15.fejezet

Sziasztok! Itt is van a 15. fejezet. :) Remélem elnyeri tetszéseteket. Köszönöm,az előzőhöz a véleményeket. Nem is húzom,itt van. Igen,úgy lett volna hogy hosszabb lesz,de ez így sikerült:S Sorry.


Két nap után végre ereszkedni kezdett, a repülő. A szívem össze-vissza vert folyamatosan. Halálra voltam rémülve Tanya miatt. Anyu szerencsére nem vette észre,hogy szét izgulom magam,de szerintem azt gondolta,hogy csak Edward miatt vagyok ideges. De most nem vágytam semmi másra,csak hogy Edward karjai közé zárjon. Elfelejtettem azt a dolgot,és cseppet sem érdekelt már. A gép egyre közelebb került a földhöz,és már szinte ugráltam,nem tudom miért talán örömömben vagy csak,hogy Edwardot lássam. De a második okra támaszkodtam inkább. A pilóta közölte,hogy ideje leszállni. Idegesen kiszálltam a gépről és a csomagomat el is vettem. Anyu is jött utánam és kérdően nézett rám.
- Olyan idegesnek tűnsz. –jegyezte meg. Én csak megvontam a vállam és a pályaudvart pásztáztam mikor megláttam Alicet. Szó szerint a nyakába borultam,miközben egy könnycsepp folyt végig az arcomon.
- Ó Alice. –motyogtam jéghideg vállába.
- Bella,nyugodj meg. Már rendben van minden. –eltolt magától majd elmosolyodott. Hófehér fogai csak úgy csillogtak. Üdvözöltem Esmet is de anyuval már most beszélgettek. Én csak elmosolyodtam. Elindultunk a kocsihoz ami Edward Volvo-ja volt. Alice átvette tőlem és anyutól a csomagot,és berakta a csomag tartóba. Hazafelé Esme vezetett,gondoltam nem Charlie-hoz megyünk és be is igazolódott a gyanúm amikor az ösvényre értünk. Lélekben felkészültem Edwarddal a találkozásra,de a szívem így is majd kiszakadt. Alice támogatóan megszorította a kezemet. Én félénken rá mosolyogtam. Esme és Anyu bevitték a csomagokat a házba és csodák csodájára Charlie is itt volt.
- Kislány,hazataláltál? –vigyorgott apu,én pedig megöleltem.
- Szia Apu! –mormoltam. Renée-t is üdvözölte én pedig felsóhajtottam. Jöjjön aminek jönnie kell. –gondoltam. Befelé mentem ahol Emmett,Jasper és Rosalie a kanapén ült. Edwardot nem láttam.
- Sziasztok! –köszöntem. Rosalie csak biccentett a fejével,Emmett  viszont vámpír sebességgel idejött hozzám és óvatosan megölelt.
- Bells,végre itt vagy. Eddy már nagyon ki volt bukva. –vigyorgott Em. Óvatosan elmosolyodtam. Jasper,odajött hozzám és ő csak kezet fogott velem.
- Szia Jasper!
- Bella ne aggódj semmi baj,suttogta úgy hogy csak én halljam. –majd egy nyugodt hullám söpört végig rajtam,de közben ideges voltam. Rosalie felém fordult,aranyszőke haja olyan gyönyörű volt,meg egyébként is,hogy belém hasított az irigység.
- Edward fent van. –közölte kurtán,majd meglibbentette aranyszőke hajzuhatagát. Elindultam a lépcsőn,és benyitottam Edward szobájába ahol ott ült összeroskadva. A szívembe belehasított a fájdalom. Edward felém nézett,és óvatosan közelített.
- Bella! –hangjából megkönnyebbülés,őszinteség,és szerelem sugárzott. Nem bírtam tovább. Odamentem hozzá és megcsókoltam. Edward hezitált de végül visszacsókolt. A szívem újra egyenletesen dobogott,és én nem tudtam ellenállni neki. Erősen szorítottam magamhoz,amíg egy hangot nem hallottam.
 - Bocsi,hogy megzavarom ezt a szép jelenetet,de Bellát magammal kell vinnem. –mondta Tanya. Hirtelen Edward védelmező tartásban állt előttem.
- Umm… Edward,nem akarlak bántani de ha te ezt akarod. –csörömpölést hallottam s Edward kiesett az ablakon.
- Edward! –sikoltottam magamon kívül.
Tanya gonosz mosollyal az arcán,közelített felém.
- Nem tudnak a közeledbe férkőzni Bella. –jegyezte meg,mintha valami kis dolog lenne. – Szerintem emlékszel Dianna-ra,birtoklom a képességét így senki nem tudja mi történik veled. Edward se. –susogta. Ez most nem érdekelt,csak Edward.
- Mit csináltál vele? –kérdeztem,és engem is meglepett de a hangom erősen csengett.
- Ó,csak elvitettem valahová Dianna-val. –a szívem összeszorult,hirtelen nem tudtam mit mondani. Tanya egyre közeledett,s a szívem is egyre jobban vert. Megállt előttem,és megnézett.
- Nem mintha nem lennél nagyon szép,mert emberként a legszebbek közé tartozol,de mégis hogy tudott beléd szeretni Edward? –kérdezte oldalra billentve a fejét. Ez azért hízelgő lett volna ha nem forgok halálos veszélyben.
- Nem tudom mégis miről beszélsz.. –makogtam. Tanya unottan felsóhajtott.
- Úgy tűnik,nem vagy tisztában miről beszélek. Arról,hogy mégis hogy csábítottad el? – üvöltötte,a második mondatot. – Hátha ettől eszedbe jut. –mondta mézes mázosan,és a karomnál fogva megragadott és kiugrott velem együtt az ablakon.

Komikat, kérek. Köszönöm. ;]