Reggel, arra keltem fel, hogy egy hideg kéz simít végig a homlokomon.
Edward.
- Jó reggelt Csipkerózsika – köszöntött életem szerelme.
- Edward.. Annyira örülök, hogy itt vagy. – motyogtam.
- Ez csak természetes. – hangja akár a bársony is lehetne. Felkeltem, úgy gondoltam lemegyek és megreggelizek. Nagy meglepetésemre Charlie-t találtam a nappaliban.
- Szia apu. Hát te nem mentél el dolgozni?- kérdeztem.
- Nem, mivel még csak háromnegyed hat van. Hatkor szoktam indulni. Hogy-hogy fenn vagy ilyen korán?- kérdezte.
- Nem tudtam aludni. – hazudtam. – Csinálok valami reggelit. – mondtam. Charlie csak bólintott. Elővettem a kenyeret és csináltam két szendvicset Charlie-nak, hogy eltudja vinni. Betettem egy zacskóba.
- Köszi Bells. Megyek. Ne várj haza lehet, hogy át kell mennem a másik megyébe segíteni.
- Oks Apu. – mosolyogtam. Charlie megfogta a zacskót és kiment a zuhogó esőbe. Én meg csak bambultam utána.
- Szerelmem minden rendben van?
- Jesszusom Edward. Megijesztettél. - mormoltam.
- Nem állt szándékomban .
Elkapott képzeletem tengere, ahogy csodálatos aranyszín szemébe néztem, és öntudatlanul megcsókoltam. Nyelvem,utat akart törni a szájába de Edward gyengéden eltolt magától.
- Bella. Sajnálom. – kért elnézést. – Ha tudnám kontrollálni magam tovább mennék. – mentegetőzött.
- Semmi baj. Az én hibám. Sajnálom Edward tényleg. – mondtam paradicsom vörösen.
- Te nem tettél semmit Kincsem. Az én hibám, hogyha.. - Edward szemében szomorúság csillogott.
- Csss.. Nekem csak az számít hogy szeretlek. És mindig is szeretni foglak. –mondtam.
Kezét a csípőmre helyezte,és elkezdte csókolni a nyakamat. –édes istenem csak most maradjak talpon. –fohászkodtam. Szédültem, Edward érzete gyorsuló szívdobogásomat így felrakott az asztalra. És most meg csókolt. De úgy, hogy azt hittem mentem végem van.
Nyelve utat tört számba, és én csak hagytam. Nem akartam véget vetni ennek a csodálatos,.. Edward elhúzódott és kajánul elvigyorodott. Ziháltam. Mellkasom majd meghalt egy kis levegőért. Leugrottam az asztaltól, és felmentem átöltözni. Arra gondoltam egy farmert és egy pólót veszek fel. A fürdőszobába megmostam a fogamat, és kifésültem a hajamat. Lefelé menet rohantam amit nem kellet volna-ugyanis elestem egy pulcsiban,s mielőtt betörtem volna a fejem,egy hideg kéz ragadt meg.
- Úristen. – lihegtem,ijedten.
- Bella jól vagy? – kérdezte Edward, s ahogy a szemébe néztem,minden fájdalmam elmúlt.
- Igen. –motyogtam,kábán. - Indulhatunk suliba. –jegyeztem meg.
- Biztos,hogy jól vagy? – kérdezte ismét.
- Néha túlreagálod a dolgokat. –nevettem fel keserűen. –Hát persze,hogy jól vagyok. Edward gyöngéden talpra állított,és kiballagtunk a Volvo-hoz. Beültem és vártam,hogy odaérjünk a suliba. Mikor kiszálltam, Alice a nyakamba ugrott.
- Köszönöm,köszönöm köszönöm.. – trillázta. –Imádlak. –ölelt meg.
- Nyugi Alice. –csitítottam. –Attól,hogy megyek a bálba…. –grimaszoltam –Nem fogsz úgy kisminkelni mint egy Barbie babát. –morogtam.
- Majd meglátjuk. –vigyorgott ördögien. Szóltam volna,de Edward karjai bilincsbe zártak, s megcsókolta a nyakamat. Alice pedig - még mindig vigyorogva- eltáncolt..
A düh könnyei kitörtek belőlem, és elkezdtem sírni.
- Miért kell ezt? –kérdeztem,de már nem nagyon sírtam.
- Semmi baj, beszélek vele. Menjünk órára. Elindultunk. Majd elkezdődött a nap.
