Reggel egy hangra keltem fel.. Tanya.
- Edward elmegyünk vadászni? –kérdezte Tanya.. Nem nyitottam ki a szemem,hanem továbbra is egyenletesen lélegeztem.
- Ma suliba kell mennünk.. Sajnálom, de Bellát se hagyhatom egyedül. –mondta Edward..
- Jó,rendben akkor majd máskor… Üdvözlöm Bellát. Szia. –köszönt el. Edward jéghideg ajka a nyakamon pihent.
- Bella, szerelmem reggel van… Nagyon szeretlek. Szeretlek Bella.. –elmosolyodtam.
- Én is szeretlek. –mondtam még csukott szemmel. Kinyitottam a szemem és Edward, barnás szemével találtam szembe magam.
- Jó reggelt. –mormoltam. – Hangokat hallottam.. Alice volt? –kérdeztem tettetést színlelve. Mielőtt Edward felelhetett volna,Alice besuhant és leült.
- Nem én voltam,hanem Tanya vagyis a boszorka. Tudod mit mondott Edward??? Azt mondta,hogy szeret téged. Szerelmes beléd. –mondta Alice. A szívem megállt majd gyorsabban kezdett verni.
- Ssss.. Szerelmem,nem fog a közelembe férkőzni mivel én téged szeretlek.. –megcsókolta a fejem búbját.
- Edward.. –kezdte Alice, nyugodtan. –Igen Bellát szereted,de ez a sátán szerintem bármire képes. Egy boszorka. És ha ez a nő kitalál valamit akkor,véged van..
- De Alice... –csitítottam. –Azért mert neked gyanús,nem biztos hogy tervez valamit.. Ne beszélj így róla. –mondtam. Meglepett,hogy ezt mondom de, Tanya nem biztos,hogy sátáni lenne. Reggel eléggé rendes volt.. –legalább is gondolom.
- Te a boszorka mellett állsz Bella? –kérdezte Alice,s szeme elsötétült.
- Nem.. Én csak azt mondom,hogy figyelj rá de ne becsméreld le.. –mondtam,s szívem úgy vert,hogy azt hittem kiugrik. Megijedtem Alice-től..
- De ez azt jelenti,hogy mellette állsz. –szögezte le Alice. –Ééés ne mond azt hogy nem Isabella. Őszintén, nagyot csalódtam benned. Elakarja venni tőled Edward-ot és te szabad utat adsz neki? Elment a józan eszed? Bella ez a nő közveszélyes. Én elmentem,és remélem mire újra jövök megjön az eszed,mert.. Na mindegy.. –a szemembe könnyek gyűltek,és a fülemben a vér ütemesen dobogott. Edward sziszegését hallottam,s Edward átölelt..
- Bella.. –nyögött fel.. –Oh,Bella.. Ne, kérlek,ne sírj. Alice nem gondolta komolyan csak ideges mert nem látja a jövőjét.. –egy pillanat alatt kiugrottam Edward kezei közül.
- Hazamegyek. –motyogtam. –Edward.. Én nem vagyok ide, ebbe a világba való. Haza akarok menni. Nem haragszom,de kérlek vigyél haza Charlie-hoz. –szeme üres volt és csak bólintott. Felvettem egy farmert és egy sötét rózsaszín pulóvert. Szememben a sós könnyek egyre csak gyűltek, a gombóc a torkomban egyre csak dagadt, de szenvedve lenyeltem. Edward karjait éreztem a derekamon. Megborzongtam..
- Félek.. –bukott ki belőlem.
- Mitől félsz? –kérdezte Edward,jéghideg hangon.
- Főleg attól,hogy Alice örökre gyűlölni fog.. És ez nekem annyira besüllyedt a lelkembe,hogy nem bírom el.. –most tört el a mécses. Szívem szakadtából sírtam.. Igazán sírtam.. És ez ha nem is az én hibám az enyém. Mert én keveredtem bele ebbe az őrültségbe. Tanya egy gyönyörű vámpír nő,és Alice-nek igaza van. Teljes mértékben. Edward-hoz bújtam és sírtam. Beszippantottam édes illatát-többször is-,hogy soha ne felejtsem el,ha úgy adódna,hogy.. –még gondolni is alig akarok rá- elhagyna. Mikor befejeztem a sírást, Edward meggyötört arcával találtam szembe magam.
- Kérlek ne nézz így.. Szeretlek. Sose haragudnék rád.. –megsimogattam az arcát a kézfejemmel. Felsóhajtott.
- Bella,bánt hogy szomorú vagy. Azt akarom,hogy boldog légy még akkor is ha nem velem. Annyira.. szeretlek. Mindig is szeretni foglak. Mindörökre. Megcsókoltam. Szerelmem,lassú gyengéd volt,és én közbe sírtam. Elszakadtam ajkaitól, de ő még becézgetett. Egyszer.. kétszer.. háromszor..
- Szeretlek,és téged foglak mindig szeretni. Másra ne gondolj,csak erre.. Kérlek. –kérleltem. Bólintott. Elmosolyodtam.
- Akkor hazaviszel? –kérdeztem. Megtört a jég az arcán és elvigyorodott.
/Tanya/
Nem jött el velem Edward.. Bellácskával van. Aki ember de ha neki az a nyomorult kell,akkor csak tessék. Nem tudja mit hagy ki. Könnyű léptekre lettem figyelmes. Az illatából tudtam ki az: Alice.
- Bella megvédett. –morogta. –Úgyhogy nem bántalak,de ha készülsz valamire ha bántod Bellát és a bátyámat akkor az életemre esküszöm,hogy megöllek. Te egy perszóna vagy,és ha kell hanem valahogy látni fogom a jövőképedet. –mondta. Majd felnevetett.
- De gyenge vagy úgyhogy már foltokat látok. –kajánul elvigyorodott.
- Ne örülj előre Alice
! –figyelmeztettem. –Bármikor levédhetem magam és te ehhez egy nagy senki vagy. Hallod te kis jósasszony? Szóval ne húzd ki a gyufát. És nem áll és állt bántani Bellát és Edward-ot se. Szóval egyszer és mindenkorra szállj le rólam mert,semmi közöd az én életemhez.- Mit képzelsz magadról te boszorka? Azt hiszed újat húzhatsz velem? Szállj le rólam és Edwardékról. –majd kilobogott. Mit képzel magáról Alice? Újabb lépteket hallottam,és más illatot. Edward a szerelmem..
- Tanya beszélhetnénk? –szólt szélcsengő hangon. Megfordultam s szembe találtam tökéletes arcával. Íves szája ahogy féloldalas mosolyra szokott húzódni.
- Persze. –mondtam. –Foglalj helyet,vagy álljál nekem mind egy.
- Tanya szeretném ha komolyan vennél. –megfogta a kezemet. Ha most ember lennék,biztosan kiugrott volna a szívem. –Kérlek,hagy békén minket. Szeretnék Bellával boldogan élni. És ha közénk állsz akkor kénytelen leszek téged elküldeni. Nem szeretném ha ez éket verne közénk,tudom hogy te máshogy érzel de én Bellát szeretem vagyis jobban fogalmazok az egész életem. –láttam a szemében mennyire imádja Bellácskát…
- Bízhatsz bennem, tudod nekem fontos hogy boldog légy.. –mondtam.
- Rendben.. Köszönöm Tanya. Viszlát. –elment. Visszaidéztem szavaimat amelyekre kristálytisztán emlékeztem.: Fontos,hogy boldog légy.. De ne Bellával hanem velem. –folytattam volna..
Kérlek írjatok kommikat. Nagyon jól esne,bármilyen lehet. Thanks
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése