esmet is de anyuval már most beszélgettek. Én csak elmosolyodtam. Elindultunk a kocsihoz ami Edward Volvo-ja volt. Alice átvette tőlem és anyutól a csomagot,és berakta a csomag tartóba. Hazafelé Esme vezetett,gondoltam nem Charlie-hoz megyünk és be is igazolódott a gyanúm amikor az ösvényre értünk. Lélekben felkészültem Edwarddal a találkozásra,de a szívem így is majd kiszakadt. Alice támogatóan megszorította a kezemet. Én félénken rá mosolyogtam. Esme és Anyu bevitték a csomagokat a házba és csodák csodájára Charlie is itt volt.
- Kislány,hazataláltál? –vigyorgott apu,én pedig megöleltem.
- Szia Apu! –mormoltam. Renée-t is üdvözölte én pedig felsóhajtottam. Jöjjön aminek jönnie kell. –gondoltam. Befelé mentem ahol Emmett,Jasper és Rosalie a kanapén ült. Edwardot nem láttam.
- Sziasztok! –köszöntem. Rosalie csak biccentett a fejével,Emmett viszont vámpír sebességgel idejött hozzám és óvatosan megölelt.
- Bells,végre itt vagy. Eddy már nagyon ki volt bukva. –vigyorgott Em. Óvatosan elmosolyodtam. Jasper,odajött hozzám és ő csak kezet fogott velem.
- Szia Jasper!
- Bella ne aggódj semmi baj,suttogta úgy hogy csak én halljam. –majd egy nyugodt hullám söpört végig rajtam,de közben ideges voltam. Rosalie felém fordult,aranyszőke haja olyan gyönyörű volt,meg egyébként is,hogy belém hasított az irigység.
- Edward fent van. –közölte kurtán,majd meglibbentette aranyszőke hajzuhatagát. Elindultam a lépcsőn,és benyitottam Edward szobájába ahol ott ült összeroskadva. A szívembe belehasított a fájdalom. Edward felém nézett,és óvatosan közelített.
- Bella! –hangjából megkönnyebbülés,őszinteség,és szerelem sugárzott. Nem bírtam tovább. Odamentem hozzá és megcsókoltam. Edward hezitált de végül visszacsókolt. A szívem újra egyenletesen dobogott,és én nem tudtam ellenállni neki. Erősen szorítottam magamhoz,amíg egy hangot nem hallottam.
- Bocsi,hogy megzavarom ezt a szép jelenetet,de Bellát magammal kell vinnem. –mondta Tanya. Hirtelen Edward védelmező tartásban állt előttem.
- Umm… Edward,nem akarlak bántani de ha te ezt akarod. –csörömpölést hallottam s Edward kiesett az ablakon.
- Edward! –sikoltottam magamon kívül.
Tanya gonosz mosollyal az arcán,közelített felém.
- Nem tudnak a közeledbe férkőzni Bella. –jegyezte meg,mintha valami kis dolog lenne. – Szerintem emlékszel Dianna-ra,birtoklom a képességét így senki nem tudja mi történik veled. Edward se. –susogta. Ez most nem érdekelt,csak Edward.
- Mit csináltál vele? –kérdeztem,és engem is meglepett de a hangom erősen csengett.
- Ó,csak elvitettem valahová Dianna-val. –a szívem összeszorult,hirtelen nem tudtam mit mondani. Tanya egyre közeledett,s a szívem is egyre jobban vert. Megállt előttem,és megnézett.
- Nem mintha nem lennél nagyon szép,mert emberként a legszebbek közé tartozol,de mégis hogy tudott beléd szeretni Edward? –kérdezte oldalra billentve a fejét. Ez azért hízelgő lett volna ha nem forgok halálos veszélyben.
- Nem tudom mégis miről beszélsz.. –makogtam. Tanya unottan felsóhajtott.
- Úgy tűnik,nem vagy tisztában miről beszélek. Arról,hogy mégis hogy csábítottad el? – üvöltötte,a második mondatot. – Hátha ettől eszedbe jut. –mondta mézes mázosan,és a karomnál fogva megragadott és kiugrott velem együtt az ablakon.
Komikat, kérek. Köszönöm. ;]
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