- Sajnálom Bella. –kért bocsánatot Alice iskola után. –Tudod én nem emlékszem milyen voltam emberként és ezt rajtad keresztül tapasztalom ki. –szeme szomorúan csillogott.
- Semmi baj Alice, végül is én is túlreagáltam. –mondtam bűntudatosan. – És most induljunk ruhát venni. –mosolyogtam.
Alice a nyakamba ugrott..
- Köszönöm Bella. –ugrált örömében. De Angela közbeszólt.
- Sziasztok. Indulhatunk- kérdezte.
Alice a kocsihoz ment én pedig, hátulra ültem had üljön Ang elől.
Seattle-be mentünk. Alice végig csacsogta az utat Angelával, így nyugodtan gondolhattam Edward-ra. A ma reggelre.
- Bella,kelj fel. –rázott meg Alice.
- Elaludtam? –kérdeztem,ijedten.
- Igen,de nyugi nem beszéltél álmodba. –suttogta a fülembe Alice. Felsóhajtottam.
Elindultunk és Alice egy plázába vitt minket. Sose gondoltam volna de izgatott voltam. Egy gyönyörű ruhát látott meg Angela és azután elszontyolodott.
- Mi a baj? – kérdeztem.
- Nagyon drága,nem vehetem meg. –mondta szomorúan.
- Ne csináld Ang. Kifizetem. –ajánlotta Alice. –Kérlek Angela fogadd el. –nézett Alice a szemébe, de ő már tudta hogy elfogadja.
- Annyira köszönöm Alice. –hálálkodott Angela.
- Ne köszönd meg,inkább nézzük meg milyen. –Alice olyan lelkes volt,hogy senki sem tudja elrontani a napját. Bementem én is és megvártam míg kijön a fülkéből. Angela egy lila térdig érő, váll pánt nélküli selyem ruhában jött ki. Nagyon jól állt neki.
- Na milyen? –kérdezte,s közben a tükör felé fordult.
- Ang. Ez gyönyörű. Jó ízlésed van a ruhák terén. –jegyezte meg Alice,s közben rám nézett,amitől paradicsom vörös lettem. –Ez tökéletes lesz neked. Cipőd van hozzá? –kérdezte szigorúan.
- Igen, van egy lila cipőm. Pontosan ilyen színű,és persze magas sarkú.
- Vedd le,megvárlak majd kifizetem. –mondta Alice. Angela engedelmesen bólintott,és visszament a fülkébe. Addig Alice a mini ruhákat nézegette,amitől nekem görcsbe rándult a gyomrom. Ha ilyet mer rám adni én megölöm. –átkoztam magamba.
Angela kijött majd Alice elslisszolt a pénztárhoz.
- Milyen ruhát szeretnél? –kérdezte tőlem Ang. Elgondolkoztam magamba,én azt mondtam volna hogy semmilyet. De valamit kell mondanom.
- Hmm… Kéket, vagy narancssárgát és hosszú legyen. –szerencsétlenségemre Alice pont ideért és fülig ért a szája. –tuti,hogy látomása volt.
- Kék lesz. –mondta Alice magabiztosan.
- Szerintem is. –kontrázott Angela. Felsóhajtottam. Titkon,tényleg kéket szerettem volna én is. Alice elvezette minket a következő boltba,itt ugyanis ahol most voltunk csak rózsaszín és lila ruhák rengetegje volt. A másik boltba pedig minden fajta. És persze méreg drága.
Megláttam egy ruhát a kirakatban és persze sose gondoltam volna de nagyon tetszett. Alice úgy mosolygott mint egy vadalma.
- Az kell. –mutattam a kék,hosszú pánt nélküli ruhára. Amin csillogó valamik voltak,és szúnyoghálós vagy ahhoz hasonló. Alice bement a nőhöz és el kérte a ruhát. A kezembe nyomta.
- Próbáld fel. Jah és Edward el fog ájulni Tőled. –kuncogott. Na persze… Bementem a fülkébe és felvettem a ruhát. Nem mertem kimenni,attól féltem,hogy kinevetnek. Nagyot sóhajtottam és kiléptem.
Angelának leesett az álla. Legalábbis úgy csinált.
- Júú.. Gyönyörű vagy Bella. –mondta Angela,és hittem neki… Mintha nagyobb lenne az önbizalmam. Alice még mindig vigyorgott.
- Menj be vedd le,és indulunk haza. Nekem már megvan a ruhám. Visszamentem a fülkébe és kihámoztam magam a ruhából. Kimentem Alice pedig,kivette a kezemből és kifizette. Visszamenetünk a kocsihoz,és elindultuk Forks felé. Először Angelát vittük haza.
- Köszönök mindent Alice. Jó barátnő vagy. Köszönöm. –hálálkodott Angela.
- Semmiség,menjél holnap találkozunk. –Ang bólintott és bement. Alice pedig mosolygott. Ismét.
- Na akkor örülök,hogy eljöttél velem. Ez sokat jelent nekem. –mondta őszintén Alice.
- Semmiség. –köszönöm a ruhát.
- Nincs mit. –menj Edward már vár. Kiszedtem a táskámat ugyanis Alice nem engedte meg,hogy bevigyem a ruhát. Mikor beléptem Edward állt ott és engem várt.
A karjaiba kapott és megcsókolt. Sokáig csókolt majd elmosolyodott.
- Hiányoztál Szerelmem.
- Nekem is. –motyogtam. –Ha nem baj eszek valamit. –a konyha felé indultam.
Kivettem a hűtőből a tejet és megettem a szokásos müzlimet. Mást nem kívántam. Edward mosolyogva figyelt. Felálltam és nyújtózkodtam,majd elindultam felfele tanulni. Szerencsére csak matekot kellet tanulni. Edward némán figyelt,s mikor végeztem,megcsókolt.
- Végeztél? –kérdezte.
- Igen.. Mi a fene van? Olyan fura vagy. –lehet,hogy megint én csináltam a bolhából elefántot.
- Semmi félnivalód és semmi baj nincsen jó? Nyugodj meg. –édes lehelete az arcomat csiklandozta.
- Rendben.. Akkor jó. –felálltam és elindultam zuhanyozni,majd arra gondoltam lefekszek. Mikor beértem Edward már az ágyamon feküdt.
- Gyere ide. –mormolta. Odamentem hozzá és karjai közé furakodtam. Gyengéden megcsókolt,a szívem úgy vert hogy majd kiugrott. Jéghideg nyelve könnyedén végighúzta szám vonalán, s én úgy ziháltam,hogy az már zavarba ejtő. Megpróbáltam lenyugodni. Még jó hogy nem álltam különben már rég a földön lettem volna mint egy darab fa.
Edward.
- Jó reggelt Csipkerózsika – köszöntött életem szerelme.
- Edward.. Annyira örülök, hogy itt vagy. – motyogtam.
- Ez csak természetes. – hangja akár a bársony is lehetne. Felkeltem, úgy gondoltam lemegyek és megreggelizek. Nagy meglepetésemre Charlie-t találtam a nappaliban.
- Szia apu. Hát te nem mentél el dolgozni?- kérdeztem.
- Nem, mivel még csak háromnegyed hat van. Hatkor szoktam indulni. Hogy-hogy fenn vagy ilyen korán?- kérdezte.
- Nem tudtam aludni. – hazudtam. – Csinálok valami reggelit. – mondtam. Charlie csak bólintott. Elővettem a kenyeret és csináltam két szendvicset Charlie-nak, hogy eltudja vinni. Betettem egy zacskóba.
- Köszi Bells. Megyek. Ne várj haza lehet, hogy át kell mennem a másik megyébe segíteni.
- Oks Apu. – mosolyogtam. Charlie megfogta a zacskót és kiment a zuhogó esőbe. Én meg csak bambultam utána.
- Szerelmem minden rendben van?
- Jesszusom Edward. Megijesztettél. - mormoltam.
- Nem állt szándékomban .
Elkapott képzeletem tengere, ahogy csodálatos aranyszín szemébe néztem, és öntudatlanul megcsókoltam. Nyelvem,utat akart törni a szájába de Edward gyengéden eltolt magától.
- Bella. Sajnálom. – kért elnézést. – Ha tudnám kontrollálni magam tovább mennék. – mentegetőzött.
- Semmi baj. Az én hibám. Sajnálom Edward tényleg. – mondtam paradicsom vörösen.
- Te nem tettél semmit Kincsem. Az én hibám, hogyha.. - Edward szemében szomorúság csillogott.
- Csss.. Nekem csak az számít hogy szeretlek. És mindig is szeretni foglak. –mondtam.
Kezét a csípőmre helyezte,és elkezdte csókolni a nyakamat. –édes istenem csak most maradjak talpon. –fohászkodtam. Szédültem, Edward érzete gyorsuló szívdobogásomat így felrakott az asztalra. És most meg csókolt. De úgy, hogy azt hittem mentem végem van.
Nyelve utat tört számba, és én csak hagytam. Nem akartam véget vetni ennek a csodálatos,.. Edward elhúzódott és kajánul elvigyorodott. Ziháltam. Mellkasom majd meghalt egy kis levegőért. Leugrottam az asztaltól, és felmentem átöltözni. Arra gondoltam egy farmert és egy pólót veszek fel. A fürdőszobába megmostam a fogamat, és kifésültem a hajamat. Lefelé menet rohantam amit nem kellet volna-ugyanis elestem egy pulcsiban,s mielőtt betörtem volna a fejem,egy hideg kéz ragadt meg.
- Úristen. – lihegtem,ijedten.
- Bella jól vagy? – kérdezte Edward, s ahogy a szemébe néztem,minden fájdalmam elmúlt.
- Igen. –motyogtam,kábán. - Indulhatunk suliba. –jegyeztem meg.
- Biztos,hogy jól vagy? – kérdezte ismét.
- Néha túlreagálod a dolgokat. –nevettem fel keserűen. –Hát persze,hogy jól vagyok. Edward gyöngéden talpra állított,és kiballagtunk a Volvo-hoz. Beültem és vártam,hogy odaérjünk a suliba. Mikor kiszálltam, Alice a nyakamba ugrott.
- Köszönöm,köszönöm köszönöm.. – trillázta. –Imádlak. –ölelt meg.
- Nyugi Alice. –csitítottam. –Attól,hogy megyek a bálba…. –grimaszoltam –Nem fogsz úgy kisminkelni mint egy Barbie babát. –morogtam.
- Majd meglátjuk. –vigyorgott ördögien. Szóltam volna,de Edward karjai bilincsbe zártak, s megcsókolta a nyakamat. Alice pedig - még mindig vigyorogva- eltáncolt..
A düh könnyei kitörtek belőlem, és elkezdtem sírni.
- Miért kell ezt? –kérdeztem,de már nem nagyon sírtam.
- Semmi baj, beszélek vele. Menjünk órára. Elindultunk. Majd elkezdődött a nap.
- Sajnálom Bella. –kért bocsánatot Alice iskola után. –Tudod én nem emlékszem milyen voltam emberként és ezt rajtad keresztül tapasztalom ki. –szeme szomorúan csillogott.
- Semmi baj Alice, végül is én is túlreagáltam. –mondtam bűntudatosan. – És most induljunk ruhát venni. –mosolyogtam.
Alice a nyakamba ugrott..
- Köszönöm Bella. –ugrált örömében. De Angela közbeszólt.
- Sziasztok. Indulhatunk- kérdezte.
Alice a kocsihoz ment én pedig, hátulra ültem had üljön Ang elől.
Seattle-be mentünk. Alice végig csacsogta az utat Angelával, így nyugodtan gondolhattam Edward-ra. A ma reggelre.
- Bella,kelj fel. –rázott meg Alice.
- Elaludtam? –kérdeztem,ijedten.
- Igen,de nyugi nem beszéltél álmodba. –suttogta a fülembe Alice. Felsóhajtottam.
Elindultunk és Alice egy plázába vitt minket. Sose gondoltam volna de izgatott voltam. Egy gyönyörű ruhát látott meg Angela és azután elszontyolodott.
- Mi a baj? – kérdeztem.
- Nagyon drága,nem vehetem meg. –mondta szomorúan.
- Ne csináld Ang. Kifizetem. –ajánlotta Alice. –Kérlek Angela fogadd el. –nézett Alice a szemébe, de ő már tudta hogy elfogadja.
- Annyira köszönöm Alice. –hálálkodott Angela.
- Ne köszönd meg,inkább nézzük meg milyen. –Alice olyan lelkes volt,hogy senki sem tudja elrontani a napját. Bementem én is és megvártam míg kijön a fülkéből. Angela egy lila térdig érő, váll pánt nélküli selyem ruhában jött ki. Nagyon jól állt neki.
- Na milyen? –kérdezte,s közben a tükör felé fordult.
- Ang. Ez gyönyörű. Jó ízlésed van a ruhák terén. –jegyezte meg Alice,s közben rám nézett,amitől paradicsom vörös lettem. –Ez tökéletes lesz neked. Cipőd van hozzá? –kérdezte szigorúan.
- Igen, van egy lila cipőm. Pontosan ilyen színű,és persze magas sarkú.
- Vedd le,megvárlak majd kifizetem. –mondta Alice. Angela engedelmesen bólintott,és visszament a fülkébe. Addig Alice a mini ruhákat nézegette,amitől nekem görcsbe rándult a gyomrom. Ha ilyet mer rám adni én megölöm. –átkoztam magamba.
Angela kijött majd Alice elslisszolt a pénztárhoz.
- Milyen ruhát szeretnél? –kérdezte tőlem Ang. Elgondolkoztam magamba,én azt mondtam volna hogy semmilyet. De valamit kell mondanom.
- Hmm… Kéket, vagy narancssárgát és hosszú legyen. –szerencsétlenségemre Alice pont ideért és fülig ért a szája. –tuti,hogy látomása volt.
- Kék lesz. –mondta Alice magabiztosan.
- Szerintem is. –kontrázott Angela. Felsóhajtottam. Titkon,tényleg kéket szerettem volna én is. Alice elvezette minket a következő boltba,itt ugyanis ahol most voltunk csak rózsaszín és lila ruhák rengetegje volt. A másik boltba pedig minden fajta. És persze méreg drága.
Megláttam egy ruhát a kirakatban és persze sose gondoltam volna de nagyon tetszett. Alice úgy mosolygott mint egy vadalma.
- Az kell. –mutattam a kék,hosszú pánt nélküli ruhára. Amin csillogó valamik voltak,és szúnyoghálós vagy ahhoz hasonló. Alice bement a nőhöz és el kérte a ruhát. A kezembe nyomta.
- Próbáld fel. Jah és Edward el fog ájulni Tőled. –kuncogott. Na persze… Bementem a fülkébe és felvettem a ruhát. Nem mertem kimenni,attól féltem,hogy kinevetnek. Nagyot sóhajtottam és kiléptem.
Angelának leesett az álla. Legalábbis úgy csinált.
- Júú.. Gyönyörű vagy Bella. –mondta Angela,és hittem neki… Mintha nagyobb lenne az önbizalmam. Alice még mindig vigyorgott.
- Menj be vedd le,és indulunk haza. Nekem már megvan a ruhám. Visszamentem a fülkébe és kihámoztam magam a ruhából. Kimentem Alice pedig,kivette a kezemből és kifizette. Visszamenetünk a kocsihoz,és elindultuk Forks felé. Először Angelát vittük haza.
- Köszönök mindent Alice. Jó barátnő vagy. Köszönöm. –hálálkodott Angela.
- Semmiség,menjél holnap találkozunk. –Ang bólintott és bement. Alice pedig mosolygott. Ismét.
- Na akkor örülök,hogy eljöttél velem. Ez sokat jelent nekem. –mondta őszintén Alice.
- Semmiség. –köszönöm a ruhát.
- Nincs mit. –menj Edward már vár. Kiszedtem a táskámat ugyanis Alice nem engedte meg,hogy bevigyem a ruhát. Mikor beléptem Edward állt ott és engem várt.
A karjaiba kapott és megcsókolt. Sokáig csókolt majd elmosolyodott.
- Hiányoztál Szerelmem.
- Nekem is. –motyogtam. –Ha nem baj eszek valamit. –a konyha felé indultam.
Kivettem a hűtőből a tejet és megettem a szokásos müzlimet. Mást nem kívántam. Edward mosolyogva figyelt. Felálltam és nyújtózkodtam,majd elindultam felfele tanulni. Szerencsére csak matekot kellet tanulni. Edward némán figyelt,s mikor végeztem,megcsókolt.
- Végeztél? –kérdezte.
- Igen.. Mi a fene van? Olyan fura vagy. –lehet,hogy megint én csináltam a bolhából elefántot.
- Semmi félnivalód és semmi baj nincsen jó? Nyugodj meg. –édes lehelete az arcomat csiklandozta.
- Rendben.. Akkor jó. –felálltam és elindultam zuhanyozni,majd arra gondoltam lefekszek. Mikor beértem Edward már az ágyamon feküdt.
- Gyere ide. –mormolta. Odamentem hozzá és karjai közé furakodtam. Gyengéden megcsókolt,a szívem úgy vert hogy majd kiugrott. Jéghideg nyelve könnyedén végighúzta szám vonalán, s én úgy ziháltam,hogy az már zavarba ejtő. Megpróbáltam lenyugodni. Még jó hogy nem álltam különben már rég a földön lettem volna mint egy darab fa.
Szia.
VálaszTörlésNagyon jó lett. Kíváncsi vagyok, hogy sikerül majd a bál. Úgyhogy hamar gyorsan írd meg a következő fejezetet =D
Puszii